„Jimmy nagyon kedvelte a női nemet” – interjú Zoltán Erikával, aki segített a Királynak ismertté válni

Mit szóltál, amikor megtudtad, hogy sorozat készül Jimmyről?

Nagyon jó dolog, ha nem felejtjük el azokat az embereket, akiket egy ország szeretett és szeret a mai napig. Ahogy az Egyesült Államokban is a legendás előadókat filmre viszik – egy Aretha Franklint is igenis meg kell ismertetni az újabb generációkkal –, úgy a mi kis hazánkban a mi embereinket, a mi értékeinket kell továbbvinni és megismertetni a fiatalabb korosztállyal. Egy ilyen sorozattal hozzájuk is eljuthatnak Jimmy dalai, utánanézhetnek, hogy mi is történt valójában, ki volt az a Zámbó Jimmy. Aki pedig szereti őt, egyértelműen nézni fogja A Királyt, ami attól függetlenül, hogy az ő életéről szól, tartalmaz fikciót is, hiszen ez egy film. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy maximálisan megpróbálják kiemelni Jimmy karaterét, és jó, hogy szólnak közben a dalai is.

A te karaktered is feltűnt a sorozatban. Hogyan fogadtad ezt a hírt?

Meglepett nagyon, de jólesik. A volt férjem, Joós Pisti segédkezett a sorozat készítésében, ő volt az összekötő ember – mint ahogy régen is –, én nem folytam bele a munkálatokba. Egyelőre csak az első részt láttam, de ahogy lehetőségem adódik rá, biztosan végig fogom nézni a sorozatot, mert ez nekem is egy jó visszaemlékezés. Ahogy láttam az ORI (Országos Rendező Iroda – a szerk.) székházat is az első részben, visszakattantak a képek a fejemben, és úgy gondolom, hogy az én korosztályom is nagy örömmel fogja nézni.

Hogyan ismerkedtél meg Jimmyvel?

Akkoriban nagyon pezsgő éjszakai élet volt Budapesten. Mikor ’86-ban beindult az én aranyéletem, illetve ’87-ben megjelent az első lemezem – ami döbbenetes siker lett, a szó pozitív értelmében –, utána sikeres énekesnőként a lehető legnagyobb örömmel jártam vissza azokra a helyekre, ahol régen dolgoztam táncos-énekesnőként. Egyszer a volt férjemmel, Pistivel (Joós István, Jimmy menedzsere) elmentünk a Casanovába is, mert mi azt a helyet is nagyon szerettük, és ott láttuk először Jimmyt. Nekem nagyon tetszett, mert különleges volt a hangja.

A mai napig azokat az előadókat szeretem, akiknek a hangja úgy vésődik be a fejembe, hogy amint meghallom az első hangot, pontosan be tudom azonosítani, hogy ki énekel. Ehhez nagyon egyedinek és karakteresnek kell lenni a hangnak, és Jimmynek ilyen hangja volt – ez most már mindenki számára nyilvánvaló.

Megismerkedtünk, énekelt nekünk, és nagyon tetszett – Pistinek is. Amikor kiderült, hogy lesz még egy InterPop fesztivál ’88-ban, mondogattam Pistinek, hogy nézzük meg még a Jimmyt, kéne esetleg vele foglalkozni.

Ezek szerint benne volt a kezed abban, hogy ismertté vált?

Tulajdonképpen igen, de ez természetesen nem azt jelenti, hogy én fedeztem fel. Ugyanakkor biztos, hogy jó volt, hogy én is mondtam Pistinek, hogy kellene vele foglalkozni, mert lehetőséget láttam arra, hogy sikeres embert faragjon belőle. És ez hál’ istennek így is lett.

Ajánló: „Komoly sebeket téphet fel ez a sorozat” – interjú Zámbó Jimmy volt menedzserével, Joós Istvánnal

A Casanova a sorozatnak is fontos helyszíne. Téged milyen élmények kötnek hozzá?

