Celeb vagyok, ments ki innen!
Celeb vagyok, ments ki innen!
2008. szeptember 3. 13:03
Énekesnő
Henit egy tehetségkutató műsorból ismeri az ország. A vajdasági lány néhány évvel ezelőtt mindenkit elkápráztatott különleges hangjával. A versenyből ugyan kiesett, ám az egyik hazai popegyüttes felfigyelt rá, így 2005 óta a Sugarloaf énekesnője.
- Amikor felkértek a Celeb vagyok, ments ki innen! c. produkcióba, mennyit gondolkodtál azon, hogy belevágj-e?
- Amikor felkértek a Celeb vagyok, ments ki innen! c. produkcióba, mennyit gondolkodtál azon, hogy belevágj-e?
Szinte egy pillanatig sem gondolkodtam, elmondhatom, hogy azonnal belevágtam. Nagyon jó kalandnak és izgalmas játéknak tartottam, ami – úgy láttam – kell az életembe. Másrészről pedig, soha nem utaztam még a messzi külföldre, így a produkció tökéletes lehetőséget biztosított arra, hogy ezt most megtegyem. Nem is repültem még soha, most végre fogok!
- Mi az az elsődleges szempont, amiért igent mondtál a felkérésre?
Nagyon sok ember nem ismeri a saját korlátait. Én a Celeb vagyok, ments ki innen!-t egy önismereti tanfolyam lehetőségeként fogtam fel, amely során megtudhatom, hogy mire vagyok képes, illetve hogy hogyan reagálok bizonyos helyzetekben.
- Voltak-e olyanok, akik határozottan le akartak beszélni erről a „küldetésről”?
A szüleim, közülük is főként apukám nem örültek a döntésemnek. Bármennyi idős is vagyok, vagy leszek, én mindig „az ő kicsi lányuk” maradok, akit óvni kell, akiért aggódni lehet. Másfelől Szabi, a menedzserem akart még lebeszélni. Egyrészt azért, mert magából indult ki, és ő jóval parásabb, mint én. Másrészről pedig felmerült a kérdés, hogy hogyan tud a Sugarloaf zenekar engem hosszabb időre nélkülözni. Mivel az együttes frontembere vagyok, ha én hetekre eltűnök, ők sem tudnak dolgozni. De jó barátok módjára álltak a lehetőséghez, amit kaptam, és végső soron ők is rájöttek, hogy ezzel kapnak egy kis szabadságot, amikor többet lehetnek a szeretteikkel, és amikor végre tudnak pihenni.
- Akarsz-e ezzel valaki(k)nek bizonyítani?
Csak és kizárólag saját magamnak. És ez nem elcsépelt mondat. Az önismeret nagyon jó dolog, és ilyen helyzetekben igazán megismerheti önmagát az ember. Engem például sokan vagánynak, bevállalósnak tartanak, de valójában én sem tudhatom, mennyire vagyok az. Most ki fog derülni, hol kezdődnek a korlátaim! Másfelől pedig jó lenne egy kicsit bizonyítani a női társadalom nevében is. Számos helyzetben kiderül, hogy mi nők bizonyos helyzetekben sokkal inkább helytállunk, mint a férfiak. Célom az, hogy legyőzzem a saját félelmeimet – ezt pedig sokszor agyban kell megtenni, és az izmok háttérbe szorulnak…
- Mit vársz tőle, mit hoz majd ki belőled az ottani élet?
Biztos, hogy a megszokottól eltérő, azaz egy másik énem kerül majd előtérbe, hiszen a környezet is eltér a mindennapoktól. A természet viszont közel áll hozzám, hiszen vidéki lány vagyok, rám nyugtató hatással van a beton-mentes övezet. Biztos vagyok abban is, hogy nagyon sok dolog átértékelődik majd az elmémben. Itt nem számít majd, hogy milyen kapcsolataink vannak, hiszen technikai kommunikációs eszközeink sem lesznek. Itt az számít, hogy tudunk-e csapatként működni, ami valljuk be, nem lesz egyszerű 10 ismert egyéniségnek.
