Még soha nem volt ilyen fontos Magyarország NATO-tagsága – 23 éve csatlakoztunk az észak-atlanti szövetséghez

1997. november 16-án Magyarországon népszavazást tartottak az ország NATO-csatlakozásáról. A szavazólapon szereplő kérdés így hangzott:

Egyetért-e azzal, hogy a Magyar Köztársaság a NATO-hoz csatlakozva biztosítsa az ország védettségét?

A voksolást megelőző időszakban a Horn-kormány és az Országgyűlésbe bejutott ellenzéki pártok is a NATO-tagság fontosságát hangsúlyozták, csak két parlamenten kívüli párt, a MIÉP és a Munkáspárt ellenezte a belépést. A MIÉP – két nappal a szavazás előtt a Budapesti Kongresszusi Központban tartott – NATO-ellenes kampányrendezvényén több felszólaló is azt hangoztatta, hogy az észak-atlanti szövetség nem tudja garantálni a magyar nemzet biztonságát. A szavazáson végül 49,2 százalékos részvétel mellett a választók 85 százaléka a NATO-ba való belépés mellett döntött.

Érdekes párhuzam, hogy Orbán Viktor 2022 március 4-én, majdnem 23 évvel Magyarország csatlakozása után a Kossuth Rádióban a MIÉP 1997-es álláspontjához hasonlóan értékelte az aktuális háborús helyzetet.

Orbán az orosz-ukrán háború kapcsán elmondta, hogy az a legveszélyesebb, ha bármilyen módon belesodródunk a konfliktusba, és szerintetéved, aki úgy gondolja, hogy a NATO képes megvédeni minket. Ennek ellenére nagy általánosságban elmondható, hogy a NATO megítélése Magyarországon pozitív. Egy 2017-es közvéleménykutatás szerint a lakosság hatvan százaléka örül az ország tagságának és mindössze 22 százalék gondolja úgy, hogy nem profitál az ország abból, hogy tagja az észak-atlanti szövetségnek.

Ezek az arányok nagyjából megfelelnek az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban mért számoknak.

A NATO népszerűsége rendszerint nagyban függ az aktuális politikai és katonai helyzettől, így a tagországok között nagy különbségek vannak a szövetség elfogadottságában. A második legnagyobb NATO-erőnek számító Törökországban például meglehetősen népszerűtlen a katonai szövetség, a lakosság 58 százaléka kifejezetten károsnak tartja a tagságot.

Az ellenszenv többek között onnan jön, hogy az elmúlt években Törökország többször is agresszívan lépett fel a szintén NATO-szövetséges Görögországgal szemben Ciprus ügyében. A katonai társulásban egyre többen gondolják úgy, hogy a radikális török vezetés rendszeresen túlmegy egy határon, a New York Times elemzője, Steven Erlanger egy 2020-as cikkében úgy fogalmaz, hogy

Törökország a NATO-nak olyan, mint egy elefánt a porcelánboltban, de mivel az ország túl nagy és stratégiailag túl fontos szövetséges, így senki nem meri velük felvállalni a nyílt konfliktust.

Magyarország Törökországhoz képest összehasonlíthatatlanul kisebb tényező a NATO-ban, arról már nem is beszélve, hogy az elmúlt 23 évben nem igazán voltak olyan katonai műveletek, amik közvetlenül érintettek volna bennünket. Ez persze nem azt jelenti, hogy magyar katonák nem vettek részt NATO-operációkban.

Magyarország a NATO-ban

A magyar-NATO kapcsolatok hivatalosan 1990. június 27-én kezdődtek, amikor Jeszenszky Géza akkori külügyminiszter először látogatott a szervezet brüsszeli központjába. Ezek a találkozók már jóval a hivatalos tagság előtt rendszeressé váltak. A következő nagy lépés az volt, amikor 1991-ben Magyarország a Varsói Szerződés többi volt tagállamával együtt alapító tagja lett az Észak-Atlanti Együttműködési Tanácsnak. Ezt a szervezetet a NATO azért hozta létre, hogy legyen egy hivatalos fórum, amelyen keresztül kapcsolatot tudnak tartani az egykori szovjet tagállamokkal. 

A NATO és Magyarország között 1994-ben kezdődött el a gyakorlati együttműködés, amikor elindult az úgynevezett Békepartnerség program.

Magyarország a Békepartnerség-keretdokumentum aláírásával az elsők között, 1994 februárjában csatlakozott a programhoz, amelyben hangsúlyos szerepet kaptak katonai együttműködésről szóló kitételek is. Még a hivatalos csatlakozás előtt, a Délszláv háború során láthattuk, hogy a NATO hogyan avatkozik be egy aktív konfliktusba.

