A gének, a piás apu és a gyerekkori traumák vezethetnek az alkoholizmusba

„Az alkohol nagyban részét képezte a családunk életének. Az ünnepi partik, a kerti grillezés és a kemény munkanap mind-mind okot adott arra, hogy apám és a nagybátyám megigyanak egy rakás sört” – mesélte a New York Times-nak Stephen, aki orvosként praktizál az Egyesült Államokban. A most 53 éves férfinak 14 évesen már megengedték, hogy bedobjon egy sört az apjával, később, ahogy idősebb lett, úgy ivott, ahogy otthon látta, és a 20-as éveiben minden társasági összejövetel hatalmas berúgással járt együtt.

Az orvosi egyetem alatt abbahagyta az ivást, részben azért, hogy bebizonyítsa magának, hogy nincs problémája. Amikor rezidens korában, majd a 30-as évei végén újra elkezdte, az alkohol másképp hatott rá. „Egyszer csak olyan mértékben ittam, hogy rájöttem, nem tudom abbahagyni” – mondta a lapnak.

Azok a fránya gének

Az alkoholfogyasztási zavar – a negatív következmények ellenére az ivás abbahagyására vagy ellenőrzésére való képtelenség – öröklődő állapot is lehet. A kutatások szerint, ha valakinek közvetlen családtagja, például szülője vagy testvére szenved alkoholbetegségben, az nagyjából három-négyszeresére növeli a betegség kialakulásának esélyét. Az egyén kockázatának körülbelül 50 százalékát adják a génjei.

Nem egyetlen gén felelős azért, hogy valakinek alkoholproblémái legyenek. A szakértők szerint valószínűleg több száz gén játszik szerepet ebben, 2020-ban ebből 29-et azonosítottak a Yale kutatói.

A tudósok felfedeztek néhány olyan tulajdonságot, amelyet ezek a gének befolyásolnak, kezdve azzal, hogy a szervezet hogyan dolgozza fel az alkoholt. Ha ez valakinek nehezen megy, az ivás fizikailag kellemetlen lehet, hányingerük és fejfájásuk lehet (ismerős?). Ez legalább két olyan génváltozattal hozható összefüggésbe, amelyek az ázsiai származású embereknél a leggyakoribbak és csökkentik az alkoholfogyasztási zavar kockázatát, mivel a rosszullétek miatt kisebb valószínűséggel isznak nagyon sokat vagy inkább egyáltalán nem fogyasztanak semmit.

Persze ennek létezik a szöges ellentéte is. Mindannyian találkoztunk már olyan emberrel, aki az asztal alá iszik bárkit, úgy hogy ő meg sem tántorodik. Ez is egy génnek köszönhető, aminek hatására nagyobb eséllyel lesz valaki alkoholista. Az ilyen fokú alkoholtoleranciáért felelős gént egyébként még nem azonosították teljes bizonyossággal, de a szakemberek szinte biztosak benne, hogy létezik.

Szintén a gének felelősek azért, hogyan reagál az agyunk a jutalmakra. Ez azért fontos, mert ez a függőségekkel hozhatók összefüggésbe. Így befolyásolhatják azt, hogy valaki a következményeket figyelmen kívül hagyva vesse bele magát a buliba és igya le magát a sárga földig.

Családi ügy

A gének mellett persze hatása van a gyerekkorban látott mintáknak is. Ha valaki olyan helyen nő fel, ahol a mértéktelen ivás normálisnak számít, és ha ehhez még pozitív élmények is társulnak, akkor nagy az esély arra, hogy valaki később szintén az üveg után nyúljon – mondta a NYT-nak R. Kathryn McHugh, a massachusettsi McLean Kórház pszichológiai vezetője. Az sem mindegy, valaki mikor találkozik először az alkohollal személyesen. Az életkor, amikor valaki elkezd inni, nagy különbséget jelent a kockázat szempontjából. Egy tanulmány szerint azoknak, akik 11 és 12 éves koruk között próbálják ki először az alkoholt, nagyjából 16 százaléka válik függővé, míg azoknak, akik 19 éves korukban, vagy még később kezdenek inni, mindössze 1 százaléka.

Ennek elsősorban nem pszichológiai oka van. A szakértők szerint a korai alkoholfogyasztás megváltoztathatja az agyat, miközben az még fejlődik, különösen az önkontrollal kapcsolatos területeken.

A gyermekkori traumák szintén növelik a kockázatot, mert – egy elmélet szerint – azok miatt nagyobb az agy stresszre adott válasza. „Lehet, hogy ugyanaz a stressz éri az embert, mint mást, de a teste, az agya valójában felerősített ad választ erre a stresszre” – magyarázta McHugh. És itt jutunk el az alkoholhoz: Mivel azt gyakran használják stresszoldásra, a nagyobb stresszérzés arra késztetheti az embereket, hogy többet igyanak.

A megoldás

Ha valakinél a fenti kockázatok fennállnak, akkor egyetlen módja van annak, hogy biztosan elkerülje az alkoholproblémákat: nem szabad inni. ”Ez egy elég szélsőséges megoldás, de ez az, ami a legjobban működik” – mondta Dr. Henry Kranzler, pszichiátriaprofesszor a New York Times-nak.

Más azt mondta a lapnak, hogy határokat kell meghatározni, hogy két pohár italnál többet nem fog inni. Azt is érdemes megvizsgálni, hogy miért, illetve milyen élethelyzetekben fogyasztunk alkoholt. Aki leginkább társasági ivó, annak nagyon vissza kell fognia magát a bulikon, na meg érdemes olyan társas tevékenységeket találni, amelyeknek nincs közük az iváshoz. Ha viszont akkor iszik többet, amikor szorong, próbálja meg elkerülni az alkoholt, amikor stresszes, és keressen alternatív megküzdési mechanizmusokat. És ami fontos: szakember segítségét kell kérni!

Nyitókép: Illusztráció. Fotó: MTI/EPA/Facundo Arrizabalaga