Náray Tamás: A pénzem az jó, de közben meg a törvényben másodosztályú állampolgár vagyok?

Csütörtökön jelent meg Friderikusz Sándor YouTube-csatornáján a Friderikusz Podcast legújabb része Náray Tamással, amiben az egykori divattervező, manapság már festőművészettel és regényírással foglalkozó vendég életútjának különböző szakaszairól mesélt, valamint arról, miért döntött úgy, hogy Spanyolországban, egy Barcelonához közeli településen kezd új életet – szemlézte a beszélgetést a 24.hu.

Azt nagyon helytelennek tartom, hogyha az állampolgárok között osztályozás van. És amikor az alaptörvénynek az első formája megjelent, akkor én ebből azt éreztem ki, hogy vannak első osztályú, meg másodosztályú állampolgárok. Azok, akik a többséghez tartoznak, meg azok, akik a kisebbséghez. Ez egy nagyon veszélyes játék, ez egy nagyon-nagyon rossz és bántó irány, és én úgy éreztem, hogy én nem szeretnék olyan közegben élni, ahol én bármi miatt is – egyszerűen nem szeretnék kitérni, mert ahogy szoktam mondani, a magánéletemet élni szeretem és nem megosztani –, de én nem szeretném azt érezni, hogy én mindazzal, ami mögöttem áll, ötven éves koromra én egy másodosztályú ember vagyok. Én nem szeretnék ilyen közegben élni

– mondta Náray, aki később a negatív kommentekre és a kisebbségek elleni különböző retorziókra is kitért. Bár nagyon sok elismerő és dicsérő hozzászólást kap, amiben a tudását és az intelligenciáját méltatják, de szerinte a társadalom egy rétege még mindig a „buzizás” és „szalonzsidózás” szintjén jár.

Nekem ez nem szimpatikus, sajnálom, és nem kérek a véleményemért elnézést, csak azért, mert ez valakinek nem tetszik. Kérjen ő elnézést a saját véleményéért. Ne énnekem kelljen azért magyarázkodnom, mert én egy olyan közegben nem érzem jól magam, ahol ilyen típusú dolgok napi szinten, a társadalom egy jelentős szegmensében jelen vannak

– mondta az egykori divattervező, aki állítása szerint mindig adófizető állampolgár volt, és soha semmit nem vett igénybe, még egy egészségügyi ellátást sem, mert nem volt beteges. Ha mégis orvoshoz kellett fordulnia, akkor viszont nem tudott hat hónapot várni.

Az a lényeg, hogy akit az én adómból eltartanak, az énrám ilyeneket ne mondjon. Helló! A pénzem az jó, amit befizetek sok tíz-húsz millió forint adót, nyereségadót, személyi jövedelemadót, anyám kínját, satöbbit, az mind kell, de közben meg a törvényben másodosztályú állampolgár vagyok? Hát álljon már meg a nászmenet egy fél percre! Hát hogy van ez? És azon túlmenően, hát elnézést kérek, én a saját jogomon csinálom a vállalkozásomat. Őt meg megválasztották. Aki nem érzi a különbséget a két dolog között, azt mélységesen tudom sajnálni, de ne tőlem várja a magyarázatot, mert azt a Gyógypedagógiai Intézetbe kell utalni, ha valaki nem érzi, hogy mi a különbség egy vállalkozó, meg egy megválasztott tisztségviselő között. Hát jó részük már magának se köszön. És túlszereplik magukat, de mindenki. Hát mi a fenének szerepelnek állandóan? Ott vannak mindenhol.

Bár soha egy pillanatra nem tagadta meg magyar származását, és a mai napig nyomonköveti a hazai történéseket, már tud kívülről tekinteni ezekre, és rájött, hogy már nem az ő dolga foglalkozni ezekkel, vagy megoldást találni. 

Elment belőlem az elkeseredettség, mert úgy nem nagyon láttam a jövőmet, és nyugodtabb is lettem, meg egy kicsit magabiztosabb is. Több elismerést kaptam kint, ismeretlenül, váratlanul

– mesélte spanyol életéről a művész.

A teljes beszélgetést itt lehet meghallgatni:

Nyitókép: Reggeli