Akik az éjszakai életben dolgoztunk, miután letettük a saját kis lantunkat – tehát megcsináltuk a műsort –, utána még elindultunk kalandozni egyik helyről a másikra, ahol kollégákkal találkoztunk. Így többször eljutottam a Casanovába is. Klasszikus budapesti éjszakai hely volt jó hangulattal, Rácz Katival és Zámbó Jimmyvel.

Aki úgy szerette volna jól érezni magát, hogy közben nagyon jó hangokat halljon, az tudta, hogy a Casanovába kell menni.

Ők rengeteget duetteztek ott, és ha énekesként bárki betette oda a lábát, akkor sokszor megpróbálták agitálni, hogy „Gyere, énekelj valamit”, és volt, hogy ez meg is történt.

Tudj meg többet a Casanováról az alábbi extra videóból!

Milyen volt a kapcsolatod Jimmyvel?

Nem volt szoros a kapcsolatunk, de jóban voltunk, hiszen Jimmyről szerintem sokan tudják, hogy nagyon kedvelte a női nemet, így aztán a nőkkel mindig egy egészen másfajta stílusban és karakterben beszélt.

Velem is mindig udvarias és nagyon kedves volt. A későbbiekben – miután már neki is lett saját albuma és sikere –, az 1991-1992-es Filmslágerek magyarul válogatásokon együtt szerepeltünk. A Ghost betétdalát és az Only You-t is zseniálisan énekelte. Akkoriban sok közös fellépésünk volt, közös utazások, lent alvások, akkor még divat volt, hogy turnéztunk, a Filmslágerek pedig egy nagyon jól működő projekt volt. Így gyakorlatilag az öltözőkben, a színpadon, a színpad mögött és szinte mindenhol rengeteget találkoztunk. Az az egy-két év intenzív időszak volt. Utána csak ritkán találkoztunk, legközelebb az RTL-en futó műsorában láttam őt. Volt róla szó, hogy én is szerepelni fogok a műsorban, Jimmy halála miatt azonban erre már nem került sor. Később viszont volt egy emlékműsor, amiben magyar előadók énekeltek Jimmy dalokat, és hál’ istennek rám is gondoltak. Aznap, amikor elmentem Jankai Bélához felénekelni a dalt, olyan náthás voltam, hogy alig láttam ki a fejemből.  Aki egy picit is ért a beszéd- és énektechnikához, az tudja, hogy amikor az ember náthás, még tud énekelni, csak sokkal összeszedettebbnek kell lenni, sokkal koncentráltabban kell odafigyelni, és szerintem pont ettől nagyon jól sikerült ez a felvétel.

Ez a Késő már című dal volt?

Igen, és a rajongók egy csomószor most is kérik, hogy énekeljek belőle egy kicsit szűkebb körű bulikon. Gyakorlatilag ennek a műsornak köszönhetően én is kaptam így egy szelet Jimmyt és egy Jimmy-dalt, amit a mai napig nagyon szeretek. A tesóktól pedig kaptam egy Zámbó Jimmy-díjat az egyik emlékkoncerten, úgyhogy az ereklyéim között egy korona is van azóta.

Milyen embernek ismerted meg Jimmyt?

Főnök típus volt, megmondóember.

Hála a jó istennek nekem a világon soha semmiféle konfliktusom nem volt vele – ez valószínűleg a köztünk lévő nemi különbségnek köszönhető, de talán ellenkező esetben sem lett volna, hiszen a Robival (Kátai Róbert, Zoltán Erika férje – a szerk.) is mindig nagyon jóban volt.

Ahogy azt korábban te is említetted, te is és Jimmy is feltűntetek az InterPop fesztiválon, ami után mindketten népszerű előadók lettetek. Mit jelentett akkoriban ez a fesztivál?

