2009. december 2. 9:04
A győri püspök szó szerint a testével védte meg az ártatlan nőket a szovjet katonáktól.
Győr 1945 márciusának végén jutott szovjet kézre.
„A szovjet hadseregben teljesen bevett gyakorlat volt a megszállt területeken a fosztogatás, a nők megerőszakolása. Egyszerűen felbecsülhetetlen, hogy hány magyar lányt és asszonyt érintett, 100 ezres nagyságrendről beszélhetünk. A minimum becslés szerint minden 10-ik magyar nő esett áldozatul a szovjet katonák erőszakoskodásának” - mondta Máthé Áron történész.
A katonák a front és a háború borzalmaitól összezavarodtak, elveszítették minden erkölcsi érzéküket. Ha a parancsnokok próbálták is megtorolni a vétkeket, az asszonyok megerőszakolását, nem sok sikerrel tehették.
„A szovjet hadseregben teljesen bevett gyakorlat volt a megszállt területeken a fosztogatás, a nők megerőszakolása. Egyszerűen felbecsülhetetlen, hogy hány magyar lányt és asszonyt érintett, 100 ezres nagyságrendről beszélhetünk. A minimum becslés szerint minden 10-ik magyar nő esett áldozatul a szovjet katonák erőszakoskodásának” - mondta Máthé Áron történész.
A katonák a front és a háború borzalmaitól összezavarodtak, elveszítették minden erkölcsi érzéküket. Ha a parancsnokok próbálták is megtorolni a vétkeket, az asszonyok megerőszakolását, nem sok sikerrel tehették.
A püspök mindenkit meg akart menteni
Ezzel a hordával szállt szembe Apor Vilmos, győri püspök, aki már az előző rendszerrel is ellentétbe került. Fellépett a zsidótörvények ellen, a deportálások alatt zsidókat bújtatott. Apor Vilmos a győri lágerben térített is, hogy az átkeresztelkedett zsidókat megmenthesse. A deportálásra várók közé is be akart menni, de a helyi parancsnok hatszor tagadta meg kérését.
„Azt mondta a püspök: a Führernek az Isten előtt és a történelem előtt kell számot adnia mindarról, amit az emberiség ellen elkövetett. Ez olyan kijelentés volt a városparancsnok előtt, amiért letartóztathatta volna” – mondta Bóna László, a Győri Püspökség általános helynöke.
A bárói családból származó Vilmos püspök akit csak tudott, próbált megvédeni az üldözőitől. 1945 elején az egész Püspökvár – ahogy Győrben a főpapi palotát nevezik – tele volt.
A bárói családból származó Vilmos püspök akit csak tudott, próbált megvédeni az üldözőitől. 1945 elején az egész Püspökvár – ahogy Győrben a főpapi palotát nevezik – tele volt.
„Még a saját lakásába is fogadott menekülteket. És akkor valaki azt mondta neki, hogy "Püspök úr! A saját kényelmét miért áldozza fel?" Erre azt mondta a püspök úr: nem csak a kényelmünket, hanem az életünket is fel kell áldozni” – mondta Bóna László.
3-400 bujkáló a püspökvárban
A város elfoglalásakor már 3-400-an húzták meg magukat a püspökvárban. Köztük volt Szabó Gyula is. 15 éves kamaszként neki a háború kaland volt, élvezte az izgalmakat, és mindenhol ott akart lenni, ahol valami veszélyes történt. Na meg ott, ahol helyes bakfisok voltak.
„Egy nagymama volt két leányunokájával. Két csinos kis nő volt, olyan velem egykorúak voltak, még nézegettem is őket” - mesélte Szabó Gyula.
Március 28-án a szovjetek bevették a várat. A németek másnap a Rába túlpartjáról lőtték a püspöki szállást, gyanítva, hogy ott oroszok vannak. A lövedékek felgyújtották a székesegyház tetőszerkezetét. A tornyok beomlottak, a harangok lezuhantak a templom belsejébe. A megszállók a püspökvár környékén portyáztak. Apor Vilmos maga fogadta őket a kapuban, és próbálta távol tartani a kiskatonákat. Volt olyan, aki megcsókolta a gyűrűjét, de akadt olyan is, aki megpróbálta lehúzni az ujjáról. Egyre erőszakosabbakká váltak.
