Aki gúnyt űzött az elvtársakból

Mit tehet egy gyógyszerésznek készülő fiú, ha apja olyan bohém, hogy sorban mulatja el a családi patikákat? Természetesen a fiú is vonzódni kezd a bohém dolgokhoz, művészekkel barátkozik, írni kezd - mellesleg azért a gyógyszerész szakmát is megszerzi.

Egyszerre komoly és komolytalan tehát a fiú, aki élete minden tragikus fordulatában igyekszik meglátni a humort - ez segíti túlélni a XX. századi magyar történelmet. Örkény István ugyanis - mert természetesen ő ez az egyszerre bohém, ugyanakkor komoly fiatalember - valahogy mindig belekeveredett a történelem fősodrába: így lett tiszt a háborúban, majd pár hónappal később munkaszolgálatos, újabb pár hónap múlva már hadifogoly, aztán paródiát írt Lenin műveiből, hazatérve mégis kegyelt író lett.

Nem sokkal később pedig kegyvesztett gyógyszerész, aztán nők bálványa és háromszoros férj, a társaság központja és magányra vágyó alkotó. Világhírűvé vált, mikor mindenki a bukástól féltette, aztán bukott, amikor mindenki sikert várt.

Már a riportkészítés körülményei rendkívüliek voltak. Előfordult, hogy a háttérben nekiment valaki a falnak, vagy egy macska sétált át a színen, aztán egy nyikorgó szék tette groteszkké a helyzetet. Nevezhetnénk égi jelnek, de lehet, hogy csak Örkény Istvánhoz nem illett az ilyen komolykodás.

Ha szóba kerültek a történetei, akkor a humorát, öniróniáját emlegette mindenki, no és azt, hogy minden tragédiában meglátta a komédiát és fordítva.

A riportot itt nézhetik meg! >>>