Én 1980-ban érettségiztem, és onnantól kezdve gyakorlatilag arra készültem, hogy egyszer nagyszínpadra léphessek önálló, szólista előadóként. Lett volna lehetőségem zenekarban részt venni, vokalistaként, háttéremberként énekelni, de volt bennem egy tudatosság, hogy én szólóénekesnőként szeretnék befutni. Azt gondoltam, hogy elöl, középen van az én helyem, ezért vártam a lehetőséget. Akkoriban elmaradtak a Táncdalfesztiválok. 1985-ben kaptam a hírt Pásztor Lacitól, hogy hosszú idő után ismét lesz egy fesztivál, és ha még mindig szeretném ezt a szólókarriert, akkor ez egy remek lehetőség. Az InterPopon kizárólag olyan előadók indulhattak, akiknek addig még nem jelent meg nyilvánosan semmilyen felvétele, tehát a teljes ismeretlenségből érkeztek az új előadók egy új dallal. Ez nagyon rizikós volt, de egyben nagyon jó lehetőség is volt arra, hogy kiderüljön, értékelik-e a karakteredet az emberek, tudsz-e előadóként működni, működik-e a dal, amit viszel. Ez nagyon izgalmas feladat volt számomra is, és én, aki soha életemben nem voltam lámpalázas, ott életemben először és szinte utoljára, hihetetlenül az voltam. Azt éreztem, hogy ez a fesztivál nagyon nagy vízválasztója lesz az életemnek. Kaptam egy közönségdíjat, aminek természetesen örültem, de nem értékeltem akkor olyan nagyra, mint évekkel később. Azóta tudom, hogy a közönség értékrendje az, ami igazán fontos.

Ha már szóba hoztad a közönséget: igaz, hogy Jimmyt a szakma kevésbé, sokkal inkább a közönség ismerte el?

Mások nevében nem nyilatkozhatok. Én ismertem őt személyesen, ott voltam a kezdeteknél, és mindig kedveltem őt, mindig szerettem a dalait, és mindig azt gondoltam, hogy Zámbó Jimmy Magyarországnak hihetetlenül erőteljes színfoltja, egy nagyon erős karakter, szerethető dalokkal. Olyan dalokkal, olyan szövegvilággal, amiben mindig mindenki megtalálja a hangulatának éppen megfelelőt. Ezt nagyon erőteljesen igazolja és aláhúzza az is, hogy milyen népszerű volt és maradt azóta is. Meggyőződésem, hogy nem a szakmának kell megfelelni, hanem kizárólag a közönségnek. Soha nem a szakma fog továbblendíteni egy-egy bukkanónál, kizárólag a közönség. Ha ők akarnak, ha tisztelnek, ha szeretnek, ha továbbra is veled vannak és kíváncsiak rád, akkor az viszi tovább az életet.

Emlékszel arra a napra, amikor Jimmy meghalt? Mit csináltál akkor, amikor meghallottad a hírt?

Persze, hogy emlékszem. Azért van meg nagyon, mert megvolt a személyes kapcsolat is Jimmyvel. A szilvesztert én is végigdolgoztam, mint minden rendes zenész ember. Akkor mi még lent laktunk Agárdon, egészen pici volt a kislányunk, és együtt ébredeztünk. Minden reggel áttotyogott hozzánk a kislányunk, befeküdt az ágyba, apuka pedig lement és csinált egy kis reggelit. Közben be volt kapcsolva a tévé, és talán a déli híradóban bemondták, hogy meghalt Zámbó Jimmy. Robi lent nézte, én pedig fent, és mondtam neki, hogy „Hallod, hogy mit mondanak? Nem hiszem el!” Onnantól kezdve egyre több helyen hallottuk, bemondta a rádió is. Azonnal telefonáltam, hogy ez igaz? Teljes döbbenet volt, hogy ez hogyan és miért történt. Minket is nagyon fejbeütött ez a hír. Mind a ketten nagyon sajnáltuk, hogy ez megtörtént. Ha vissza lehetne tekerni az időt, jó lenne meg nem történtté tenni.

A Király című sorozat eddig megjelent epizódjait keresd az RTL+ streamingplatformon, amit ide kattintva érhetsz el!