„Követelték, hogy a püspök adjon ki 100 nőt, hogy elviszik őket krumplit pucolni a laktanyába. Hát, mindenki tudta, hogy ez mit jelent” - mondta Bóna László.
A püspök elküldte a katonákat, jöjjenek később.
Felgyorsultak az események
Önként jelentkezőket keresett, férfiakat és idősebb asszonyokat, hátha őket megkímélik az oroszok. A fiatalabb nőket pedig elbújtatták, de a két fruska, akik után Gyula is kajtatott, valahogy kiszökött. Kíváncsiskodtak…
„Valamelyik részeg marha ruszki felfedezte őket, és elkezdte hajtani a két leányt. Csinosak voltak, szépek voltak. Az a két hülye leány - nem tudok rájuk mást mondani - lerohantak azon a lépcsőn” - mesélte Szabó Gyula.
A pince felé, ahol a nők bújtak. A két lány a püspök nevét kiabálva kért segítséget.
Bóna László: „A tiszt elővette a pisztolyát, és fenyegetőzött. A püspök vállon ragadta, és a pincéből a lépcsőn előretolta.”
Szabó Gyula: „A püspök így két kézzel tolta föl ezt a bandát, kvázi ezek a leányok ott a tömegben elbújtak, és a püspök tolta őket föl. Nem durván, csak jelezte, hogy menjenek a francba.”
Bóna László: „Egy ilyen előtér van a pince előtt. Oda föltolta, és először belelőtt a mennyezettbe. A három golyó most is ott van a mennyezetben. Utána rálőtt hármat, egyik a homlokát súrolta, a másik a mandzsettáját, a harmadik a gyomrát érte.”
Szabó Gyula: „Állítom, hogy az az orosz, aki lőtt, az nem azzal a háborús, gyilkos szándékkal lőtt a püspökbe. Hanem ott hollározott, a püspök meg ott ágált.”
A katonák végül elmentek, a püspök pedig összerogyott. A többiek látták, hogy műtétre lesz szüksége, ezért lefektették egy tolókocsira, azzal indultak orvoshoz.
Út a kórházba
SzabóGyula: „Régen a hordároknak volt, tráglinak hívták. Négykerekű tolókocsi volt, arra lett ráfektetve Apor, és azon vitték a kórházba.”
Több mint négy kilométert tettek meg, mire elértek a kórházba. Ráadásul útközben többször megállították őket, ki kellett takarniuk a püspököt, mert a szovjet katonák meg akarták nézni, hogy nem valami kincset csempésznek-e a kocsin.
Életáldozat
Bóna László: „Az első kérdése az volt, amikor kórházba került, hogy történt-e valami bántódása a nőknek. Mondták, hogy nem. Erre azt mondta: hála Istennek, hogy elfogadta az ő életáldozatát.”
Apor Vilmos végül április 2-án elhunyt. Vértanú lett, ami nem egyenlő a szentséggel, életét áldozta hitéért. A szovjetek már nem engedték, hogy a nagy nyilvánosság előtt temessék el. Győr egész belvárosát lezárták, féltek a felkeléstől.
A szocializmus idején, negyven évvel később, 1986-ban is rettegtek Apor Vilmos emlékétől, az akkori vezetők nem tudták megbocsátani Vilmos püspök helytállását. Engedélyezték ugyan, hogy a székesegyházban újratemessék, de csak úgy, hogy mindössze két pap és a kőműves lehetett jelen. A szertartás után egy függönnyel is el kellett takarni a sírt. A szarkofágot azóta is rengetegen látogatják. És nem csak vallásos emberek.
Nézze meg a riportot itt! >>>
A XXI. század riportjait a videótárban nézheti meg.
A teljes adást visszanézheti az RTL Most-on!
A város elfoglalásakor már 3-400-an húzták meg magukat a püspökvárban. Köztük volt Szabó Gyula is. 15 éves kamaszként neki a háború kaland volt, élvezte az izgalmakat, és mindenhol ott akart lenni, ahol valami veszélyes történt. Na meg ott, ahol helyes bakfisok voltak.
„Egy nagymama volt két leányunokájával. Két csinos kis nő volt, olyan velem egykorúak voltak, még nézegettem is őket” - mesélte Szabó Gyula.
