2008. október 16. 8:15
Ez persze nem a Hegylakó különkiadása, hanem még mindig a celebek hányattatása egyenesen az argentin dzsungelből.
Igen, Kedves Hölgyeim és Uraim mától elkezdtek fogyatkozni sztárjaink és napról napra egyre kevesebben lesznek! Félreértés ne essék, nem a dögvész szedi áldozatait és nem is a végzetes éhínség, hanem Ti magatok, a nézők! Eddig csak különböző kritikai fórumokon, sms falon, vagy a blogotokban adhattatok hangot nemtetszéseteknek vagy éppen szimpátiátoknak. Mostantól viszont kezetekben a fegyver - na jó ez erős túlzás -, a telefon, hogy kedvenceitek sorsáról döntsetek! Arra szavaztok, akinek szurkoltok, hogy minél tovább itt maradjon? Vagy arra, akit nem szerettek, hogy tovább szenvedjen? Csak rajtatok áll. Egy hét múlva eldől, hogy ki lesz a dzsungel királya vagy királynője!
Telik az idő és ezt nemcsak a celebek csökkenő számából érzékeljük. Valaki két hete, mások már akár egy hónapja vannak itt. Néha akaratlanul is otthonnak hívjuk a szállodát, megszoktuk, hogy reggel nem a szeretteink, hanem a munkatársaink arcát látjuk a reggelinél, beszállunk a buszba, kiszállunk a buszból, esszük a repülős kaját és együtt vakarjuk a különböző rovarok okozta csípéseinket. Persze szigorúan mindenki a sajátját!
Nap végén általános kép, hogy a 10-ből 9 alkalommal marha alapú vacsora elfogyasztása után 3-4 ember fejhallgatóval a fején ül a közös ebédlőhelyiségben és szinkronban skype-ol, msn-ezik vagy email-ezik a rokonaival, barátaival. Már amikor működik az Internet. Ugyebár. Ha egyszer hazamegyünk innen, akkor olyan dolgok miatt fogok örömömben tapsikolni, mint a saját ágyam, egy 5 másodperc alatt betöltődő weboldal, az kis működő mobiltelefonom, vagy egy jó húsleves, esetleg egy rakott krumpli, persze kovászos uborkával. Ja és a túrórudi! Az továbbra is hiányzik, de nagyon!
Ethel
Telik az idő és ezt nemcsak a celebek csökkenő számából érzékeljük. Valaki két hete, mások már akár egy hónapja vannak itt. Néha akaratlanul is otthonnak hívjuk a szállodát, megszoktuk, hogy reggel nem a szeretteink, hanem a munkatársaink arcát látjuk a reggelinél, beszállunk a buszba, kiszállunk a buszból, esszük a repülős kaját és együtt vakarjuk a különböző rovarok okozta csípéseinket. Persze szigorúan mindenki a sajátját! Nap végén általános kép, hogy a 10-ből 9 alkalommal marha alapú vacsora elfogyasztása után 3-4 ember fejhallgatóval a fején ül a közös ebédlőhelyiségben és szinkronban skype-ol, msn-ezik vagy email-ezik a rokonaival, barátaival. Már amikor működik az Internet. Ugyebár. Ha egyszer hazamegyünk innen, akkor olyan dolgok miatt fogok örömömben tapsikolni, mint a saját ágyam, egy 5 másodperc alatt betöltődő weboldal, az kis működő mobiltelefonom, vagy egy jó húsleves, esetleg egy rakott krumpli, persze kovászos uborkával. Ja és a túrórudi! Az továbbra is hiányzik, de nagyon!
Ethel
Argentína, 2008.10.16. 0 óra 41
Kövess minket, és értesülj a friss hírekről a Facebookon is!
Követem