Minya Viktória és Jakab Áron első milliójának története

Minya Viktória >>>

Minya Viktória parfümőr. Vagyis professzionális parfümkészítő, illatszakértő, tanácsadó. Itthon kevésbé ismerik, mint a nagyvilágban, sokéves munkával ugyanis megalkotott egy olyan parfümöt, amelyet ma már a világ legkülönlegesebb parfümériáiban lehet kapni, és amit rendelnek Tasmániából, Hawaii-ról és Alaszkából is. Viktória parfümjét úgy hívják, hogy Hedonist. Nem véletlenül. A hedonizmust sokan összekeverik az érzéki örömök hajszolásával, de igazából ez egy hitvallás, ami az érzékek örömét magasztalja. Ha érzékszerveinket gyönyörködteti a látvány, egy íz, egy hangzás, egy érintés, vagy egy illat, akkor abban a pillanatban boldogok vagyunk. Viktória azt akarta, hogy ez a parfüm kényeztető legyen. Ezért zárt az üvegbe több mint 500 darab valódi kristályt és ezért ragaszkodott a kézzel készült fadobozhoz, kígyóbőr mintás borítással. Az illatról nem is beszélve. A legnevesebb parfümőrök is véleményezték, egyikük azt mondta róla, hogy személyisége van. Nem ékeskedik idegen tollakkal, nem megy a divat után, őserő árad belőle, magabiztos és harmonikus. Buja jázmin és narancsvirág kivonat aromái kacérkodnak a dohánylevél és a méz, valamint a rum sötét intenzitásával és a nemes cédrusfa finom fűszerességével, olyan illatot alkotva, ami épp olyan lenyűgöző, mint amilyen felejthetetlen. A Hedonist üvegét a 15 legszebb parfüm közé választották. Minya Viktóriát mindig vonzották a művészetek. A színház, a zene, a tánc, az irodalom. Már tiniként parfümmániás lett, minden alkalomra egy új illatot kért, és a zsebpénzét is illatmintákra költötte. Szülei ragaszkodtak hozzá, hogy legyen rendes szakmája, ezért közgazdásznak tanult, aztán dolgozott is, de ahogy összegyűjtötte rá a pénzt, elment tanulni Grasse-ba, a parfümgyártás központjába, hogy a legjobbaktól tanulva ő lehessen a legjobb. Ott tanulta meg, hogy nem éri meg kompromisszumokat kötni, csak a legnemesebb alapanyagokból érdemes alkotni. Viktória Párizsban él, ott van a műhelye és a vőlegénye is, de magyarnak vallja magát, és amikor csak tud, hazajár.

Jakab Áron a Fruit of care-t álmodta meg. Társadalmi vállalkozásának az a lényege, hogy a fogyatékkal élő emberek, ha dolgoznak, ne olyasmit csináljanak, ami aztán a kutyának sem kell, hanem iparművészek által tervezett, valódi piacra termett designe–tárgyakat. Mert mindenkinek fontos a siker, persze Jakab Áronnak is. Miért is titkolná. De önmagában a siker nem vonzotta. Kellett hozzá valami plusz. Fiatal iparművészként pályázott a Moholy-Nagy László Formatervezői Ösztöndíjra, és kezdett fogyatékos emberekkel dolgozni, nem azért, hogy legyen elfoglaltságuk, hanem hogy pénzt keressenek. Vagyis, amit csinálnak, eladható legyen. Ne csak sajnálatból vegyék az emberek. A Fruit of care a gondoskodás gyümölcse, így lett design, társadalmi felelősségvállalás, és nem utolsó sorban üzlet. Ma már Miskolcon, Dunaharasztin, Pécsett, Budapesten, Mezőberényben és Tatán. Jakab Áront soha nem vonzotta az átlagos. Az Iparművészeti textilszakán a diplomamunkája egy táskává alakítható éjjeliszekrény volt. Zavarba ejtő személyiség. Nem adományokat gyűjt, nem állami pénzekből gazdálkodik, ő valódi üzleti lehetőséget látott már az első pillanattól abban, hogy három termékcsaláddal - gyertyával, papírral, textillel menő vállalkozást működtessen, és büszke arra, hogy ma már kilenc termékcsaláddal sikeres. Nem törődik a fintorgókkal, akik a fogyatékos emberek kihasználásáról beszélnek, mert tudja, hogy ebben az üzletben mindenki jól jár. A hasonló társadalmi vállalkozások az Unióban ma már 11 millió embernek adnak munkát. Jakab Áron meghatározó élménye a sérült emberekkel kamaszkorához köthető, amikor fogyatékos otthonokban, táborokban önkéntesként dolgozott. Azt mondja, a kiszolgáltatottságuk hagyott mély nyomot benne. Ezért hisz abban, hogy a fogyatékkal élőket nem sajnálva, szánakozva, nem megkülönböztetve kell integrálni, hanem úgy, hogy hasznosnak érezzék magukat. Jakab Áron ideális világában ehhez nem kellene közvetítő, nem kellene hozzá Jakab Áron.