20 évvel ezelőtt fejezte le békésen alvó örmény diáktársát az azeri baltás gyilkos – ma 46 éves és szabad ember, egy lakással is megjutalmazták

A magyar kriminalisztika történetében jócskán akadnak az egész társadalmat megrázó, felkavaró bűncselekmények, amelyek elkövetőit név szerint alig, csupán a sajtóban elhíresült megnevezésük szerint emleget a nyilvánosság. A Fekete Angyal, a százhalombattai és a balástyai rém, a darnózseli hentes vagy a móri mészárosok rettenetes bűneik miatt jó ideig nem fognak kikopni a köztudatból, miképp az azeri baltás gyilkos sem, aki pontosan húsz évvel ezelőtt lépett a legbrutálisabb bűnelkövetők társaságába.

Breaking news: emberölés egy budapesti felsőoktatási intézményben

2004. február 19-én Medgyessy Péter szűk két éve volt Magyarország miniszterelnöke, Magyarország pedig nem egészen öt éve volt tagja a NATO-nak. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen külföldi diákok vettek részt egy január 8-án kezdődött, három hónapos angol nyelvtanfolyamon a NATO Békepartnerség programjának keretei között. Gurgen Margarján, az Örmény Hadsereg hadnagya január közepén érkezett Budapestre, hogy fejlessze angoltudását.

Budapest, 2004. február 19., csütörtök (MTI) - Emberölés történt csütörtökön hajnalban, Budapesten egy felsőoktatási intézményben - erősítette meg az MTI értesülését a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) egy név nélkül nyilatkozó rendőrtisztje. "Valóban történt ma hajnalban a fővárosban egy felsőoktatási intézmény egyik helyiségében egy emberölés" - mondta el. Tájékoztatatása szerint egy 26 éves külföldi férfi megölt egy 27 éves külföldi állampolgárt. "Az elkövetőt a helyszínen elfogták" - jelentette be. További részleteket az emberölés körülményeiről a BRFK munkatársa nem közölt.

Így számolt be elsőként a Magyar Távirati Iroda (MTI) röviden arról, hogy gyilkosság történt a fővárosban. A bűnügyi hírt valamikor tíz óra előtt adta ki az állami hírügynökség, és nem sokkal később az egész magyar médián végigsöpört, hogy a bűncselekmény a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem (a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, a „Ludovika” elődintézménye) kollégiumában történt. Az egyik szobában az ott alvó örmény származású tisztet egy azeri diáktársa egy fejszével valóssággal lefejezte.

A NATO 1994-ben indult Partnerség a Békéért programjának (Partnership for Peace, PfP) fő célja a hidegháború utáni korszak stabilitásának megteremtése, a felbomlott Varsói Szerződés országaival és a szovjet utódállamokkal való jó kapcsolat kialakítása, az európai népek közti béke megszilárdítása, valamint az észak-atlanti katonai szövetség bővítése volt. A partnerséghez harminc, zömében szovjet befolyás alól felszabadult ország csatlakozott, köztük Magyarország, Azerbajdzsán és Örményország is. A rendkívül sokrétű program része volt a partnerországok katonai állományának szervezett nyelvoktatási és átképző karrierközpontok kialakítása is.

Az olyan tanfolyamok, amilyeneket a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen (ZMNE) is tartottak, a közösen használható nyelv elsajátításán és gyakorlásán túl lehetőséget nyújtottak a védelmi és katonai együttműködésben részt vevő országok tisztjei számára, hogy erősítsék a bizalom és az átláthatóság légkörét a NATO-szövetségesek és a partnerországok között. Ramil Szafarov, az azeri hadsereg hadnagya azonban máshogy képzelte budapesti tartózkodásának célját.

Örményt fog ölni

Így húsz év távlatából nehéz megítélni, hogy láttak-e vajon a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Békepartnerségi Katonai Nyelvképzési Központ szervezői bármiféle biztonsági kockázatot a hegyi-karabahi enklávé hovatartozása miatt ellenséges Azerbajdzsán és Örményország katonáinak a ZMNE Hungária körúti kollégiumában való elszállásolásában. Az akkori beszámolók szerint a soknemzetiségű – albán, azeri, litván, macedón, örmény, ukrán, üzbég és magyar – tisztekből álló hallgatói csoportban semmi jele nem volt ellenségeskedésnek. Egy biztos: Ramil Szafarov csak a lehetőséget látta az egyszemélyes bosszúra, hogy az örmény katonán torolja meg az 1988-1994 között dúló hegyi-karabahi háború idején elszenvedett etnikai gyökerű atrocitásokat.

