Geszti Péter is lekéste a magyar-skót meccset: Hervasztó volt érzékelni, hogy változunk át homo sapiensekből üvöltő hordává

Vasárnap az Utazómajom írta meg, hogy nem indult el időben a Eurowings Stuttgartba tartó járata Budapestről. A gép az eredetileg tervezett, 16:15-ös indulás helyett este nyolckor még mindig a kifutón állt, így sok magyar drukker lekéste a sorsdöntő skót–magyar csoportmérkőzést, amely este kilenc órakor vette kezdetét. Értesüléseik szerint a terminálban egy kisebb balhé tört ki, rendőrök is érkeztek a helyszínre. 

Megerősíti ezt Geszti Péter is, aki a gépen ült és nem jutott el a mérkőzésre. 

Rajta voltam. A gépen, ami nem ért oda. Legalábbis velem. Mert leszálltam róla

– írta Facebook-bejegyzésében, amelyben részletesen beszámolt arról, hogy mi történt a repülőben.

Geszti Péter szerint „mindannyiukban megugrott a stressz, amikor kiderült, hogy az eredetileg 16.15-re tervezett indulás még későbbre, 18.55-re módosult”, de ekkor még reménykedtek benne, hogy elérik a meccset. A beszállás viszonylag rendben ment, bár már ekkor

sűrűsödtek a sértő megjegyzések az idősebb, lassabban mozgó utasokra, akik között betegek is voltak, hogy menjünk mááá’.

„Amikor mindenki elfoglalta a helyét – minden szék foglalt volt –, mégsem csukta be a személyzet az ajtókat, mert zavar támadt, a gép végéből 5-6 ember jött vissza előre, és látszott, hogy valami nem stimmel. Innentől egy rémálommal felérő valóságshow indult” – írta Geszti, aki szerint  

innentől egy rémálommal felérő valóságshow indult, mintha valaki azt akarta volna tesztelni rejtett kamerákkal, hogy miként reagálnak az emberek stresszes helyzetben.

„A mellettem ülő idős német hölgy reszketni kezdett, ahogy egyre többen kezdtek káromkodni hangosan, egy számára érthetetlen nyelven. [...] Repkedtek az egyesült szitokszavak: a jó öreg rasszizmus-homofóbia páros pogózott hőbörögve a széksorok fölött, miközben az elöl tipródó külföldiek (japán és német nők) egyre ijedtebben próbáltak rendezni valamilyen számunkra még ismeretlen problémát a személyzettel. Igazából nem is az volt már aggasztó, hogy nem érek oda a meccsre, hanem az, hogy mi lesz ebből az egészből, bunyó vagy egyenesen lincselés. Hervasztó volt érzékelni, hogy változunk át homo sapiensekből üvöltő hordává. Azt éreztem, hogy nem akarok itt lenni. És lassan a meccsen sem. Fapados járat, fapados ügymenet, fapados reakciók, fapados élet” – folytatta.

Végül Geszti Péter leszállt a gépről az elviselhetetlen helyzet miatt.

„A mögöttem ülő piás trió idővel agresszívbe kapcsolt, ami felfűtötte az előttem és mellettem ülő férfiakat is, ezért először a légiutas-kísérő, aztán a másodpilóta, majd a kapitány ugrott oda, és rivallott rá a hangadókra, hogy szálljanak le a gépről. Közben végre bemondták, hogy probléma van az utaslistával és hat csomagnak nincs gazdája a repülőn. Nabakker! Felhördült a kabin népe. Páran vörös fejjel, sziszegve és fenyegetődzve leviharzottak a gépről, közben megjött a reptéri rendőrség, és a fejem fölött igazoltatni kezdte a piros-fehér-zöldre mázolt arcú fiúkat, akik hirtelen elcsendesedtek. Káosz kapitányság. Hogy kerülök én ide? Egyértelmű volt, hogy azok, akiknél elszakadt a cérna, és leszálltak, jól kiszúrhatnak a gépen maradókkal, mert innentől szinte lehetetlen követni, hogy kik szálltak le, melyik székről, és az utaslista szétesik, mint jenga a földrengéskor. Anélkül pedig nincs felszállás. A kegyelemdöfést az adta meg, amikor bemondták, hogy minden utasnak le kell szállni, akinek csomagja van a rakodótérben. Vagy ötvenen indultak kifelé, nyilván azok a külföldiek, akik nem a magyar meccsre mentek. Odakínlódtam magam az elkínzott arcú steward sráchoz, akit épphogy csak le nem köptek még, és csendesen megkérdeztem, hogy ez mennyi időt vehet igénybe? 50 perc. Visszamásztam a hátizsákomért. Eljött az ideje, hogy hazamenjek.”

Nyitókép: Geszti Péter / Facebook