Sárosdi Lilla: Nem Marton volt az első zaklatóm, kiskamaszként volt egy súlyosabb esetem is

Interjút adott a Telexnek a hazai metoo-mozgalmat elindító Sárosdi Lilla színésznő, majdnem öt évvel azután, hogy a nyilvánosság elé lépett azzal, hogy húsz évvel korábban zaklatta őt a Vígszínház korábbi igazgatója, Marton László.

Sárosdi férjével és gyerekeivel együtt néhány évvel ezelőtt Franciaországba költözött. Ennek kapcsán arról beszélt, hogy szerinte „első generációs migránsnak lenni nagyon kemény meló”. 

Mint általában a magyarokban, bennem is rengeteg kisebbrendűségi komplexus sűrűsödött össze, ami külföldön mélyen gyökerező szorongásokat hoz felszínre: kelet-európai családból jövök, ahol a nők küzdöttek az áldozatiságukkal és a proliságukkal, és sosem hittek abban, hogy érnek igazán valamit ebben az életben.

Két évvel azután, hogy Sárosdi előállt a történetével Marton László meghalt: ekkor sokan azt sugallták, hogy a rendezőt a zaklatási ügy vitte a sírba. Sárosdi Lilla erről azt mondta: megvizsgálta a saját felelősségét az ügyben, de ahogy arra többen is felhívták a figyelmét „Marton László rákos beteg volt, és a halálát azért mosták össze a személyemmel, mert ezzel is engem akartak büntetni” – mondta a lapnak. 

Sárosdi az interjúban arról is beszélt, hogy elhanyagoló környezetből jön, az apja alkoholbeteg volt, előfordult, hogy bántalmazta az anyját, majd amikor a színésznő egyéves lett, elhagyta őket. Később, tizenkét éves korában Sárosdit „lepasszolta az anyja” a nagyanyjának. 

„Ebből a háttérből nehéz egy stabil, önbizalommal teli személyiséget felépíteni. Nekem nem tanították meg a szüleim, hogyan kell megvédenem magam, vagy hogy vannak bizonyos jogaim. A gyerekkori abúzusomhoz is csak nemrég kezdtem hozzáférni. Mert nem Marton volt az első zaklatóm, kiskamaszként volt egy súlyosabb esetem is. Zuglóban laktunk, tizenkét-tizenhárom éves voltam, amikor anyám, akivel azért tartottam a kapcsolatot, megismerkedett egy matematika–fizika szakos egyetemi tanárral, aki odaköltözött a szomszédunkba. Anyámmal aztán összejártak bridzselni, engem meg különórákra járatott hozzá. Negyvenes, köztiszteletben álló férfi volt, aki bensőségesen baráti vagy inkább apai kapcsolatot épített ki velem, rendszeresen vitt kirándulni vagy Beethoven-koncertre. Aztán egy alkalommal fürdőköntösben fogadott, majd miközben én próbáltam felfogni, hogy a matematikában a végtelennel mint számmal is oldunk meg egyenleteket, ő szétnyitotta a fürdőköpenyét” – mondja Sárosdi. 

A férfi ezután fotókat mutatott olyan nőkről, akiket intim pillanatokban fotózott le. „Mielőtt elindultunk kirándulni, megkérdezte, nem baj-e, ha ő most itt a kocsiban kielégíti magát. Ezekben a pillanatokban teljesen lebénultam, megszűntem létezni” – mondta a színésznő, aki hozzátette: erről akkor nem beszélt senkinek, mert gyerekfejjel nem is tudta ezt az egészet hova tenni, sőt, egészen a közelmúltig felnőttként sem volt erre rálátása. 

De egy gyötrő harag és egy kezelhetetlen indulat bennem ragadt, és évtizedeken át képtelen voltam feloldani vagy kifejezni – permanens pánikot okozott, aminek valószínűleg egyenes következménye volt, hogy egy éve miaszténiát diagnosztizáltak nálam, ami egy olyan autoimmun betegség, ami az izmok lebénulásával jár.

Nyitókép: MTI / Marjai János