Mint azt a nyomozás adataiból és a bírósági tárgyalások jegyzőkönyveiből ma már tudjuk, Ramil Szafarov nem privát nézeteltérések miatt, nem hirtelen felindulásból gyilkolt, a gyerekkorában elszenvedett családi traumák nem váratlanul homályosították el az elméjét. A tetthelyen elfogott azeri katona kihallgatásán részletes beismerő vallomást tett, megbánást sem akkor, sem később, így a bíróságon sem tanúsított. Cselekménye indítékaként a múltban gyökerező azeri és örmény népek közötti ellentétet jelölte meg, amit ő személyes ügynek tekintett. A brutális gyilkossági ügyben nyomozó rendőröknek elmondta, hogy jó előre készült a gyilkosságra, már Magyarországra érkezése előtt eltervezte: örményt fog ölni.

A gyilkosság dátumának február 26-át, az 1992-es karabahi vérengzés évfordulóját tűzte ki, amikor Khojaly térségében több száz azeri esett áldozatul etnikai tisztogatásnak. Tettét végül egy héttel hamarabb követte el, mivel ukrán szobatársának haza kellett utaznia, így feltűnés nélkül készülhetett a gyilkosságra. Ráadásul – mint azt a rendőröknek elárulta – már nagyon idegesítette az intenzív nyelvtanfolyamon részt vevő két örmény tiszt, ezért mielőbb végezni akart velük.

Akciós fejsze a Tescóból

Ramil Szafarov február 17-én az egyik Tesco áruházban vásárolt egy akciós fejszét és egy fenőkövet, és azokat a szobában elrejtette. Két nap múlva elérkezettnek látta az időt. Hajnali háromnegyed ötkor kezében a favágó eszközzel kilépett a kollégium folyosójára, majd benyitott Margarján hadnagy szobájába. Felkapcsolta a villanyt, odalépett az örmény tiszt ágyához, a fejszét feje fölé emelte, majd többször Gurgen Margarján fejére, nyakára, mellkasára és végtagjaira sújtott, az áldozat fejét majdnem elválasztva a testétől. Mint később a boncolási jeggyzőkönyv megállapította, Szafarov összesen 16-szor sújtott le a tescós fejszével. Az örmény katonatiszt a helyszínen belehalt „élettel összegyeztethetetlen” sérüléseibe.

A lámpagyújtásra, majd a fejszecsapások zajára felébredt Margarján magyar szobatársa. Kuti Balázs meglátta Szafarovot Margarján ágya mellett. Minden csupa vér volt. Kuti ráordított az azeri tisztre, hogy hagyja abba, aki válaszul annyit mondott magyar diáktársának, hogy ne féljen, nem fogja bántani, vele nincs semmi elszámolnivalója. Ekkor a nála lévő késsel még párszor mellkason szúrta az ágyán vérbe fagyva fekvő Margarjánt, majd elégedett arcot vágva kiment a kollégiumi szobából.

Szafarov a vértől csöpögő fejszével a kezében átment egy másik szobához, ahol Hajk Makucsján, a tanfolyam másik örmény résztvevője aludt. Szafarov zárva találta az ajtót, ezért a fejszével megpróbálta betörni azt. Az újabb gyilkosságra kész tisztet végül a kollégium hallgatói fékezték meg, és a helyszínre érkező rendőrök – akiket Kuti Balázs riasztott – őrizetbe vették. Szafarov nem állt ellen, megbilincselték, és öt óra után nem sokkal a X. kerületi rendőrkapitányság fogdájába szállították.

Előre kitervelten, különös kegyetlenséggel, aljas indokból és célból elkövetett emberölés

Az azeri baltás gyilkos által elkövetett mészárlás húsz évvel ezelőtt a legnagyobb port kavaró bűnügy volt Magyarországon. A nagy médiafigyelem közepette dolgozó rendőrök tanúként meghallgatták a tanfolyamon részt vevő másik azeri tisztet is, aki az eseményeket követően sokkot kapott. A férfi a rendőröknek elmondta, hogy semmit nem tudott társa készülődő tettéről, nem volt beavatva a gyilkos tervbe. Vallomásának részeként teljesen elhatárolódott az etnikai alapú gyilkosságtól, amely rosszabb esetben akár nemzetközi diplomáciai hullámokat kelthet. Ami meg is történt. 

