„A boksz mentette meg az életemet” – Istenes Bence vallomása

„Nem voltam jó társ” – Csobot Adél mellett tanult meg férfivá válni

A podcast egyik legszemélyesebb része az volt, amikor Bence arról beszélt, hogyan változott meg a Csobot Adéllal való kapcsolatában az évek során. Őszintén elmondta: „Régen nem voltam jó társ, nem is voltam társ, csak egy kis hülye gyerek voltam.” Ma már úgy érzi, hogy fejlődött, és felnőtt a párkapcsolati felelősséghez. „Most jó társ vagyok. Szerintem jó társ vagyok.”

Adéllal való kapcsolatát karmikusnak tartja. 

A védikus asztrológus szerint „már előző életünkben is szerelmesek voltunk egymásba.” 

Emlékszik arra a pillanatra, amikor meglátta őt először a képernyőn: „Tudtam, hogy ez ő. És már fogtam is a fejem, hogy ne, megint, tudtam, hogy nem fogok tudni ebből kiszállni.”

Irigység helyett büszkeség – Adél sikerei már nem hoznak bizonytalanságot

Bence elárulta, hogy kapcsolatuk elején volt benne egyfajta fura érzés, amikor Adélt látta a képernyőn. „Az elején biztos, volt, fura volt egyébként.” Ez azonban mára teljesen megváltozott. Már nem a külsőségek miatt csodálja a párját, hanem azokban a pillanatokban érzi igazán, hogy „ez az én csajom”, amikor egy mély beszélgetésben kapcsolódnak. „Sokkal inkább egy olyan helyzet miatt érzem, hogy ő az én párom, amikor jót beszélgetünk.”

A box mint lelki út – „Őrülté tudtam válni, most már higgadt vagyok”

A fizikai kihívások mellett a box Bencének lelki utazás is. Elmondása szerint az edzéseknek köszönhetően vált nyugodtabbá, kiegyensúlyozottabbá. 

Én egy nagyon lobbanékony csávó voltam, és egy pillanat alatt tudtam tényleg átváltozni egy őrülté

– vallotta be. A box megtanította neki, hogyan legyen jelen, hogyan legyen higgadt nemcsak a ringben, hanem az életben is. „Sokkal higgadtabb lettem. A ringben is az a legfontosabb, hogy minél higgadtabb vagy, annál jobb.”

Különleges kapcsolat fűzi az edzőjéhez, Tomihoz is. „Ő az egyetlen férfi, akiben szinte ugyanazon a lelkisíkon tudok beszélgetni, mint Adéllal.” 

Bence úgy érzi, hogy korábbi életükben is kapcsolatban lehettek: 

Szerintem mi már találkoztunk egy előző életünkben. Adél szerint ő lehetett az apám.

„A legnagyobb sikerem a gyerekeim” – az apaság formálta igazán férfivá

Bence számára az apaság volt az igazi fordulópont. 

„A felnőtté válásom is az apasághoz kapcsolódik, hogy a saját gyerekeimmel együtt kezdtem el én is újra felnőni.” 

A gyerekek jelenléte az életében nemcsak felelősséget hozott, hanem érzelmi változásokat is: 

Általában mindig sírok, amikor el kell búcsúznom a gyerekeimtől hosszabb időre.

Ez az érzékenység nem gyengeségként jelenik meg nála, hanem tudatosságként. „Próbálok a jelenben élni, a mának élni, nem azon gondolkozni, hogy tíz év múlva mi lesz, hanem hogy most ez van, és most ezt megtehetem.”

Nevelés példamutatással – „Én irányt mutatok nekik”

A beszélgetés során kiderült, hogy Bence számára a nevelés legfontosabb eszköze a személyes példa. „Én tényleg úgy élem az életemet, amit jónak gondolok.” Nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is próbálja megmutatni fiainak, hogy mit jelent felelősséget vállalni, tisztelettel bánni másokkal és betartani a szavukat. 

„Ha valamit megígérsz, akkor azt csináld. És azt lássák is, hogy ha apám valamit megígér, akkor azt megcsinálja.”

„Anyám partnerei csak rossz mintákat adtak” – a hiányzó apakép hatása

Gyerekkorában nem volt előtte stabil férfiminta. Apukájával csak hatéves koráig élt együtt, és mint mondta: „Anyukámnak voltak élettársai, akiktől igazából ma éjfelemmel csak rossz mintákat kaptam.” Ez a hiányos minta magyarázza, miért csak felnőttként, sok belső munkával tudott kialakítani egy egészséges férfiszerepet.

„Amit bánok, hogy rossz testvér voltam”

A műsor egyik legérzelmesebb pillanata az volt, amikor elmondta: „Azt, hogy rossz testvér voltam. Szerintem nagyon csúnyán bántam a tesómmal. És az az egy, amit bánok az életemben.” Bocsánatot kért tőle, és mára jóban vannak, de úgy érzi, ez mély nyomokat hagyott bennük.

A teljes beszélgetést a Nagyfiúk podcast legújabb epizódjában hallgathatod meg ide kattintva!