Százévesnél is öregebb lehet Matuzsálem, a világ legidősebb akváriumi hala

1938 novemberében egy Matuzsálem nevű ausztráliai tüdőshal érkezett 231 másik hal társaságában a San Francisco-i Steinhart Akváriumba egy óceánjáró fedélzetén. A Fidzsi-szigetekről és Ausztrália folyókból befogott halak közül egyedül a 969 éves korában elhunyt bibliai alakról elnevezett tüdőshal élte túl a következő évtizedeket, írja a Smithsonian Magazine.

Matuzsálem valóságos élő őskövület, ez az édesvízi halfaj körülbelül 28,4 millió éve jelent meg a Földön, közvetlen elődei pedig több 100 millió éve is vígan úszkáltak az ősvizekben -- és azóta alig-alig változott valamit testfelépítése, biológiája.

Matuzsálem jó ideje a Kaliforniai Tudományos Akadémia egyik akváriumában éldegél, és 2017-ben nem hivatalosan megkapta a világ legöregebb élő akváriumi hala címet. 

Most egy új, nem invazív mintavételen alapuló DNS-elemzés azt sugallja, hogy a nőstény tüdőshal még idősebb lehet, mint azt korábban gondolták. A kutatás, amelyet idén publikálnak a kutatók, azt állapította meg, hogy 

Matuzsálem legalább 92 évvel ezelőtt jött világra, de nem kizárt, hogy 101 éves is lehet.

Mostanáig 84 évesre becsülték a hal életkorát.

„Bár tudjuk, hogy Matuzsálem az 1930-as évek végén érkezett hozzánk, akkoriban nem volt módszer az életkorának meghatározására, így hihetetlenül izgalmas tudományosan megalapozott információkat szerezni a tényleges életkoráról” – írta Charles Delbeek, a Steinhart akváriumprojektjeinek kurátora a Kaliforniai Tudományos Akadémia közleményében.

A tudósok 32 másik tüdőshalból is vettek mintát, Egyesült Államokban és Ausztráliában található intézményekben, köztük az akadémia két másik tüdőshalától (50 és 54 évesek), hogy létrehozzák az „élő tüdőshalak katalógusát”. Delbeek szerint ezek az új információk segíthetik a kutatókat a természetvédelmi erőfeszítésekben.

Korábban a tüdőhalak korának meghatározására tett erőfeszítések sokkal ártalmasabbak voltak az állatokra nézve: a tudósoknak meg kellett vizsgálniuk a hal fülcsontjait, vagy teljes pikkelyeket eltávolítaniuk. Az új módszerrel a kutatók csak egy apró, pár milliméteres mintát vesznek a halak uszonyából. A mintából ezután olyan speciális molekulákat, metilcsoportokat keresnek, amelyek az állat örökítőanyagához tapadnak, és amelyek az életkorral növekednek.

Más halfajokkal ellentétben a tüdőshalnak a kopoltyúkon kívül egy vagy két tüdeje is van. Az ausztrál tüdőshalak általában a kopoltyújukat használják lélegzésre, de amikor a víz minősége megváltozik, vagy amikor a patakok kiszáradnak, a felszínre kerülhetnek levegőt lélegezni.  A faj a környezetszennyezés, az invazív fajok és a gátak által okozott veszélyek miatt a Nemzetközi Természetvédelmi Unió Vörös Listáján a veszélyeztetett fajok közé tartozik.

Nyitókép: Liu Guanguan/China News Service via Getty Images