Az örmény védelmi minisztérium azt közölte, hogy a budapesti gyilkosság „az azeri hatóságok által az utóbbi időben folytatott harcias örményellenes kampány következménye volt”. Az azerbajdzsáni külügyminisztérium nyilatkozatban fejezte ki részvétét és sajnálatát a történtek miatt, ugyanakkor arra kérték az örmény felet, hogy „tartózkodjon az azerbajdzsáni állam és nép elleni vádaskodó megnyilatkozásoktól, ne használja fel a budapesti gyilkosságot a két ország között amúgy is feszült viszony további élezésére”. Az azeri nyilatkozat megemlíti, hogy a gyilkossággal vádolt tiszt Azerbajdzsán olyan körzetéből való, amely hosszabb ideig örmény megszállás alatt állt, és a tiszt (családjának) „minden vagyonát elorozták a megszállók, számos hozzátartozóját, rokonát pedig megölték”.

Február 24-én mintegy kétszáz fiatal tartott Azerbajdzsán-ellenes tüntetést Jerevánban a Budapesten meggyilkolt örmény katonatiszt miatt. A jereváni tüntetők szerint nem személyes ok, hanem az azerbajdzsáni hatóságok örményellenes hisztériája vezetett a gyilkossághoz. A tucatnyi ifjúsági szervezet képviseletében felvonuló fiatalok tiltakozó dokumentumot adtak át az örmény külügyminisztérium vezetésének, és ebben határozottan elítélték a „budapesti politikai gyilkosságot”.

A Budapesti Rendőr-főkapitányság gyilkossági nyomozói nem húzták-halasztották sokáig a nyomozást: 2004. május közepére befejezték a bizonyítékok gyűjtését, a gyanúsított, valamint a szemtanúk kihallgatását. A BRFK nyomozói végül az igazságügyi, elmeorvosi és pszichológusi szakvélemények beszerzése után vádemelési javaslattal átadták az ügyben keletkezett iratokat a Fővárosi Főügyészségnek. 

Ramil Szafarov Száhib 27 éves azerbajdzsáni állampolgár ellen előre kitervelten, különös kegyetlenséggel, aljas indokból és célból elkövetett emberölés, valamint emberölés előkészülete miatt emeltek vádat.

Gurgen Margarján holttestét hazaszállították, és szülővárosában, Jerevánban, a Jerablur katonai temetőben temették el.

Provokációra panaszkodott

A büntetőper pár hónapnyi előkészítés után 2004. november 23-án kezdődött meg a Fővárosi Bíróságon, hatalmas sajtóérdeklődés mellett. A tárgyaláson jelen voltak az azeri és az örmény diplomáciai képviseletek tagjai, a padsorok megteltek, a fotóriporterektől, tévéstáboktól alig lehetett mozdulni a teremben (emiatt Vaskuti András bíró később át is tetette a tárgyalásokat a bíróság legnagyobb tárgyalójába, az emeleti díszterembe).

Ramil Szafarov az azeri-magyar nyelven fordító tolmácsa útján jelezte, szeretné, ha a bíróság nem venné figyelembe a rendőrségen tett vallomásait, mert azok azeri, illetve török tolmács hiányában orosz nyelven keletkeztek, és ő nem tud jól oroszul. Szafarov a tárgyaláson elismerte bűnösségét az emberölésben, de azt tagadta, hogy előre kitervelten, különös kegyetlenséggel, aljas indokból követte volna el tettét, és szavai szerint a másik örmény tisztet nem akarta megölni, ezért az emberölés előkészületében sem érzi magát bűnösnek. Azt mondta, bűnös, mert megölte Isten egyik teremtményét, és kész arra, hogy ezért megkapja a büntetését.

Nem volt ura önmagának

Szafarov egy előre megírt vallomást olvasott fel a bíróság előtt. Elmondta, hogy a két örmény tiszttel a kollégiumban és a kirándulásokon találkozott, és ezen alkalmakkor az örmények „gúnyosan mosolyogva úgy viselkedtek, mint egy győztes hadsereg tisztjei a legyőzöttekkel szemben”. Szafarov vallomása szerint az örmény tisztek összesen hatszor provokálták őt és társát különböző módokon, és bár a személyes sértegetést elviselte, de amikor az egyik örmény nemzeti jelképüket, az azeri zászlót gyalázta – állítólag levizelte –, úgy érezte, hogy „ezt a tettet ellentételezni kell”.

