Csattanó maszlagos székelykáposzta, arcra nyomott párna – 54 éve kapták el a skizofrén sorozatgyilkost, Elek Margitot

Elek Margit Julianna 1914. június 10-én született egy meglehetősen szegény magyarcsanádi családba. Édesapja Elek Károly 46 éves, édesanyja Szilágyi Rozália pedig 35 éves volt ekkor. A lánynak volt egy ikertestvére, József, aki 1944 októberében eltűnt, 1956-ban pedig halottá nyilvánították. A család mindig anyagi gondokkal küszködött, ezért Margitnak már gyerekkora óta rendszeresen dolgoznia kellett. Bár a korabeli források nem említik, pontosan milyen tüneteket produkált, de 24 éves korában egy zárt intézetbe került kivizsgálásra.

Az orvosok azt gyanították, hogy Margit skizofréniában szenved.  

Margitot miután kiengedték, visszatért a munka világába, egy baromfitenyésztő telepen helyezkedett el. A főnökével, Nagy Ferenccel nem jött ki túl jól, a nő be is perelte a munkaügyi bíróságon. A pert Elek Margit megnyerte, a vállalkozót 14 ezer forint megfizetésére kötelezték, ami abban az időben sok pénznek számított. A nő ebből vette meg azt a szegedi házat, ami aztán az általa elkövetett gyilkosságok központi helyszínévé vált. A Szeged Rókus városrészben fekvő Hétvezér utca 38/b alatti ingatlan földszintjén lakott Elek, az emeleti lakásokat viszont a városi tanács kiutalta rászorulóknak. A nőnek ez nagyon szúrta a szemét, mivel szerette volna a hatósági árnál jóval magasabb piaci áron kiadni azokat.

Bár Elek Margit fiatalként nőkhöz vonzódott, ennek ellenére 1950-ben közelebb kapcsolatba került a kéményseprőként dolgozó Barna Mihállyal, akivel 5 év után össze is házasodott. 

A kapcsolatuk elején Elek másodjára is pszichiátriára került, ahol ismét skizofrénia gyanúját állapították meg nála. A házaspár összesen nyolc évig élt együtt, ez idő alatt Barna Mihály egészségi állapota egyre csak romlott. Bár hivatalosan megerősíteni azóta sem sikerült, de nagy valószínűséggel a férfit a saját felesége mérgezte titokban, hogy megszerezze magának azt a házat, amit nem sokkal házasságkötésük után vásároltak Debrecenben. Az 1950-es évek második felében a házaspár szegedi otthonába költözött Elek Margit édesanyja is, miután az idős asszony nem tudta ellátni magát.

A súlyos mentális problémákkal küzdő nő ekkor két beteg családtagot is ápolt, ezért úgy döntött, hogy felveszi a házában lakó Biczók Lajosnét, hogy segítsen neki a gondozásban. Elek Margit férje, 1958. április 21-én, 46 évesen meghalt, majd szinte rögtön utána a nő édesnyja is elhunyt. A két halálesetet nem tudták rábizonyítani, de sokaknak gyanús volt, hogy Margit férje és az anyja egymás után, viszonylag hirtelen halt meg. Elek Margit már férje halálának évében egy másik férfival, egy jól menő vállalkozás vezetőjével, Varga Sándorral kezdett kapcsolatot. A nő Szegedről is elköltözött, miután a páros Varga házában , a Makó mellett fekvő Kiszomboron telepedett le.

A nő aztán 1958. október 10-én elkábította, majd egy párnával megfojtotta a korábban neki segítő Biczók Lajosnét. A halottkém megállapította, hogy az áldozatot megölték, Elek Margitot pedig ezután letartóztatták.

Mivel azonban a gyilkosságot nem sikerült minden kétséget kizáróan rábizonyítani, Eleket elengedték. A nőnek első dolga volt, hogy összeszedje áldozata ingóságokból álló vagyonát, mivel Elek korábban eltartási szerződést kötött az asszonnyal. A gyilkossági vádak és a gyanús ügyletek ellenére, Varga Sándor és Elek Margit 1959-ben összeházasodtak. A férfi  abba is belement, hogy halála esetén minden vagyonát a felesége kapja meg. Mindössze két hónappal az esküvő után, 1959 karácsonyán Elek megpróbálta megmérgezni a férjét.

A nő csattan maszlagból készült kivonatot kevert a férjének főzött székelykáposztába. A csattanó maszlag egy erősen mérgező növény, korábban gyógyászati célokra használták, de mivel nagyon könnyű túladagolni és halált is okozhat, így már szinte egyáltalán nem alkalmazzák. A halucinogén hatása miatt sokan kábítószerként is fogyasztják, mivel akár 24 órás, delíriumszerű állapotba is lehet kerülni tőle. A nő férje és az áthívott családtagok is ettek az ételből. Varga súlyos állapotba került, kis híján meg, de végül túlélte a gyilkossági kísérletet, csak úgy, mint a vendégek. Elek Margit ezután újra megpróbálta megölni a férjét, ezúttal a levesébe csempészett mérgező anyagot. A férfi ezt már nem élte túl, 1960. január 6-án meghalt.