Magyarország ekkor annak ellenére, hogy még nem volt teljes jogú tag, együttműködött a szövetséggel Bosznia-Hercegovina stabilizilásában.

Az bosznia-hercegovinai IFOR és SFOR-műveletek során Magyarország 1995-től egészen a 2004-es lezárásig segítette a NATO-t, a Magyar Honvédség saját kontingenssel is részt vett a békefenntartói munkálatokban. Boszniában jól vizsgázott a magyar fél, így 1997-ben a madridi csúcs alkalmával meghívták Magyarországot a szövetségbe, a csatlakozási tárgyalások ezután kezdődtek meg.

A már említett 1997-es népszavazás pozitív eredménye után nem egészen másfél évvel, 1999 március 12-én Magyarország teljes jogú NATO-tag lett.

Magyarország pár nappal a csatlakozás után rögtön részt is vett egy NATO-misszióban, miután a szövetség a koszovói válság miatt elindította a jugoszláviai légi műveletét. Magyarország az azóta felállított KFOR békefenntartói hadművelethez egy 397 fős kontingenssel járult hozzá. Az említett küldetések mellett magyar katonák teljesítettek szolgálatot Afganisztánban és Irakban is, előbbiben fejlesztési és újjáépítési feladatokat láttak el Baghlan tartományban, utóbbiban pedig 300 fős szállító zászlóaljt működtettek.

A NATO és a stratégiai nyugalom

2022-ben a NATO szerepe Kelet-Közép-Európában alaposan felértékelődött, miután Oroszország mondvacsinált okokkal lerohanta Ukrajnát. Ha az oroszok valóban az ellenőrzésük alá vonnák Ukrajna teljes területét, akkor előállna az a helyzet, hogy a NATO-szövetséges országok keleti végein felsorakozna egymással szemben a NATO hadereje és az orosz hadsereg. A háború jelenlegi állása szerint erre a közeljövőben kevés esély mutatkozik, az észak-atlanti szövetség az orosz invázió első napja óta kínosan ügyel arra, hogy nehogy véletlenül nyílt fegyveres konfliktusba keveredjenek az oroszokkal, mert akkor az tényleg a harmadik világháború kezdetét jelenthetné.

Nem véletlen, hogy a háború kezdete előtt Ukrajnában kiképzést tartó amerikai NATO-erőket sürgősen kivonták az országból még az oroszok támadása előtt.

Mint ahogy az is az amerikaiak elővigyázatosságát mutatja, hogy nem voltak hajlandóak repüléstilalmi zónát kialakítani Ukrajna fölött, csakúgy, mint ahogy visszatáncoltak a lengyel repülőgépcsere-üzletből is, amely során Lengyelország vadászgépeket adott volna Ukrajnának, az Egyesült Államok pedig ellátta volna új gépekkel Lengyelországot.

A terv olyan orosz reakciót eredményezhet, ami magában hordozná a gyors eszkaláció lehetőségét. Minden döntésünkkel kapcsolatban óvatosnak kell lennünk, hogy ne teremtsünk olyan helyzetet, amelyben tovább növekedhet a feszültség.

– mondta a csereüzlet lemondása kapcsán John Kirby, a Pentagon szóvivője.

A NATO tehát rendkívüli módon vigyáz arra, hogy ne kerüljön nyílt katonai konfliktusba Oroszországgal, viszont ami a NATO-tagokat illeti, úgy látszik a szövetség felkészült az orosz agresszióra.

Lengyelországba, Németországba, Romániába és a balti országokba katonákat telepítettek, vagy felemelték a már ott állomásozó egységek készültségét.

Joe Biden amerikai elnök február közepén azt mondta, nem fognak amerikai katonákat küldeni, hogy Ukrajnában harcoljanak, de azt megígérte, hogy a NATO-tagokat meg fogják védeni az oroszok terjeszkedéstől.

Az USA az ereje teljes bevetésével harcolna minden centinyi NATO-területért, és egy NATO-tag lerohanása az összes tag elleni támadásnak minősül.

– utalt Biden a NATO alapító nyilatkozatának egyik pontjára, amely szerint ha egy NATO-tagállamot megtámadnak, akkor az összes tagnak azonnali katonai segítséget kell nyújtania megtámadott szövetségesnek.

Ezek alapján Magyarország szempontjából talán minden eddiginél fontosabb volna a NATO-tagság, Orbán Viktor miniszterelnök szerint ugyanakkor a szövetség nem képes megvédeni az országot, az egyetlen megoldás az, ha mindenképp kimaradunk a háborúból.

Nyitókép: NurPhoto / Getty Images