Amikor nem számított a köz véleménye

A pártvezetők nem bízták a véletlenre, hogy mit gondolnak róluk, de egyre riasztóbb adatokkal kellett szembesülniük. A rendszerváltás előtti néhány évben sokkolta őket, hogy már csak harmad annyian okolják az időjárást a gazdasági problémákért, mint ahányan néhány évvel azelőtt. Lényegesen többen tették felelősség a vezetőket. 1988-ban a munkások több mint a fele úgy érezte, hogy rosszabbul él, mint 4 évvel azelőtt. Korábban a munkanélküliséget például el sem tudták volna képzelni, de most hirtelen a lakosság 84 százaléka számolt ezzel a lehetőséggel. Az első szabad választások előtt két évvel az emberek fele látta vitatkozó testületnek a parlamentet. Addig szinte senki. 60 százalék azt sem tudta, hogy ki az országgyűlési képviselője. Az adatokból mégis kiolvasható volt, hogy rendszerváltás lesz.

A keleti blokkban Magyarországon kívül nem nagyon voltak hasonló kutatások. Romániában, az NDK-ban alig tudtak valamit a közvéleményről, nem beszélve a prágai tavasz utáni Csehszlovákiáról. Ugyanakkor a Szovjetunióban készültek felmérések. Igaz, egy Isten háta mögötti novoszibirszki kutatóállomáson, a külvilágtól teljesen elzárva, nehogy egyetlen apró részlet kiszivárogjon – emlékszik vissza Kolosi Tamás, aki a rendszerváltás után alakult egyik közvélemény-kutató intézet tulajdonosa, azokban az időkben kezdte a pályáját, amikor még kapitalista áltudománynak számított a szociológia.

„Egyszer, amikor Novoszibirszkben voltam, és megkérdeztem egy kollégát, hogy lehet kibírni a zord szibériai körülményeket, a mínusz 40 fokot az utcán, hogy így kell leélniük az egész életüket. Erre azt mondták, hogy csak ezt lehet kibírni, mert itt legalább normálisan dolgozhatunk” - mondta Kolosi Tamás.

Kolosi 1985-ben hívta életre a Társadalomtudományi Intézetet, ahol már egyetemisták is elemezhettek kutatási eredményeket, ő már a nyolcvanas évek elején azt bizonygatta, hogy a szocializmusban is léteznek társadalmi egyenlőtlenségek. Pedig akkor többnyire hiába való vállalkozásnak tűnt mindez. „Orosz nyelven kértek tőlem egy tanulmányt a nyolcvanas évek legelején. Én az itthon használt normál fogalmakkal leírtam, hogy van elit, vannak szegények, és azt is, hogy kik a szegények. Az orosz szerkesztő visszaírt, hogy bizonyára valami félreértésről van szó, mert szegények csak a kapitalizmusban vannak” – mondta Kolosi Tamás.

A pártok ma szinte minden döntésüknél figyelembe veszik a közvélemény-kutatások eredményét, képviselőik úgy állnak a kamerák elé, hogy nagyjából tudják, miről mit gondolnak, illetve mit fognak gondolni a választók. Folyamatosan méretik a népszerűségüket, és szavazótáboruk összetételét. De vajon mi szükség volt közvélemény-kutatásra a Kádár-rendszerben? Az MSZMP, az akkori egyetlen párt vezetői soha sem kételkedtek a szocializmus működésében, a központi akarat mindenekfölött álló sikerében. Vagy mégis?

Nézze meg a XXI. század riportját!