- Mi az az egy személyes tárgy, amit magaddal viszel Argentínába?
Sokat gondolkodtam ezen. Fényképet nem, hiszen nincs férjem, sem gyerekem, akiket nézegethetnék. A szüleimet pedig az elmémben úgyis magammal viszem. Vittem volna egy kompaktpúdert, tükörrel, de sminket nem vihetünk a dzsungelbe. A kabalákért meg nem vagyok oda. Így döntöttem végül egy térkép mellett, amin pirossal bekarikázom Magyarországot és Vajdaságot, azaz a két országot, ami legközelebb áll a szívemhez.
- Mit gondolsz, mi fog a legjobban hiányozni az itthoni dolgok közül?
A legfurcsább talán a pörgés nélküli élet lesz, egyelőre el sem tudom képzelni, milyen lesz egy kicsit elvonulni a világ körforgásától. Emellett a szüleim nagyon fognak hiányozni, de ez nem lesz újdonság, mert sajnos így is sokkal kevesebb időt töltök velük, mint amennyit szeretnék. A magyarországi családom, azaz a Sugarloaf úgyszintén hiányozni fog, és hozzá kell szoknom, hogy ha bajom lesz, őket nem tudom hívni. Mert itthon mindig ezt teszem…
- Kivel fogsz szerinted nagyon jól kijönni, esetleg összebarátkozni?
Horváth Évivel, Bárdosi Sanyival és Somával biztosan. Egyrészt mert őket már régóta ismerem, másrészt pedig azért, mert nagyon pozitív egyéniségek. Sanyi a fizikai énemet, Soma a lelkit fogja építeni, ezt már látom magam előtt. Éva pedig már a korából kifolyólag is közel áll hozzám.
- Kivel nem fogsz szerinted kijönni?
Benkő Dánieltől tartok a legjobban, és egy kicsit Győzikétől is. De mindkettőben bízom! Győzike szerintem 1-2 nap után át fogja értékelni az életet, és abban a környezetben nem tud mást tenni, mint őszintén viselkedni. Dániel pedig nagyon remélem, hogy tiszteletben tartja majd, hogy nők is vannak a csapatban, akik nem feltétlen tolerálják, ha neki meztelen lenne kedve rohangálni…
- Van-e valamilyen fóbiád, mitől félsz a legjobban?
Tartok néhány állattól, amiket nem ismerek, amikkel nem volt még alkalmam találkozni. Vagy a patkányoktól, azoktól írtózom. Nem tudom, hogy milyen feladatok várnak ránk, de talán emiatt aggódom a legjobban.
A szüleim, közülük is főként apukám nem örültek a döntésemnek. Bármennyi idős is vagyok, vagy leszek, én mindig „az ő kicsi lányuk” maradok, akit óvni kell, akiért aggódni lehet. Másfelől Szabi, a menedzserem akart még lebeszélni. Egyrészt azért, mert magából indult ki, és ő jóval parásabb, mint én. Másrészről pedig felmerült a kérdés, hogy hogyan tud a Sugarloaf zenekar engem hosszabb időre nélkülözni. Mivel az együttes frontembere vagyok, ha én hetekre eltűnök, ők sem tudnak dolgozni. De jó barátok módjára álltak a lehetőséghez, amit kaptam, és végső soron ők is rájöttek, hogy ezzel kapnak egy kis szabadságot, amikor többet lehetnek a szeretteikkel, és amikor végre tudnak pihenni.
- Akarsz-e ezzel valaki(k)nek bizonyítani?
