2025. május 30. 18:50
Vaszkó András, az RTL meteorológusa búcsút int a csatornának. A meteorológusként és veszélyjelző szakemberként is tapasztalt András őszintén mesélt arról, hogyan élte meg a kamera előtti szereplést, milyen kihívásokat jelentett a televíziós világba való belépés, és miért döntött úgy, hogy visszalép a reflektorfényből. Exkluzív interjú az rtl.hu-n.
Hogyan emlékszel vissza arra a pillanatra, amikor először álltál kamera elé az RTL Híradó stúdiójában?
Nem a kamera előtt izgultam, azt ki tudtam zárni, inkább az aggasztott, hogy mit és hogyan mondok. A meteorológiai jelenségeket közérthetően kommunikálni nem könnyű feladat, főleg két percben. Idővel szerencsére elkaptam a „fonalat”, és ráéreztem arra, hogyan tudom a szakmai tapasztalataimat a személyiségemmel egyensúlyba hozva átadni a nézőknek.
Már a gimnáziumi éveim alatt is volt színpadi tapasztalatom, hiszen a szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalom-dráma tagozatán végeztem (az az időszak szintén igen meghatározó az életemben). De az egészen más, amikor a saját tudásomat kell átadni a kamerák előtt. Akkoriban jobban hatott rám a megfelelési kényszer, ami csak rátett egy lapáttal.
Vaszkó András 4,5 évet töltött az RTL képernyőjén. András 2018-ban diplomázott meteorológusként és ugyanebben az évben lett az Országos Meteorológiai Szolgálat munkatársa. Jelenleg a veszélyjelző osztályon dolgozik, de az interaktív stúdiójukban is kipróbálta már magát.
Mi volt a legnagyobb kihívás számodra a televíziós időjárás-jelentések világában való belépéskor?
Két véglet van: ha jó az idő, akkor nehezebb figyelemfelkeltően beszélni, mert nincs történés. Ha pedig túl sok minden történik egyszerre, akkor nehezebb kiválogatni, mit emeljünk ki. A tapasztalatok alapján a nézőket főleg az érdekli, ami közvetlenül őket érinti, tehát a helyi eseményekre érdemes nagyobb hangsúlyt fektetni.
Videóajánló: Nézd meg, mit mond Vaszkó András a szélsőséges időjárásról
Van olyan pillanat vagy helyzet, ami különösen emlékezetes maradt számodra?
Emlékezetes volt egy karácsonyi ónos esős helyzet, amit két percben kellett átadni érdekes formában – ekkor szerencsére tökéletesen működött az előrejelzés. Hogy ne csak pozitív legyen: előfordult olyan, hogy a modell-előrejelzések alapján indokoltnak tűnt zivatarra a piros figyelmeztetés elrendelése és ezt kommunikáltuk is – a valóságban bár kialakultak heves zivatarok, nem érték el a piros fokozat kritériumait. Noha lett visszhangja az esetnek,
szeretnék emlékeztetni mindenkit arra, hogy történt már ilyen korábban is, azóta is, és mivel ez a tudományág markáns korlátokkal rendelkezik, lesz is még ehhez hasonló szituáció.
Veszélyjelző meteorológusként kezdted. Mit tudtál átültetni ebből a munkából a televíziós szereplésbe?
A veszélyes jelenségeket hangsúlyosabban igyekeztem beleépíteni a kommunikációba – veszélyjelző meteorológusként számomra fontos, hogy az ilyen események potenciális fellépését minél érthetőbben és befogadóbban kommunikáljuk. Csak remélni tudom, hogy meg tudtam felelni ennek a feladatnak.
Mi volt a legviccesebb pillanat a stúdióban?
Jó néhány freudi elszólásom volt – ezek leginkább a felvételek végén fordultak elő –, a nagyobb részük viszont elsősorban saját magam számára szórakoztató.
Nehéz volt meghozni a döntést, hogy búcsút mondj az RTL-nek?
Eleve nagyon nehezen, hosszas mérlegelés után hozok meg döntéseket – ezt is nagyon nehéz volt, mivel szerettem az RTL-nél dolgozni. Kevesen tudják, hogy a HungaroMet a főállásom, az RTL pedig mellékállás. Egy idő után már nehezen tudtam összeegyeztetni a kettőt,
egyre távolabb kerültem az általam fontosnak tartott egészségügyi egyensúlyi állapottól.
Szembesültem azzal, hogy muszáj valamit kezdeni a helyzettel: elérkezett az a pont, amikor át kellett gondolnom az életem prioritásait. Hajlamos vagyok túlvállalni magam, és fontos volt, hogy megtanuljak nemet mondani, valamint, hogy időt szánjak magamra is.
Mit viszel magaddal erről az időszakról – szakmailag és emberileg?
Hatalmas tapasztalatot és fejlődést. A kamera előtti szereplés rengeteget formált, és közelebb vitt ahhoz, hogy tisztábban lássam önmagamat – vonatkozik ez az erősségeimre, de még hatványozottabban a korlátaimra. Az RTL lehetőséget adott arra, hogy megvalósítsam a gyerekkori álmomat: azt, hogy szélesebb körben – egy egész országnak – ismertessem a várható időjárást. Ezért mindig hálás leszek.
Milyen érzés volt olyan képernyősökkel dolgozni, akiket gyerekkorodban láttál a tévében?
Nagyon furcsa. Sosem tartottam magam „nagy embernek”, számomra mindig az egyik legfontosabb, hogy ha előre is lépek valahol, az úgy történjen, hogy ne tapossak el másokat. Fontos, hogy annak lássanak, aki vagyok. Gyakran pillanatok alatt megérzem, hogy felismernek például a tömegközlekedésen, még ha az ritka, hogy hozzám is szóltak. Számomra ez fura, és időnként kényelmetlen is, mivel alapvetően introvertált vagyok.
De élveztem az itt töltött éveket, és nem mondom, hogy soha nem térek vissza.