„A lombik a természet megerőszakolása” – Czeglédi Laura nehezen nyugszik bele a mesterséges megtermékenyítés gondolatába

Mit gondolsz, mennyire vitatott manapság a lombikbébiprogram?

Nagyon is! A Város Királynői csütörtöki adása után szó szerint felrobbant az oldalam. Azért is vállaltam ezt a sztorit, mert annyi hasonló helyzetű nő és család van, mint mi. Abban reménykedem, hátha körbejárják velünk is ezt a témát.

Már az első epizódban arról beszéltél, mennyire szeretnél édesanyává válni. Miért volt ez számodra ilyen fontos már a kezdetektől fogva?

Erre nehéz válaszolni. Van, aki zsigerből érzi és vágyik rá, hogy úgy hívják, hogy anya, és van, aki csak ugyan vállal gyerekeket, de soha nem ösztönösen jön neki. Én nem ilyen vagyok.

Ha nem lenne férjed, akkor is így éreznél?

Persze! Ahogy mondtam a csütörtöki részben is – bár ez rosszul fog hangzani –, eddig teljesen mindegy lett volna, hogy ki az apja a gyereknek, mert én magamnak akartam babát. 

Addig a pontig el sem jött az az érzés, hogy családot szeretnék, amíg Lacit meg nem ismertem. Azóta megváltozott bennem az anyaság fogalma: nemcsak anya szeretnék lenni, azt akarom, hogy vele együtt legyen kisbabánk. 

Megvan az a férfi, akire tudom, hogy számíthatok, így a család szó sem cseng olyan idegenül.

Akkor most mit jelent neked az anyaság?

Hú! Nem tudom. Nehéz kapcsolatom volt az anyukámmal. Nem tapasztaltam, milyen a „klasszikus család”, ami megjelenik az emberek fejében, ezért szeretném annyira megteremteni magunknak. Szerintem ott kezdődik az anyaság, hogy soha nem te vagy az első, hanem ő. Szeretném, hogy érzelmileg ne legyen hiánya semmiben a gyerekünknek – ne úgy kelljen felnőnie, ahogy nekem.

Sokan nem ilyen felszabadultan élik meg az anyaságot, hanem inkább egyfajta társadalmi nyomásként. Te éreztél valaha ilyet?

Engem sohasem érdekelt mások véleménye, mindig azt csináltam, amit én akartam. 

Azt gondolom, hogy mindenki foglalkozzon magával, és mindenki élje a maga életét. Ne bántsuk egymást. Senki se ítélkezzen, senki se nyomja le a véleményét a torkomon.

Volt olyan, aki megpróbálta?

Nekem nagymamámtól jött az egyetlen nyomás, hogy tanuljak már meg főzni, mert úgy nem lehet élni, hogy az ember nem tud, na! A Konyhafőnökben már megmutathattam a főzőtudásomat, szóval a nyomás eltűnt. Felém soha nem volt semmilyen elvárás, mert mindig megcsináltam, amit akartam, amit meg nem, azt akkor sem, ha fejre állt valaki.  

Szerintem minden néző látja, hogy mennyire fontos nektek a gyerektéma. Hogyan kerül ez elő a hétköznapokban, a kamerákon kívül?

Nekem volt egy olyan spirituális gondolatom, hogy okkal nem akar hozzám jönni ez a gyerek, pedig annyira szeretnénk. 

Nem akartam művi beavatkozást, mert úgy éltem meg, hogy nem akar hozzánk leszületni ez a picike, és nekem egy lombik az olyan szinten a természet megerőszakolása, hogy mindig is ellene voltam.

Ezt hogy érted?

Úgy hiszem, hogy semmi sem történik véletlenül, minden akkor jön, amikor jönnie kell. A lombik pedig nagyon művi dolog. Nem írhatom felül a sorsomat, nem erőszakolhatom meg a dolgokat. Nagyon sok családalapítással kapcsolatos körbe jártam, ahol ez volt a téma. Szerintem az a kis lélek, aki egy szép napon az én picikém lesz, meg fog érkezni. Egyben biztos vagyok, hogy nem lehetek vele erőszakos. Ezért ilyen zsigeri szinten tiltakoztam a lombik ellen.

Mi változott?

Tudod, amikor még modell voltam, Náray Tamás mondta egyszer, hogy kicsikém, egy nő mindent megtesz azért, hogy ne legyen, aztán pedig azért, hogy legyen’. És most eljött az az idő, amikor sajnos át kell gondolnom a hiedelmeimet, és lépni kell.

