2026. augusztus 25. 6:30
Pataki Zita és férje, Szárnyas Attila sok éven át küzdöttek azért, hogy közös gyermekük szülessen. Kilenc sikertelen lombikprogram után azonban úgy döntöttk, elengedik ezt a vágyukat. Ám az időjós most néhány napig kipróbálhatta, milyen három gyermekre vigyázni.
Pataki Zita sokat küzdött azért, hogy saját babája lehessen, ám kilenc sikertelen lombikprogram után férjével úgy döntöttek, lemondanak erről az álmukról. Ám az időjós most mégis megtapasztalhatta milyen a nagycsaládos lét, Londonban élő öccsének három gyermeke ugyanis náluk és nővérénél felváltva töltött néhány napot.
Zita már korábban írt arról, mennyire élvezi a közös időtöltést, amibe igyekszik minél több programot belesűríteni.
Talán ilyen lett volna a családi életem is. Zajosabb. Fárasztóbb. Néha biztosan kaotikusabb. Kevesebb csenddel és több „NEEE, ő kezdte!”-vel. De valószínűleg tele lett volna ilyen pillanatokkal. Nevetéssel. Vitákkal. Ölelésekkel. Kérdésekkel. Mezítlábas rohangálással. Lángossal. Béka-mentő akciókkal. Fáradtsággal. És azzal a különös érzéssel, hogy bár alig győzöd, mégis azt szeretnéd, hogy egy kicsit lassabban teljen az idő
- írta akkor Zita.
A gyerekek számára most véget ért a vakáció, visszautaztak Angliába, az időjős pedig közösségi oldalán megosztotta, miként is élte meg a közösen töltött időt.
Rájöttem valamire a gyerekek mellett töltött 10 nap alatt. Ha valami nem tetszik, azt gondolom: „Na, az én gyerekem biztos nem ilyen lenne!” Ha valami nagyon tetszik: „Na, az én gyerekem pont ilyen lenne!” Vagyis következetesen egy nem létező gyerekkel igazolom vissza, hogy milyen remek anya lennék. Kérdés: lehet egy nem létező gyerekre is büszkének lenni? Ui.: Hazautaztak. Hiányoznak. De azért… bevallom, a nyugodt életünket nagyon megszerettük.