Elek Margit a férfi halála után nem sokkal eladta férje minden ingóságát és visszaköltözött Szegedre.

A gyilkosságok pedig tovább folytatódtak. Három év elteltével Elek Margit meggyőzte a 74 éves, súlyos beteg ismerősét, hogy kössenek eltartási szerződést. Siegl Anna belement az üzletbe, vesztére. 1963. március 14-én a sorozatgyilkos gyógyszerkkel elkábította a nőt, majd egy párnával megfojtotta. Bár a rendőrség már ismerte az asszony előéletét, a halottkém nem állapította meg az idegenkezűség gyanúját, a nő ezt is megúszt, ráadásul 

Siegl teljes vagyona a gyilkosához került.

Elek Margit ezután sem nyugodott, továbbra is azt akarta elérni, hogy mindenki költözzön el abból a házából, ahol lakott, hogy kiadhassa piaci áron a szobákat. Ez majdnem össze is jött neki. A gyulkosnak ugyanis egy ember kivételével mindenkit sikerült elüldöznie. A forgatókönyv innen már ismerősnek tűnhet: a 76 éves idős özvegy Tóthpál Mihályné összebarátkozott Elek Margittal, aki elkezdte arról győzködni, hogy kössön vele eltartási szerződést. Az özvgy beleegyezett, örült, hogy végre békét kötött az addig mindig ellenséges Elek Margittal. 1968. július 8-án aztán a nő, az ismert módszer szerint elkábította, majd megfojtotta a 76 éves asszonyt. 

Ezúttal azonban nagyot hibázott. A folyton ellenkező Tóthpál Mihányéra nagyon haragudhatott, mivel az elkábított nőt még brutálisan meg is verte. 

Az orvos számos külsérelmi nyomot fedezett fel a holttesten, egyebek közt, hogy az áldozat több bordája is eltörött. Elek Margitot 1968. július 9-én letartóztatták, majd bíróság elé állították. A Délmagyar című napilap is megemlékezett a hírről:

Koponyák, elmegyógyintézet, varázsszerek

Amikor a rendőrök átkutatták Elek Margit Hétvezér utca 38/a címen lévő házát, több emberi koponyát is találtak. Kiderült, hogy a nő az odaköltözése óta rendszeresen fosztogatta a közeli temető sírjait. Ezen ismeretek fényében kijelenthető, hogy a sorozatgyilkost nemcsak a haszonszerzés vezette, hanem súlyos tévképzetei is voltak. A kihallgatásokon rendszeresen más történetekkel állt elő. Volt, amikor azt állította, nem volt tudomása a gyilkosságokról, máskor viszont elmondta, hogy az emberek megölése

a Magyar Népköztársaságnak is előnyös volt, hiszen olyanoknak oltotta ki az életét, akik semmiféle hasznot nem termeltek az államnak.

Kiderült az is, hogy spirituális indíttatása is volt a gyilkosnak. A lakásán talált emberi maradványokat azzal magyarázta, hogy bájitalokat, varázsszereket főzött belőlük, így érte el, hogy a férfiak beleszeressenek, az idősek és a betegek pedig bízzanak benne. A házkutatáson nagy mennyiségű csattanó maszlagot és egyéb gyógyszereket találtak, így nagy valószínűséggel még több embert akart volna megölni. Miután kiderült Elek Margit titka exhumáltak Siegl Anna, Varga Sándor és Barna Mihály maradványait. Barna kivételével az összes áldozatnál kimutatták a mérgezés nyomait. Érdekes részlet, hogy az 1958-ban meggyilkolt Biczók Lajosné végrendelete hamisítvány volt, amit nem más készített el, mint Elek Margit későbbi áldozata és férje, a megmérgezett Varga Sándor.

A sorozatgyilkos a vallomásaiban rendre azt ismételte, hogy meg akarta szabadítani áldozatait a létezés szenvedéseitől.

Elek Margit egy percet sem ült börtönben, a bíróság az orvosszakértők véleményére hivatkozva elmegyógyintézetbe zárta. Életének hátra lévő részét Lipótmezőn, elzárva töltötte.

Forrás: Szeged Folyóirat, Wikipédia, Library Hungaricana; nyitókép: A gyilkos házától nem messze fekvő Szeged-Rókus vasútállomás 1977-ben. Fortepan / UVATERV