2026. július 16. 18:00
Soma Mamagésa hisz a lélekvándorlásban, ez pedig sokat segített neki abban, hogy fel tudja dolgozni édesanyja néhány héttel ezelőtti halálát. A gyászban legnagyobb támasza férje volt, akivel már korábban eldöntötték, ha eljön az idő, együtt szeretnének távozni ebből az életből.
Egy hónappal ezelőtt távozott az élők sorából Soma Mamagésa édesanyja, Lenke. Hogy miként tudta feldolgozni szülője elvesztését, arról a Reggeliben való szereplése után vallott az rtl.hu-nak.
A tagadás volt az első. „Ez nem igaz, ez nem lehet” - ez járt csak a fejemben. Az a fázis nagyjából egy napig tartott. Aztán jött három nap zokogás, és aztán valahogy úgy helyére került bennem minden, mert tudtam, hogy ő menni akar. Öten vagyunk testvérek, és meg is mondta mindnyájunknak, hogy ő jövőre elmegy. A halála előtt is hangoztatta: ő még egy nyarat nem akar végig csinálni, mert hiába volt légkondija, nagyon megviselte a front
- mesélte a spirituális előadó, akinek édesanyja számos betegséggel küzdött. Többek között COPD-vel, és dialízis is várt rá, amit Lenke asszony már nem akart bevállalni.
Tiszteletben kellett tartanom, hogy tönkrement a szervezete, tényleg mindene. 85 múlt és tudomásul kell venni, hogy egy elhasználódott, idős testben lévő ember, aki ráadásul hitt a lélekvándorlásban és tudta, hogy ez csak egy ideiglenes test, el akart menni. Valójában ez egy szomorú, de természetes dolog.
Soma már édesanyja távozás előtt felkészült arra, hogy milyen lesz, ha már egyik szülője sem lesz vele. Néhány éve ugyanis édesapját is elvesztette.
Már amikor anya elkezdte mondogatni, hogy meg fog halni, elképzeltem, hogy akkor nem lesz az életemben egy olyan anya, aki „tartja neked a teret”. Mert egy jó édesanya tulajdonképpen mindig valahol figyeli a gyermekeit, és mindig azon drukkol, hogy neked jó legyen: meggyógyulj, sikerüljön a vizsgád, a koncerted, a következő munkád. Ez tűnt el, így most már még jobban be kell állnom a tengelyemre. Érzem, hogy nincs itt, de közben van egy olyan társam, akivel egymást olyan szinten tudjuk táplálni és tartani. Mi el is döntöttük már sok éve a férjemmel, hogy szeretnénk együtt elmenni ebből az életből és itt hagyni az ebben a testben való élni akarást. Biztos nem egyszerű lemondani erről, de közben pont az anyámon láttam, hogy igenis van az a pont, amikor az ember eldönti, hogy ez ennyi volt
- tette hozzá.