Vissza a startvonalra: a felvételi rendszer átalakításával kidobják az ablakon a NER eddigi felsőoktatási politikáját

Valóban, a tandíjat ellenzem. Azt szeretném, hogy Magyarországon olyan felsőoktatási rendszer működjön, ahol képes minden diák maga állni a tanulási költségét. Mindenki a teljeset

– mondta 2012 augusztusában egy interjúban Orbán Viktor miniszterelnök, aki addigra már kétharmados kormánypárti többségével keresztülvitte a parlamenten az új felsőoktatási törvényt. Ez szűkítette az egyetemek és a főiskolák autonómiáját, illetve megalkotta az „állami ösztöndíjas” és „önköltséges” képzés definícióját az ingyenes és a tandíjas képzés fogalma helyett. Ráadásul a 2012-es költségvetésben mintegy 80 milliárd forintot vontak el a felsőoktatás állami támogatásából, amit valahol nyilvánvalóan be kellett hozni.

Ekkor már látszott, a Fidesz elvi, de még inkább költségvetési okokból szűkíteni akarja a 2000-es években kialakult magyar felsőoktatási tömegképzés lehetőségeit, vagyis csökkenteni a felvételizők, az ingyenes képzésben tanulók, ennek következtében pedig a diplomások számát.

Pedig ezeket a lehetőségeket éppen az első Orbán-kormány teremtette meg 1998 és 2002 között, amikor a Horn-kormány által bevezetett tandíj eltörlése után bevezette az államilag finanszírozott felvételi keretszámokat az egyetemeken, illetve 2001-ben megalkotta a Diákhitelt.

2008-ban pedig a Fidesz újra politikai tőkét kovácsolt abból, hogy a Gyurcsány-kormány (szintén költségvetési okokból, illetve a felsőoktatási reformtervek részeként) ismét bevezette az akkor „fejlesztési részhozzájárulásnak” nevezett tandíjat. A tandíj- és vizítdíjellenes szociális népszavazás sikerével a Fidesz megteremtette a minden magyarnak alanyi jogon járó, ingyenes felsőoktatás és egészségügy ethoszát. Amitől aztán 2012-től lassan elkezdett elszakadni, megint csak költségvetési okokból.

Romkocsmák félhomálya

Ebben az évben jelentették be ugyanis, hogy mindössze 10 ezer 500 főben határozzák meg az állami ösztöndíjas felvételi helyek számát az állami felsőoktatásban a 2013-as tanévtől, ami a 2012-es 34 ezer főhöz képest hatalmas visszavágás volt. Pedig már ez utóbbi is radikálisan csökkentett létszám volt a 2011-es 53 500 fős állami keretszám után.

Ezzel párhuzamosan a kormány hangzatosan azt kommunikálta, hogy „megszüntették a felsőoktatási keretszámokat”, hiszen aki eléri az állami ösztöndíjas ponthatárt, az automatikusan bekerül az ingyenes képzésbe. Valójában a ponthatárok meghúzásával persze ugyanúgy korlátozni tudták a felvettek számát, mint a keretszámokkal.

Ha a döntés megvalósul, lényegében a hallgatók nagy többsége az önköltséges, tehát a tandíjas képzésbe szorult volna. Eredetileg még durvább visszavágásokra készült a kormány (például csak tandíjas képzést indítottak volna a jogász, közgazdász és bölcsész szakokon), de végül ez a lépés is elég volt a 2012-es, majd 2013-ban is folytatódó budapesti diáktüntetések kirobbantására.

Az utcákon demonstráló, egyetemi előadókat elfoglaló hallgatók képei érezhetően csökkentették a Fidesz népszerűségét, így az Orbán-kormány visszavonulót fújt ezen a téren. Az állami ösztöndíjas képzésekre felvettek száma nagyjából 20-30 ezer fő körül mozgott 2012 és 2022 között, idén szeptembertől pedig 31 219 új hallgató tanulhat ingyenesen a magyar egyetemeken.

A hallgatók röghöz kötéséből, azaz a 2011-es törvényben bevezetett hallgatói szerződés intézményéből azonban nem engedett a kormány, az most is érvényes. Aki állami ösztöndíjjal tanul, annyi ideig köteles Magyarországon dolgozni a diplomázása utáni 20 évben, amíg ingyenesen tanult. Ellenkező esetben vissza kell fizetnie az államnak a képzése árát. A hallgatói szerződéssel a diplomások kivándorlását akarta visszafogni a kormány, de azt nem lehet megállapítani, hogy hány felvételizőt tartott vissza ez a feltétel a magyarországi továbbtanulástól.