Így sikerült félretenned a lombikkal kapcsolatos hiedelmeidet?

Az a baj, hogy nagyon nem. Még mindig nem tudom elhinni, hogy hiába szeretjük egymást, hiába küzdöttünk rengeteget azért, hogy a kapcsolatunk ilyen legyen, nem akar összejönni természetesen.

A Város Királynőiben már pedzegettétek a lombikprogram ötletét. Akkor mégsem készültél fel arra, hogy elhatározd magad?

Még bőven nem vagyok erre kész. Sok körülményt kell figyelembe venni, és az is nagyon fontos, hogy legyen egy olyan szakember melletted, akiben teljes mértékben megbízol.

A férjedről azt mondtad, biztos benne, hogy lesz gyermeketek, te viszont rengeteg kétellyel küzdesz. Milyen hatással van ez a kapcsolatotokra?

A kettőnk személyiségében van egy alapvető különbség: nála mindig félig tele van a pohár, nálam mindig félig üres. Ezt a szemléletet nem mindig tudjuk közelíteni.

És a lombikkal kapcsolatban ezt sikerült kiküszöbölni?

Igen. Ő egyébként nagyon cuki és érzelmes – egy igazi támasz. 

Nagyon ritkának tartom a férfiak között az olyanokat, mint Laci. Ha ő nem lenne, nem tudnám tartani magam. Nekem nagyon fontos, hogy ez az egész ne törje össze a kapcsolatunkat.

Arra készülsz, hogy közétek állhat a gyerektéma?

Arra nem készülök, hogy szétmennénk miatta, de nagyon megterhelő. Az is megterhelő, hogy minden hónapban várod azt a nyamvadt tesztet, sőt az talán még jobban, ha megtörténik a beültetés, de mégsem sikerül. Bele sem akarok gondolni – nem tudnám feldolgozni, és Laci is ettől félt a legjobban.

Ennyire megterhelő lenne érzelmileg?

Nem csak amiatt. Túlságosan maximalista vagyok. Úgy gondolom, ha nem én intézem a dolgokat, akkor az nem jó. Dolgozok rajta, hogy ne így gondolkozzak, de sajnos ezt még nem tudom elengedni. Ezért csinálok százféle dolgot, és nyírom ki magam teljesen, hogy nálam legyen a kontroll. 

Ez a legborzasztóbb érzés az egészben, hogy a gyermekvállalásnál nem én irányítok.

Hogyan lehet ezt érzelmileg feldolgozni?

Sehogy! Aki meg azt mondja, hogy engedjem el, legszívesebben nyakon vágnám, mert nem lehet! Nem lehet egy olyan dolgot elengedni, hogy anya leszek, vagy sem.

A műsorban Zsuzsival is megosztottad a helyzetedet. Segített az a beszélgetés?

Igen. A témában már tudtam jó sok mindent, de Zsuzsinak volt egy gondolata, ami át tudta fordítani bennem a lombikkal kapcsolatos ellenérzéseket. Úgy fogalmazta meg a helyzetet, mintha az egész egy küzdelem lenne a gyerekért, mintha megmutatnám neki, hogy mennyire akarom. Ez alapjaiban formálta át a hiedelmeimet.

Nagyon nyüzsgő életet éltek, ezen mennyire változtatna egy baba?

Annyira kinyírom magam a kontrollmániámmal, hogy semmire sincs időm, és nem foglalkozok magammal. Ha gyereket szeretnénk, ez így nem mehet tovább! Nem helyezhetem mindig a munkát magam elé. Viszont azt gondolom, hogy ha megjelenik a két csík, nagyon drasztikusan tudok majd váltani. 

Szeretném megélni azt, amikor nyugalom van, nem megyek sehova, és csak mi vagyunk hárman Lacival és a kicsivel a hasamban. Annyira vágyom erre, mint semmi másra.
 

Hozzászólna?

Ha bővebben információt szeretne kapni a lombikbébi program magyarországi helyzetéről és a programot vállalók megítéléséről, ajánljuk alábbi cikkeinket

„Fölírogattam, a második lombiknál összesen 40 injekciót adtam be magamnak”

„Mindenki azt hiszi, ez csak mással történhet meg” – még mindig tabunak számít részt venni egy lombikprogramban

2022 nyarától csak állami meddőségi centrumok végezhetnének mesterséges megtermékenyítést

 Többé nem lehet új meddőségi eljárást kezdeni magánellátásban

Van, aki szerint a kormány egy lehetőséget vesz el a meddő pároktól