„Oroszország nem fogja megtámadni Ukrajnát, ezt egy hülye is tudja” – a NER és a háború, avagy hova kötötte ki Orbán Viktor a lovát

„A mostani moszkvai látogatás békemisszió is, mert elmondhattam, hogy az Európai Unió egységes és nincs olyan európai vezető, aki konfliktust akarna Oroszországgal” – mondta Orbán Viktor miniszterelnök 2022. február elsején Moszkvában, miután több mint ötórás megbeszélést folytatott a Kremlben Vlagyimir Putyinnal. Orbán akkor úgy fogalmazott, a távolság nem áthidalhatatlan, lehetséges olyan megállapodást kötni, amely garantálja a békét, garantálja Oroszország biztonságát és elfogadható a NATO-tagállamok számára, és bízik abban, hogy a következő napokban és hetekben a tárgyalásokon ezt a megállapodást el is fogják érni.

Ugyanezt az véleményt keresetlenebbül fogalmazta meg  Bayer Zsolt a Hír TV Sajtóklub című műsorában: 

Oroszország nem fogja megtámadni Ukrajnát, ezt egy hülye is tudja. 

(…) Amerika csörgeti a kardot, és erre, hogy úgy mondjam, nem is annyira szolid nyomásgyakorlással kötelezi mind a NATO-tagállamokat, mind az Európai Uniót” – mondta kormánypárti véleményvezér. 

Pár hétre rá Oroszország megtámadta Ukrajnát.

A február 24-én hajnalban indított offenzíva láthatóan készületlenül érte a kormánymédiát, miközben a világon mindenhol özönlöttek a rendkívüli hírek a háború kitöréséről, az Origo címlapján fél nyolckor még a Manchester United tinijéről szólt a vezető anyag, és csak egy kis hír olvasható arról, hogy „Putyin katonai műveletet rendelt el a Donyec-medencében”. Mindeközben Nógrádi György biztonságpolitikával foglalkozó elemző a köztévében arról nyilatkozott, hogy „jelenleg az ukrán vezetés nagyon sok csacsiságot csinált.”

Jó pár hónappal később, októberben aztán Orbán Viktor némileg újrakeretezte a háború előtti moszkvai látogatását, ekkor már arról beszélt egy német újságnak, hogy számított az oroszok támadására, sőt a NATO-t is figyelmeztette a vészre. 

És láttam, hogy (Putyin) elszánt. Nem mondta, hogy háború lesz, nem mondta, hogy támadni fog, de láttam, hogy baj van. Úgyhogy el is mentem a NATO-központba, Brüsszelbe, és jelentettem a NATO-főtitkárnak, hogy baj van, mert az idő nem a mi oldalunkon van, hanem az oroszok oldalán van, és bármi megtörténhet. És amikor ez 24-én megtörtént, akkor én csak annyit mondtam, hogy hát az történt, amire számítottunk.

A támadás után nem sokkal már előkerült a Fidesz-retorika egyik kulcsszava, a szankció. Orbán február 26-án azt mondta, 

Magyarország világossá tette, hogy minden szankciót, amiben egyetértés van az unión belül, mi támogatunk, mi nem blokkolunk semmit.

Novemberben a Kossuth Rádióban a kormányfő már így beszélt a témáról: 

Magyarország sosem támogatta a szankciókat, nem is szavaztuk meg őket, minden egyes esetben kivételekért harcoltunk, és sikerült is elérnünk mentesítéseket.

És miután megkaptuk a mentesítéseket, nem szavaztunk a szankciók ellen, elengedtük őket, de mi sosem támogattuk a szankciókat, és ezután sem fogjuk”.

Orbán szankciókkal kapcsolatos kommunikációja egy idő után az ukrán elnöknek is szemet szúrt, és így üzent neki márciusban: „Figyelj, Viktor, tudod te, mi megy most Mariupolban? (…) És tétovázol, hogy kivesd a szankciókat, vagy sem? És hezitálsz, hogy átengedd-e a fegyvereket, vagy sem?

Tétovázol, hogy kereskedj Oroszországgal, vagy sem? Nincs idő tétovázni, most dönteni kell.

Mivel az ukrán elnök beszéde még a választási kampány közben volt, a magyar kormánypropaganda gyorsan beemelte az ellenségek közé. Orbán az április 3-án tartott győzelmi beszédében így emlékezett meg róla: „Most kellett a legnagyobb túlerővel megküzdeni. (…) A Soros-birodalom minden pénze és szervezete, a nemzetközi, fősodratú média és a végén még az ukrán elnök is. Ennyi ellenfelünk egyszerre még sosem volt.”

Míg általában Vlagyimir Putyin orosz elnökről nem beszélnek nyilvánosan a Fidesz prominensei, Zelenszkij annál gyakrabban előkerült: Kövér László például júniusban azt mondta az ukrán elnökről, „fenyegetőzni az ember általában az ellenségeivel szemben szokott, azokkal szemben, akit barátul akar megnyerni, ritkán.”

Itt van egy személyes, pszichés probléma, amivel én a magam részéről nem tudok mit kezdeni

– mondta még a házelnök. 

Október 14-én aztán, miután az ukránok több fronton is megverték az oroszokat, Orbán Viktor némileg váratlanul így fogalmazott: „És mindig emlékeztetem őket arra, hogy Magyarországnak nem kell elmagyarázni, hogy milyen a keletről jövő, szovjet hadsereghez köthető brutalitás, és hogy milyen lehet most harcolni az oroszok ellen, mert az ember kimegy – mindjárt jön október 23-a – a 301-es parcellába, akkor tudja, hogy az milyen, és még azt is mondhatjuk talán, hogy a mi Zelenszkijünket, az akkori magyar miniszterelnököt később kivégezték.” 

Később azonban ez a narratíva feledésbe merült, és csakhamar megint az ukrán elnök kapta az ívet a HírTV-ben:

Azért drukkolunk (az oroszoknak), hogy ennek a pokoli hazugsággépezetnek legyen már vége, hogy egyszer süssön ki a nap, és mondjuk ki, hogy a fehér fehér, a fekete fekete, Zelenszkij egy bohóc

 – fejtegette Bencsik András kormányközeli publicista az ukrán elnökről 2023. február 12-én.

A kormányfő ilyen szélsőséges kijelentésekre sosem ragadtatta magát, szerinte a magyar álláspont világos: 

Az elején kimondtuk, hogy ez nem a mi háborúnk, nem akarunk beszorulni az oroszok meg az ukránok közé.

Ez egy olyan háború, egy olyan konfliktus, amit lokalizálni kellene, nem pedig nemzetköziesíteni, és Magyarország mindent meg fog tenni a béke érdekében. Ezzel leütöttük azokat a cölöpöket, amihez odakötöttük utána a lovunkat” – mondta Orbán a Kossuth Rádióban 2023. január 27-én.

És mit vár egyébként Orbán Viktor? Zárt ajtók mögött márciusban az ellenzéknek a Direkt36 szerint azt mondta:

ezt Ukrajna nem fogja megnyerni, bárki bármit is mond.

Nyitókép: Az Európai Tanács által közreadott képen Orbán Viktor miniszterelnök (j) és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök kezet fog az Európai Tanács kétnapos brüsszeli tanácskozásának helyszínén 2023. február 9-én. Fotó: MTI/Európai Tanács.