A felsőoktatási tömegképzés visszavágásáról azonban az Orbán-kormány nem tett le, de a diplomaellenes kommunikációt inkább a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökére, Parragh Lászlóra bízta. A kamarai elnök sokat érvelt a gimnáziumi férőhelyek csökkentése mellett, amivel közvetve szintén a felsőoktatási felvételizők számát akarta csökkenteni a kormány, ezzel párhuzamosan pedig növelni a szakképzésben résztvevők számát.

Engem senki nem fog meggyőzni arról, hogy ma az andragógia az egyik legfontosabb szak. Szerintem azért választják sokan, mert az a legegyszerűbb. Ha oda bejutok, bármi lehet belőlem. Ez az a tücsök szak

– hangzott Parragh egyik, klasszikus mondata 2013-ban, ami jól beleillett az akkori kormánypárti kommunikációba a „naplopó bölcsészekről”, akiknek inkább a munkaerőpiacon jobban hasznosítható végzettséget kellene szerezniük. De még kifejezőbb volt Orbán Viktor parlamentben elhangzott mondata 2012-ben:

A romkocsmák félhomályában merengő, állástalan diplomásokkal ma Dunát lehet rekeszteni.

Az Orbán-kormány végül az állami ösztöndíjas helyekkel való variálás helyett másik utat választott: a felvételi követelmények szigorításával igyekezett csökkenteni a felvételizők számát. 2016-tól például alapkövetelménnyé tették a felvételin az emelt szintű érettségit. A tervezett nyelvvizsga-előfeltételről azonban végül letettek.

Hová lettek a felvételizők?

A felsőoktatási politika törekvéseit végül „siker” koronázta: az egymást követő Orbán-kormányok alatt 140 ezerről 99 ezerre esett a felvételi jelentkezők, és 98 ezerről 73 ezerre a felvettek száma. Ezt a csökkenést már nem lehetett pusztán demográfiai okokkal magyarázni, bár a felvételiző fiatalok számának csökkenésében a csökkenő születésszám is közrejátszott.

A vészcsengőt a Magyar Nemzeti Bank versenyképességi jelentése nyomta meg: az elmúlt 7-8 évben Magyarországon a munkaerőpiac eljutott növekedésének maximumáig, a további bővülést a képzettség alacsony szintje gátolja. A jelentés azt állítja, hogy 70 ezerről 100-110 ezerre kellene emelni a felvett hallgatók számát, illetve 50-ről 70 ezerre a végzettséget szerzőkét évente.

Vagyis a diplomás túlképzésből végül diplomás munkaerőhiány keletkezett, így az Orbán-kormány újabb hátraarcra kényszerült, amivel egyszersmind visszatért a 2012 előtti önmagához.

A felsőoktatás irányításával megbízott Csák János kulturális és innovációs miniszter előbb júliusban jelentett be drasztikus változásokat, majd egy Telexen kiszivárgott, Hankó Balázs felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár által jegyzett rektori körlevél tisztázta, milyen lépésekkel növelné a felvételizők, illetve a diplomások számát a kormány.

A körlevéllel kapcsolatban kérdéseket küldtünk Csák János tárcájának, de cikkünk megjelenéséig nem kaptunk rájuk választ. Jelen állás szerint az alábbi változások várhatóak 2024 szeptemberétől:

• Emelt szintű érettségi helyett elegendő lesz középszintű érettségivel felvételizni, erről az egyetemek saját hatáskörben dönthetnek.
• A matematika, a magyar nyelv és irodalom, a történelem és az idegen nyelv mellett az ötödik érettségi vizsgatárgy beszámításáról az egyetemek dönthetnek majd. Jóval szélesebb lesz azoknak a tantárgyaknak a köre, amelyeket beszámíthatnak.
• Eltörlik a 280 pontos felvételi minimumpontszámot, amely alatt se állami ösztöndíjas, se önköltséges képzésre nem lehetett felvenni senkit.
• A maximális 500 felvételi pontból 100 pont beszámításáról az egyetemek saját hatáskörben dönthetnek majd. Beszámíthatják az emelt szintű érettségi vizsgát, a nyelvvizsgát, a tanulmányi és művészeti versenyeket, a sporteredményt, a szakképesítést, sőt a munkatapasztalatot is.
• Megszűnik a diplomához kötött nyelvvizsga-kötelezettség, erről szintén saját hatáskörben dönthetnek az egyetemek.