Március 28-án a szovjetek bevették a várat. A németek másnap a Rába túlpartjáról lőtték a püspöki szállást, gyanítva, hogy ott oroszok vannak. A lövedékek felgyújtották a székesegyház tetőszerkezetét. A tornyok beomlottak, a harangok lezuhantak a templom belsejébe. A megszállók a püspökvár környékén portyáztak. Apor Vilmos maga fogadta őket a kapuban, és próbálta távol tartani a kiskatonákat. Volt olyan, aki megcsókolta a gyűrűjét, de akadt olyan is, aki megpróbálta lehúzni az ujjáról. Egyre erőszakosabbakká váltak.
„Követelték, hogy a püspök adjon ki 100 nőt, hogy elviszik őket krumplit pucolni a laktanyába. Hát, mindenki tudta, hogy ez mit jelent” - mondta Bóna László.
A püspök elküldte a katonákat, jöjjenek később.
Felgyorsultak az események
Önként jelentkezőket keresett, férfiakat és idősebb asszonyokat, hátha őket megkímélik az oroszok. A fiatalabb nőket pedig elbújtatták, de a két fruska, akik után Gyula is kajtatott, valahogy kiszökött. Kíváncsiskodtak…
„Valamelyik részeg marha ruszki felfedezte őket, és elkezdte hajtani a két leányt. Csinosak voltak, szépek voltak. Az a két hülye leány - nem tudok rájuk mást mondani - lerohantak azon a lépcsőn” - mesélte Szabó Gyula.
A pince felé, ahol a nők bújtak. A két lány a püspök nevét kiabálva kért segítséget.
Bóna László: „A tiszt elővette a pisztolyát, és fenyegetőzött. A püspök vállon ragadta, és a pincéből a lépcsőn előretolta.”
Szabó Gyula: „A püspök így két kézzel tolta föl ezt a bandát, kvázi ezek a leányok ott a tömegben elbújtak, és a püspök tolta őket föl. Nem durván, csak jelezte, hogy menjenek a francba.”
Bóna László: „Egy ilyen előtér van a pince előtt. Oda föltolta, és először belelőtt a mennyezettbe. A három golyó most is ott van a mennyezetben. Utána rálőtt hármat, egyik a homlokát súrolta, a másik a mandzsettáját, a harmadik a gyomrát érte.”
Szabó Gyula: „Állítom, hogy az az orosz, aki lőtt, az nem azzal a háborús, gyilkos szándékkal lőtt a püspökbe. Hanem ott hollározott, a püspök meg ott ágált.”
A katonák végül elmentek, a püspök pedig összerogyott. A többiek látták, hogy műtétre lesz szüksége, ezért lefektették egy tolókocsira, azzal indultak orvoshoz.
Út a kórházba
SzabóGyula: „Régen a hordároknak volt, tráglinak hívták. Négykerekű tolókocsi volt, arra lett ráfektetve Apor, és azon vitték a kórházba.”
Több mint négy kilométert tettek meg, mire elértek a kórházba. Ráadásul útközben többször megállították őket, ki kellett takarniuk a püspököt, mert a szovjet katonák meg akarták nézni, hogy nem valami kincset csempésznek-e a kocsin.
Életáldozat
Bóna László: „Az első kérdése az volt, amikor kórházba került, hogy történt-e valami bántódása a nőknek. Mondták, hogy nem. Erre azt mondta: hála Istennek, hogy elfogadta az ő életáldozatát.”
Apor Vilmos végül április 2-án elhunyt. Vértanú lett, ami nem egyenlő a szentséggel, életét áldozta hitéért. A szovjetek már nem engedték, hogy a nagy nyilvánosság előtt temessék el. Győr egész belvárosát lezárták, féltek a felkeléstől.
A szocializmus idején, negyven évvel később, 1986-ban is rettegtek Apor Vilmos emlékétől, az akkori vezetők nem tudták megbocsátani Vilmos püspök helytállását. Engedélyezték ugyan, hogy a székesegyházban újratemessék, de csak úgy, hogy mindössze két pap és a kőműves lehetett jelen. A szertartás után egy függönnyel is el kellett takarni a sírt. A szarkofágot azóta is rengetegen látogatják. És nem csak vallásos emberek.
Nézze meg a riportot itt! >>>
A XXI. század riportjait a videótárban nézheti meg.
A teljes adást visszanézheti az RTL Most-on!
Kövess minket, és értesülj a friss hírekről a Facebookon is!
Követem