A bátrak legbátrabbika
2008. október 10. 9:47
Négy nap, három bátorságpróba, egy 100 %-os teljesítmény. Meztelenkedő lantművészünk, aki eddig csak botrányos beszólásaival és testnedveivel hívta fel magára a figyelmet tegnap végre maradandót alkotott.
A maradandót persze értsd az elfogyasztható rizstől és babtól különböző táplálék alatt. Művészetének tisztelőitől ezúton is mély elnézéseket kérek! Dánielünk fogta magát és a halál – na jó ez enyhe túlzás! – a csúszómászók és patkányok arcába nevetett, majd dudorászva átverekedte magát a pokoli alagúton és 10 fejadagot szerzett a dzsungelben vele sínylődő társainak. A sínylődés mondjuk erős szó, és ha így megy tovább, akkor az is marad. Ilyen teljesítmények mellett hőseink minden este terülj-terülj asztalkámat rendeznek, ez pedig vajmi keveset kedvez az éhség által előidézett feszültségeknek. Ami engem illet, már alig várom, hogy végre a finomságok mellett ráharapjanak valami igazi dzsungeltermékre! Ha értitek, mire gondolok!
Benkő amúgy hihetetlen színész! Képes az egész show-t másodpercek alatt egyszemélyes stand-up comedy-vé alakítani. Legyen az himbilimbi lóbázás, kincsvadászatot követő műbalhé vagy a bátorságpróba utólagos túldramatizálása. Mindent a középpontba kerülés érdekében! Teljesítménye egyébként értékelendő. Míg Győzi nem tudta leküzdeni a rettegését, Soma pedig az undorát vagy a tettetett megaláztatását, addig Benkő csak összerántotta magát és tette a dolgát! A kígyók, siklók és patkányok közötti kúszásmászásért le a kalappal, de személy szerint a malackákat inkább tőle féltettem, mint fordítva. Éhségében még ráharaphatott volna a sötétben egy combikára! Egy jó rántott húst mondjuk már mi stáb tagok sem utasítanánk vissza! Lassan ott tartunk, hogy naponta lehetne összevágni egy kis színes anyagot az éhségről és a marhahústól való csömörről szóló beszélgetéseinkből! Nem tudom, hogy milyen az argentin konyha valójában, de amit itt a mikrokörnyezetünkben tapasztalunk, az megdöbbentően egyhangú. Még hosszú hetek vannak hátra, talán megváltozik.
A kameramanok szállásán a szakácsnő tegnap a netről letöltött recept alapján olyan gulyást rittyentett, hogy egyes magyar kukták elbújhatnak mögötte! Szerencse, hogy vannak boltok és olcsó kis éttermek, így a kajakínálat a dzsungellakókkal ellentétben nálunk színesíthető! Az élet egyébként meglehetősen olcsó, csak idejutni drága, utána már fillérekből lehet taxizni, bevásárolni és internetezni is. Miután a sokak által luxusszállásnak titulált hotelünkben a héten 142-edszerre halt be a net, így betaxiztunk a városba (350 forint egy otthon minimum 1200 Ft-os távon), majd két óra 10 percet neteztünk 135(!) forintért!
Welcome to Dél-Amerika!
Benkő amúgy hihetetlen színész! Képes az egész show-t másodpercek alatt egyszemélyes stand-up comedy-vé alakítani. Legyen az himbilimbi lóbázás, kincsvadászatot követő műbalhé vagy a bátorságpróba utólagos túldramatizálása. Mindent a középpontba kerülés érdekében! Teljesítménye egyébként értékelendő. Míg Győzi nem tudta leküzdeni a rettegését, Soma pedig az undorát vagy a tettetett megaláztatását, addig Benkő csak összerántotta magát és tette a dolgát! A kígyók, siklók és patkányok közötti kúszásmászásért le a kalappal, de személy szerint a malackákat inkább tőle féltettem, mint fordítva. Éhségében még ráharaphatott volna a sötétben egy combikára! Egy jó rántott húst mondjuk már mi stáb tagok sem utasítanánk vissza! Lassan ott tartunk, hogy naponta lehetne összevágni egy kis színes anyagot az éhségről és a marhahústól való csömörről szóló beszélgetéseinkből! Nem tudom, hogy milyen az argentin konyha valójában, de amit itt a mikrokörnyezetünkben tapasztalunk, az megdöbbentően egyhangú. Még hosszú hetek vannak hátra, talán megváltozik.

A kameramanok szállásán a szakácsnő tegnap a netről letöltött recept alapján olyan gulyást rittyentett, hogy egyes magyar kukták elbújhatnak mögötte! Szerencse, hogy vannak boltok és olcsó kis éttermek, így a kajakínálat a dzsungellakókkal ellentétben nálunk színesíthető! Az élet egyébként meglehetősen olcsó, csak idejutni drága, utána már fillérekből lehet taxizni, bevásárolni és internetezni is. Miután a sokak által luxusszállásnak titulált hotelünkben a héten 142-edszerre halt be a net, így betaxiztunk a városba (350 forint egy otthon minimum 1200 Ft-os távon), majd két óra 10 percet neteztünk 135(!) forintért!
Welcome to Dél-Amerika!
Ethel
Argentína, 2008.10.10. 1 óra 49 perc
Kövess minket, és értesülj a friss hírekről a Facebookon is!
Követem