Mivel a 2022-es felvételi eredmények alapján a legtöbb magyarországi egyetemen csökkent a felvettek száma, sok intézmény számára létkérdéssé vált a hallgatók számának emelése. Vagyis azzal, hogy a kormány meghagyja számukra a felvételi követelmények könnyítésének lehetőségét, úgy tűnik, hogy lényegében a hallgatók számát növelné.

Nem koncepció, csak tűzoltás

Dr. Polónyi István oktatáskutató, egyetemi tanár az rtl.hu-nak azt mondta a változásokról, hogy ezek nem a felsőoktatási liberalizáció jelei. Inkább azokat a problémákat próbálja kezelni a kormányzat, amelyek a koncepciótlan elitizálás, annak torzító hatása nyomán keletkeztek.

Az egész felsőoktatási átalakítás, ami most zajlik, az eddigi oktatáspolitikai kudarcok elfedése, de nem megoldása. Nincs koncepció, csak tűzoltás van

– fogalmazott Polónyi.

Az egyetemi tanár szerint a kormány valóban megijedt néhány folyamattól. Az egyik ok, hogy drasztikusan visszaesett a pedagógusképzésekre, valamint az úgynevezett STEM-szakokra (műszaki, mérnöki és természettudományos szakokra) felvételizők száma. A másik, hogy óriásit zuhant a vidéki egyetemekre felvételizők száma. Polónyi szerint mindezekért az emelt szintű érettségi kötelezővé tétele is felelős volt, pedig ezt éppen az elitegyetemek (mint az ELTE, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem vagy a Semmelweis Egyetem) nyomására vezették be.

Polónyi üdvösnek nevezte, hogy 2024-től az egyetemek dönthetnének 100 felvételi pont beszámításáról, mivel így éppen a saját igényeik szerint alakíthatják majd a felvételi követelményeket. Ez lehetővé teszi a vidéki egyetemek számára, hogy a STEM-szakokon tömegeket iskolázzanak be, az elitegyetemek számára pedig azt, hogy kiválogassák a számukra megfelelő hallgatókat.

Az egyetemi tanár úgy véli, azért sem beszélhetünk liberalizációról, mert szerinte a kormány nem készül jelentősen bővíteni a felvételizők összlétszámát, csupán át akarja strukturálni a jelentkezők megoszlását a szakok és intézmények között. Valójában már régebb óta lehetővé kellett volna tenni, hogy az egyetemek saját felvételi politikát folytassanak. Ez 2005-ben szűnt meg a felsőoktatási felvételi központosítása nyomán. 

A nyelvvizsga-kötelezettség elengedését Polónyi katasztrófának nevezte, ami a közoktatás kudarcának beismerése. 

Pedig az egyetemeknek legalább a szaknyelvet meg kellene tanítaniuk a hallgatóknak, hiszen egy angol nyelvű szakcikk elolvasása nélkül egy mérnök nem lehet mérnök, egy fizikus pedig nem fizikus, ha nem tud angol nyelven tudományos cikket írni.

Az egyetemi tanár a legnagyobb problémát abban látja, hogy a közoktatás iszonyatosan differenciált Magyarországon. Óriási különbségek vannak egy vidéki kisgimnáziumból vagy szakközépiskolából, illetve egy megyeszékhelyi vagy fővárosi gimnáziumból kikerülő diák tudása között. A PISA-vizsgálat alapján Magyarország általánosságban is elég rosszul áll, de óriási a PISA-eredmény szórása. Vagyis nagy eltérések vannak a 15 éves gyerekek képességei, teljesítménye között annak alapján is, hogy hol élnek és milyen a gazdasági, szociális hátterük. Utóbbival a magyar közoktatás nem képes megbirkózni. 

Sokaknak az érettségi megszerzésére sincs esélyük a születési helyük alapján, nemhogy a felsőoktatásba bekerülni. Eközben a magyar felső középosztály már a gimnáziumtól kezdve külföldre járatja iskolába a gyerekeit. De nincs oktatáspolitikai akarat ennek a helyzetnek a megváltoztatására, ami alapvetően pénzkérdés. Ahhoz, hogy a vidéki iskolák jobban teljesítsenek, egyszerűen több pénzre van szükség

– fogalmazott Polónyi.

Nyitókép: Trócsányi László igazságügyi miniszter beszédet mond a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanévnyitó ünnepségén az egyetem új oktatási épületében 2017. szeptember 6-án. – Fotó: Balogh Zoltán / MTI