A Tescóba élelmet és cigarettát vásárolni ment, és nem tudja, hogy miért vette meg a baltát és a fenőkövet. Másnap elhatározta, hogy olyan prezentációt készít, amivel be tudja mutatni társainak, milyen mészárlást vittek véghez a hazáját megtámadó örmény csapatok. Este a kollégiumi folyosón találkozott a két örmény tiszttel, akik látva, hogy papírokat tanulmányoz, gúnyosan megjegyezték „ez itt nem a tanulás ideje, hanem a harcé”. Hajnalra sem tudott lecsillapodni, így kézbe vette a baltát, és kilépett a folyosóra. Ekkor már nem volt ura önmagának, és szinte öntudatlanul cselekedett, derült ki vallomásából. „Ők is ezt csinálták nyolcezer emberrel a mieink közül” – magyarázta a fejszés gyilkosság indítékát a vádlott.

A vallomás felolvasása után Vaskuti András bíró segítője felmutatta a baltát, így szembesítve a vádlottal a gyilkos eszközt. Ezt követően elsötétítették a termet, és levetítették azt a kilenc perces, megrázó videófelvételt, amit a rendőrség készített a helyszínen a gyilkosság után. 

A tárgyalás Hajk Makucsján százados tanúkénti meghallgatásával folytatódott. A támadás túlélője, aki jogi értelemben az ügy másik sértettje volt, gyakorlatilag mindenben visszautasította Szafarov állításait. Hajk Makucsján szerint ő és társa sosem provokálta a azeri hallgatókat, inkább igyekeztek kerülni a velük való érintkezést.

Jogerős életfogytiglan

Amilyen gyors volt a rendőrségi nyomozás, annyira elhúzódott végül a büntetőper. Szafarov ügyében két évvel később, 2006. április 13-án született első fokon ítélet.

„Ramil Szafarov Száhib bűnös előre kitervelten, aljas indokból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében és emberölés előkészítésének bűntettében. A bíróság halmazati büntetésül életfogytig tartó fegyházbüntetésre, és tíz évig Magyarország területéről való kitiltásra ítéli” – hirdette ki az ítéletet Vaskuti András. A Fővárosi Bíróság ítéletének indoklásában elhangzott, hogy a gyilkosság indítéka a múltban gyökerező azeri-örmény fegyveres konfliktus volt, amelyet a tettes még gyerekként szenvedett el, és hogy Ramil Szafarov azért döntött a tiszti pálya mellett, mert katonaként akarta megbosszulni az örmények tetteit.

A bíróság megvizsgálta azt is, hogy beszámítható volt-e a gyilkosság elkövetésekor a vádlott, és arra a következtetésre jutott, hogy Ramil Szafarov „képes volt felismerni cselekményének következményeit”. A vádlott ráadásul olyan kijelentést is tett, hogy szerinte az örmények megölése nem tekinthető bűncselekménynek. „Nem hősnek, zavart elméjű embernek akart látszani, hogy rövidebb büntetés letöltése után hősként ünnepelhessék hazájában” – fogalmazott a bíró az ítélet indoklásában. 

Az ügyészség tudomásul vette a döntést, a védelem pedig élt fellebbezési lehetőségével, így másodfokon folytatódott az ügy, amiben egy év elteltével, 

2007. február 22-én született végül jogerős ítélet a Fővárosi Ítélőtáblán, helybenhagyva az elsőfokú döntést. 

A fellebviteli tárgyaláson egyébként Szafarov ügyvédje azzal próbált érvelni, hogy a vádlott elmebeteg. Szerinte ugyanis nem lehet normális, aki magát „harci helyzetbe képzelve” baltával ront egy alvóra, majd amikor megölte, odaszól a szomszéd ágyon fekvő magyarnak, „téged nem bántalak”, ezután be akar törni a következő kollégiumi szobába, hogy egy újabb örményt meggyilkoljon. Az ügyvéd szerint a másfél évtizeddel ezelőtti örmény-azeri konfliktus okozta poszttraumás stressz miatt a férfi csak korlátozottan beszámítható, tudata sérült. Az ügyvéd megjegyezte, hogy védencét a hazájában hősnek tekintik, egy örmény megölése nem számít bűnnek, ez „egész más szubkultúra, amit nem fogunk megfejteni”.

Az ügyész ezzel szemben azt hangsúlyozta, hogy az eset egyetlen nagy kérdése az, miként kell megítélni, amikor valaki háborús körülmények között nő fel, és büszkeséggel tölti el az ellenség megölése békeidőben, egy harmadik országban. Az ügyész szerint a népek egymás elleni gyűlölködése nem elmeorvosi kategória, a háború mindenkit megvisel, de ez önmagában nem lehet ok arra, hogy valakit elmebetegnek lehessen tekinteni. Az ügyész szerint a vádlott az eljárás során nem mutatott megbánást, csak magát sajnálta, és zavart elméjűnek próbált mutatkozni. 

