„Én szedtem össze apukámat, részeg volt, összepisilte magát” – alkoholista szülők gyerekei az egymillió alkoholista országában

„Alkalmi ivó vagyok, de minden alkalom megfelel.” Vagy: „minden nap névnap”. Sokan használják ezeket a viccesnek szánt mondatokat, amikor igazolást keresnek arra, hogy miért isznak annyit. Magyarországon az alkohol erősen meghatározza az életet, egyáltalán nem ciki a nagyivás, sőt sokan közösségi programnak tekintik. De milyen gyermekként olyan családban felnőni, ahol valamelyik szülő alkoholista?

„Én szedtem össze apukámat úgy, hogy részeg volt, és összepisilte magát.”

„Repültek a papucsok, pofonok egyaránt nekünk gyerekeknek, egyaránt anyánknak.”

„Kötekedő, veszekedő és agresszív volt olyankor, ha ivott.”

A fenti idézetek alkoholista szülő mellett felnőtt egykori gyerekektől származnak. Ha valamelyik szülő iszik, az minimum megnehezíti, de akár pokollá is teheti egy gyerek életét, és sajnos rengetegen nőnek fel így. A Házon kívül riportjában néhányan közülük nyíltan meséltek az életükről és arról, honnan jöhet segítség.

Mindenki tudja, hogy milyen az az érzés, amikor meghallod a kulcsot a zárban, mert nem tudod, hogy mire számíthatsz.

Egy 35 éves nő 3 éve jár a Máltai Szeretetszolgálat Fogadójába – itt kaphatnak terápiás segítséget azok, akiket gyerekkorukban a szülők függősége miatt trauma ért. Alkoholista apa mellett nőtt fel, aki lánya szerint bizonyos érzelmek feldolgozása miatt fordult és fordul a mai napig az italhoz.

Az, hogy a férfiak isznak, és gyakran nem keveset, szinte természetesnek számított

– állítja Makszimetz Diána, aki Kárpátaljáról költözött Budapestre több mint 20 éve. 22 éves volt, amikor utoljára csukta be maga mögött nagyszőlősi házuk ajtaját.

Sokaknak nem ismeretlen a félelem és a szorongás attól, hogy mi fog történni, ha alkoholmámorban érkezik haza az édesapjuk. Erről számolt be egy észak-magyarországi férfi is, aki szintén alkoholbeteg apja mellett nőtt fel. Azt mesélte, apja már munka előtt pálinkával indította a napot, és amikor hazaért, akkor sem számíthattak semmi jóra. Volt, hogy kizárta őket a házból:

télen meleg ruha nélkül, otthoni cuccban kint lenni éjszaka – nem egy felemelő érzés.

Varga Vanda 46 éves, a környezetében mégis kevesen tudják, hogy az ő apja is alkoholista volt. Nagyon sokáig felnézett az édesapjára, ő volt neki az atyaúristen. Aztán Vanda 13-14 éves kora körül valami megváltozott:

amikor már tényleg látta az ember, hallotta, és már nem tudták eltitkolni, hogy itt nincs minden rendben, akkor ez az idol ledőlt, és nagyon sokáig nem is tudtam vele mit kezdeni.
 

Sok családban azonban tilos vagy felesleges volt beszélni ezekről a problémákról. Makszimetz Diána is megpróbálta jobb belátásra bírni édesapját, de falakba ütközött:

Jeleztem, hogy én utálom ezt az egészet, és nekem csalódás, és nem szeretem így látni, de nem érdekelte. Fontosabb volt neki a saját kis önző igénye.
 

Bajzáth Sándor addiktológiai konzulensként dolgozik, de egy percig sem titkolja, hogy egykor maga is drog- és alkoholfüggő volt. Szerencsére önmagával, azután a lányával is sikerült rendezni a viszonyát. Ehhez azonban annak idején segítséget kellett kérnie, és saját elhatározásból megváltoztatni az egész korábbi életét. Sok mindent bán, de legjobban azt, hogy vannak dolgok, amiket már soha nem fog tudni bepótolni:

a sok lehetőség, amiket elcsesztem amiatt, hogy átaludtam az életemet, vagy ittam, vagy nem tanultam, és nem haladtam a társadalmi ranglétrán. Az az idő, amit mondjuk az alkoholbeteg nem fordít a gyerekére – és ezt én magam is elmondhatom. 
 

A Házon kívül stábja ellátogatott a hatezer lelkes Szécsény egyik kocsmájába, ahol László Róbert 22 éve hallgatja és szolgálja ki a betérőket. Csütörtök este 7-kor körülbelül tucatnyian voltak a presszóban, de a kocsmáros szerint összesen 20-25 törzsvendége van.

Róbert szerint az ő kocsmájában nem szokás balhézni. A legtöbb törzsvendég nem lépi túl a napi adagját. Van, akinél ez akár 8 kisfröccs is lehet. A kocsmáros szerint az igazi alkoholisták nem hozzá járnak, mert ahogy fogalmaz:

az igazi alkoholisták zugivók.

Szekeres József hetente 2-3 nap teszi tiszteletét a 8-as presszóban. Mint mondja, annyit szokott inni, amennyi jólesik. Ez általában két korsó sört és három-négy feles Unicumot jelent. Szerinte dupla ennyi sem ártana meg neki, és nem tartja magát alkoholistának. 

A józsefvárosi Dubai Pubban is vannak szabályok. A Szíriából származó tulajdonos ránézésre meg tudja mondani, hogy kit nem szabad már kiszolgálni.

Akik már 50 fölött vannak, azok meg szokták tartani a mértéket. Tehát már tudják tapasztalatból, mert már elégszer megjárták. A fiatalokkal van a gond.

A tulajdonos, Mualid Khalid több mint 30 éve él Magyarországon. Ez idő alatt egy dolgot biztosan megtanult a magyar emberről:

örömben, bánatban, mindenben iszik.

 

Ezt a WHO egyik kutatása is alátámasztja, amiből kiderül, hogy Magyarország világelső abban, hogy hány embernél okoz problémát az alkoholfogyasztás. A férfiak 37, a nőknek pedig több, mint 7 százaléka küzd a problémával. Mindkét nemet tekintve pedig valamivel több mint 21 százalék ez az arány, vagyis 

minden ötödik felnőtt számára problémát okoz az alkohol. Ezzel megelőzzük Oroszországot és Fehéroroszországot is.

Hiába az aggasztó adatok, a kormányzat semmiféle érdemi lépést nem tesz az alkohol okozta károk csökkentésére. Az állami alkoholstratégia ugyanúgy csak ígéret maradt, ahogy a régóta várt drogstratégia is.

Sőt. Magyarországon a vezető politikusok szívesen mutatkoznak pohárral a kezükben, és konkrét jogszabályokkal könnyítik az alkoholfogyasztást. Egy bizonyos mennyiségig ugyanis adómentessé tették például a pálinka- és a sörfőzést.