„Tapintható hiány” – ilyen lesz a háborúkban megerőszakolt nők emlékműve Budapesten

A Fővárosi Közgyűlés 2020 elején határozott arról, hogy Budapestnek szüksége van egy köztéri alkotásra, amely emléket állít a háborúkban megerőszakolt nők szenvedésének. A előkészítését egy öttagú bizottság felügyelte: András Edit művészettörténész, Kenyeres István történész, levéltáros, Mélyi József művészettörténész, Népessy Noémi történész, közgazdász és Pető Andrea történész.

Lehetséges helyszínként felmerült a Városmajor, a Margitsziget, a Gellérthegy, valamint a budai Vár oldalában futó Hunyadi János út egy foghíjtelke is. A beérkezett projekteket elbíráló zsűri tagja volt Andrew E. Young amerikai művészettörténész is, aki korábban a Berlini Holokauszt-emlékmű és a New York-i 9/11-emlékmű zsűrizésében is részt vett. 

Összesen 36 terv közül választották ki a díjazottakat, a harmadik helyezett Monory Rebeka és Kund Iván Patrik Palackposta című alkotása lett, a második Szilágyi Erzsébet Szőnyeg alá seperve elnevezésű terve, az első helyezett pedig  Németh Ilona képzőművész, Mészáros Gabi építész és N. Tóth Anikó író közös munkája lett.

Az is eldőlt, hogy az első helyezett projektet a Hunyadi János úti telken alakítják ki. Az alkotás jövőre, 2023-ra fog megvalósulni.

A győztes projekt egyik résztvevője, Németh Ilona a Magyar Hangnak azt mondta, az emlékmű létjogosultságát bizonyítja, hogy az elmúlt években a nők társadalmi megítélését, a női egyenjogúságot illetően jelentős visszalépést tapasztalhatunk. Többször is végigjárták a helyszíneket, míg végül úgy döntöttek, hogy a Hunyadi János úti foghíjtelek lesz a legmegfelelőbb választás – tette hozzá a képzőművész.

A győztes pályaműről az emlékműprojekt honlapján a következőket írják: 

a foghíjtelek a mű megjelenésével az emlékezés bejárható terévé válik. Az emlékműterv megkettőzi a meglévő betonfalakat, ezzel teszi tapinthatóvá a hiányt, s a teret a női szenvedés helyszíneként azonosítja. 

A látogató a támfal és másolata között egy folyosószerű térbe jut – ez lehet az elvonulás, a gyász helye. Az alkotás fontos eleme a gyógyítás kertje, illetve a traumára utaló szövegtöredékek együttese.”

Nagy szó, hogy Budapesten emléket állítanak ennek a közös és egyéni traumának, a tömeges nemi erőszakot felidéző emlékművekből ugyanis nemcsak Európában, hanem világszerte is nagyon kevés van. A ritka kivételek egyike a koreai vigasznőknek (a japán megszállás idején szexrabszolgaságba kényszerített nőknek) emléket állító szobor, amelyet Szöulban, a japán nagykövetség közelében állítottak fel.

Nyitókép: Keppel Ákos, Szebellédi Attila / Budapesti Történeti Múzeum