Az ekkor már 29 éves azeri katona az utolsó szó jogán azt hangoztatta, hogy megbánta tettét. 

Nem azért vettem baltát, és mentem az áldozat szobájába, hogy öljek. Nem akartam bántani, nem készültem a gyilkosságra, nem tudom hogy történt, megbántam.

Ramil Szafarov egyetlen televíziós interjúját az RTL Fókusznak adta 2006-ban, amikor arról beszélt, hogy nem szeretné, „ha minden azerbajdzsániról azt hinnék, baltás gyilkos”:

Szafarov, a hős

Miközben Ramil Szafarov bírósági perének megkezdésére várva előzetes letartóztatásban ült Budapesten, Azerbajdzsánban valóságos nemzeti mozgalom szerveződött megsegítésére. A gyakorlatilag hősként ünnepelt férfinak hivatalos támogatói weboldalt indítottak, és több tízezer dollárt gyűjtöttek össze büntetőpere költségeire.

Azerbajdzsánban a hazafiság és hősiesség példájaként emlegették az örmény katonatiszt brutális meggyilkolását, és csak néhány társadalomtudós intett óva attól, hogy nemzeti hőssé avassák a nőtlen és gyermektelen Ramil Szafarovot. Ezzel szemben egy a Hegyi-Karabah felszabadításáért küzdő szervezet kifejezetten felszólította az azeri kormányzatot, tegyen hatékony lépéseket annak érdekében, hogy Ramil Szafarov megfelelő védelmet és elbánást kapjon Magyarországon.

Azeri emberjogi aktivisták próbálták elérni, hogy Szafarov ügyében mindenképp vegye tekintetbe a magyar bíróság a szülőföldjén az örményektől elszenvedett szörnyűségeket mint tettét befolyásoló körülményeket, és hogy a per befejeződése után Magyarország adja ki Szafarovot hazájának. Emellett a Szafarov jogainak védelmében létrehozott azeri bizottság több mint százezer aláírást gyűjtött össze, amiket egy levél kíséretében küldtek el Budapestre, a Fővárosi Bíróságnak. A levél felhívta a magyar bíróság figyelmét arra, hogy Szafarov büntetőperét nagy közfigyelem övezi Azerbajdzsánban. Az írás Ramil Szafarov védelmében megemlíti, hogy az örmény agresszió miatt sokat szenvedett családból származó tiszt azután követte el tettét, hogy a tanfolyamon részt vevő örmény katonatisztek lealacsonyították, megalázták és emberi méltóságát lábbal tiporták. Az azeri bizottság azt kérte a Fővárosi Bíróságtól, hogy előítélet és részrehajlás nélkül folytassa le bizonyítási eljárást, és ne hagyja magát befolyásolni az örmény hatóságoktól.

Szafarov végül tényleg hősnek kijáró ünneplésben részesült hazájában, amikor 2012 augusztusának végén a bakui rezsimmel szoros politikai és gazdasági kapcsolatokat építő Orbán-kormány úgy döntött, hogy kiadja őt Azerbajdzsánnak, hogy büntetése hátralevő részét ott töltse le. Bár a magyar kormány állítólag biztosítékot kapott ez utóbbira, Ilham Alijev elnök hazaérkezése pillanatában kegyelemben részesítette Szafarovot, és azonnali szabadlábra helyezését rendelte el. 

Az Átlátszó és az OCCRP nevű nemzetközi újságírói szervezet tényfeltárása szerint Szafarov kiadatása idején Azerbajdzsán több mint 9 millió dollárt utalt egy szövevényes cégháló segítségével magyar bankszámlákra. A Polt Péter által vezetett magyar ügyészség azonban nem indított nyomozást a feltételezett váltságdíj ügyében annak ellenére, hogy az európai politikusokat lefizető, az azerbajdzsáni elit által működtetett, 2,9 milliárd dollárt megmozgató nemzetközi pénzmosoda működését banki bizonyítékok támasztották alá.

Az idén 46 éves azeri baltás gyilkost azóta őrnaggyá léptették elő, és még egy öröklakást is kapott kormányától. 

Orbán Viktor 2023. november 3-án  a Türk Államok Szervezetének 10. csúcstalálkozóján gratulált Ilham Alijevnek ahhoz, hogy az azeri erők szeptember végén elfoglalták Hegyi-Karabahot, aminek következtében a 120 ezres örmény lakosság elhagyta a területet. A magyar kormányfő sok sikert kívánt az azeri elnöknek „a térség stabilizálása érdekében végzett munkájához”, és „a karabahi újjáépítéshez”. 

Nyitókép: Nagy Attila Károly