Csak és kizárólag saját magamnak. És ez nem elcsépelt mondat. Az önismeret nagyon jó dolog, és ilyen helyzetekben igazán megismerheti önmagát az ember. Engem például sokan vagánynak, bevállalósnak tartanak, de valójában én sem tudhatom, mennyire vagyok az. Most ki fog derülni, hol kezdődnek a korlátaim! Másfelől pedig jó lenne egy kicsit bizonyítani a női társadalom nevében is. Számos helyzetben kiderül, hogy mi nők bizonyos helyzetekben sokkal inkább helytállunk, mint a férfiak. Célom az, hogy legyőzzem a saját félelmeimet – ezt pedig sokszor agyban kell megtenni, és az izmok háttérbe szorulnak…
- Mit vársz tőle, mit hoz majd ki belőled az ottani élet?
Biztos, hogy a megszokottól eltérő, azaz egy másik énem kerül majd előtérbe, hiszen a környezet is eltér a mindennapoktól. A természet viszont közel áll hozzám, hiszen vidéki lány vagyok, rám nyugtató hatással van a beton-mentes övezet. Biztos vagyok abban is, hogy nagyon sok dolog átértékelődik majd az elmémben. Itt nem számít majd, hogy milyen kapcsolataink vannak, hiszen technikai kommunikációs eszközeink sem lesznek. Itt az számít, hogy tudunk-e csapatként működni, ami valljuk be, nem lesz egyszerű 10 ismert egyéniségnek.
- Mi az az egy személyes tárgy, amit magaddal viszel Argentínába?
Sokat gondolkodtam ezen. Fényképet nem, hiszen nincs férjem, sem gyerekem, akiket nézegethetnék. A szüleimet pedig az elmémben úgyis magammal viszem. Vittem volna egy kompaktpúdert, tükörrel, de sminket nem vihetünk a dzsungelbe. A kabalákért meg nem vagyok oda. Így döntöttem végül egy térkép mellett, amin pirossal bekarikázom Magyarországot és Vajdaságot, azaz a két országot, ami legközelebb áll a szívemhez.
- Mit gondolsz, mi fog a legjobban hiányozni az itthoni dolgok közül?
A legfurcsább talán a pörgés nélküli élet lesz, egyelőre el sem tudom képzelni, milyen lesz egy kicsit elvonulni a világ körforgásától. Emellett a szüleim nagyon fognak hiányozni, de ez nem lesz újdonság, mert sajnos így is sokkal kevesebb időt töltök velük, mint amennyit szeretnék. A magyarországi családom, azaz a Sugarloaf úgyszintén hiányozni fog, és hozzá kell szoknom, hogy ha bajom lesz, őket nem tudom hívni. Mert itthon mindig ezt teszem…
- Kivel fogsz szerinted nagyon jól kijönni, esetleg összebarátkozni?
Horváth Évivel, Bárdosi Sanyival és Somával biztosan. Egyrészt mert őket már régóta ismerem, másrészt pedig azért, mert nagyon pozitív egyéniségek. Sanyi a fizikai énemet, Soma a lelkit fogja építeni, ezt már látom magam előtt. Éva pedig már a korából kifolyólag is közel áll hozzám.
- Kivel nem fogsz szerinted kijönni?
Benkő Dánieltől tartok a legjobban, és egy kicsit Győzikétől is. De mindkettőben bízom! Győzike szerintem 1-2 nap után át fogja értékelni az életet, és abban a környezetben nem tud mást tenni, mint őszintén viselkedni. Dániel pedig nagyon remélem, hogy tiszteletben tartja majd, hogy nők is vannak a csapatban, akik nem feltétlen tolerálják, ha neki meztelen lenne kedve rohangálni…
- Van-e valamilyen fóbiád, mitől félsz a legjobban?
Tartok néhány állattól, amiket nem ismerek, amikkel nem volt még alkalmam találkozni. Vagy a patkányoktól, azoktól írtózom. Nem tudom, hogy milyen feladatok várnak ránk, de talán emiatt aggódom a legjobban.
Kövess minket, és értesülj a friss hírekről a Facebookon is!
Követem 
