A virslipóktól a horrorpatkányig – a világ legrusnyább állatai, amikkel csúnyán elbánt az anyatermészet

Izgalmas felfedezést osztottak meg a tudósok: Ausztráliában új óriáspókfajt találtak. A meglehetősen félelmetes, szőrös virslilábakkal rendelkező állat nagyjából öt centiméteresre nőhet meg, és egyedei akár húsz évet is élhetnek a Sky News szerint.

A faj felfedezői meglehetősen odavannak az állatért. Latin névként az Euoplos dignitast adták neki, amely méltóságot, illetve nagyságot jelent. Dr. Michael Rix, a Queensland-i Múzeum kurátora – az egyik felfedező – szerint a pók „egy óriási, gyönyörű faj”.

Laikusként nehéz egyetérteni a jó doktor helyzetértékelésével, ugyanis az állat – főleg az arachnofóbiától szenvedő embertársaink számára – meglehetősen fenyegetően, gusztustalanul néz ki. A felfedezés örömére most összeszedtük azt a tíz állatfajt, amely véleményünk szerint az Euoplos dignitashoz hasonlóan inkább borzongásra, mint lelkesedésre ad okot.

A hátborzongató lista végére érve talán már nem is találjuk annyira visszataszítónak a most felfedezett virslipókot.

10. Bluggyhal

2013-ban a világ legrondább állatának nyilvánították a blobfisht, amelyet hivatalos magyar név hiányában az akkori Index olvasói bluggyhalnak kereszteltek. Az állat valóban úgy néz ki, mint egy nagyra nőtt takonyfolt vagy amőba, jellegzetes, üres tekintettel, lógó orral, és szinte emberi ajkakkal.

A bluggyhal azért csak listánk legvégére fér be, mert az állat rondasága becsapós: a mélytengeri hal testfelépítése az ember számára kibírhatatlan víznyomáshoz alkalmazkodott, ám a mélységekből felcibálva a nyomáskülönbség miatt „szétesik” és felduzzad, az alábbi képen látható formájára. Háborítatlanul, természetes környezetében messze nem olyan ronda, mint a szárazföldön készült fotókon.

9. Óriás kínai szalamandra

Az óriás kínai szalamandra úgy néz ki, mintha normális állatként kezdte volna, aztán valaki megpörkölte volna egy lángszóróval, majd kilapította volna egy autó kerekei alatt. Pedig a gülüszemű kínai óriás – a maga két méterével a legnagyobb szalamandrafaj – nem véletlenül néz ki így. A víz alatt élő faj bőrén keresztül lélegzik, ráadásul a vízben terjedő rezgések alapján azt is meg tudja állapítani, merre jár éppen kiszemelt prédája.

A fajnak azonban cudar sors jutott: nemcsak a környezetszennyezés és az emberi terjeszkedés miatt számít veszélyeztetettnek, hanem azért is, mert testrészeit előszeretettel használják a kínai medicinában, valamint az ottani konyhának is hagyományos különlegessége a szalamandrahús.

8. Csupasz földikutya

Nagyon szívesen ott lettünk volna azon a mennyei board meetingen, ahol a Jóisten a csupasz földikutya megteremtése mellett döntött, lesöpörve az asztalról minden arra vonatkozó józan ellenérvet, hogy mégis kinek van szüksége erre.

A kenyai hidegvérű, föld alatti horrorpatkány akár tízcentisre is megnőhet, és szerencsére még őshazájában is elég ritkán lehet találkozni vele, mivel élete nagy részét a föld alatt tölti, ahová való. Az állatfaj azért is híres, mert különlegesen ellenálló a rákos megbetegedésekkel szemben, és számos tudós úgy tartja, hogy a csupasz földikutyákon való kísérletezés egy embereken is működő gyógymódhoz segíthet hozzá.

7. Marabu

Hogy nézne ki, ha kereszteznénk egy gólyát, egy keselyűt és egy dildót? Pontosan így. Az Afrikában őshonos madár a gólyafélék családjába tartozik, de semmi olyan kecsesség nincs benne, mint azokban a gólyákban, amelyeket Magyarországon látni. Az étkezési szokásai illenek az összképhez, ugyanis a marabu legszívesebben a szemétben turkálva szerzi meg a betevő falatot.

6.  Véznaujjú maki

A véznaujjú makiról korábban külön cikkben is megemlékeztünk, amikor kiderítették róla, hogy képes a saját orrát túrni. A tudósok videóra vették, ahogy a Madagaszkáron őshonos lemurfajta szinte teljes hosszában feldugta nyolccentis ujját a saját orrába, aztán kihúzta, és tisztára nyalta. Az állat ráadásul anélkül is elég ocsmány, hogy a saját torkát vakargatná az orrán keresztül.

5. Kalapácsfejű repülőkutya

Vitás kérdés, hogy vajon kiskutyára vagy tehénre emlékeztet inkább e szokatlan denevérfaj fejformája, azonban annyi bizonyos, hogy abszolút nem illik a szárnyas testre az óriási orr, illetve a kiskutyaszemek, amelyek ebben a kontextusban inkább kísértetiesek, mint cukik. Szerencsére az Afrikában őshonos faj nem jelent veszélyt az emberre, mivel kizárólag gyümölcsökkel táplálkozik, ráadásul éjszakai életet él.

4. Lila béka

A lila béka latin neve szó szerint azt jelenti, hogy „orrbéka”, ami viszonylag pontosan leírja, hogy mivel állunk szemben. Az egyszerre vakondra és elefántra emlékeztető állat messziről felismerhető jellegzetes, pisze orráról, amelynek segítségével termeszeket zsákmányol, majd habzsol be. A tömzsi, szürke, nyálkás rondaságot apró, vastag végtagjai teszik teljessé, de érdemes megemlékezni apró, gyanakvó szemeiről is.

A lila béka fejletlen egyedeit már a huszadik század elején leírták, azonban egészen 2003-ig kellett arra várni, hogy a tudósok elkezdjék tanulmányozni a fejlett példányokat. Valószínűleg sokkal jobb dolguk is akadt, mint ezzel a tömzsi nyálkagolyóbissal foglalkozni.

3. Kaliforniai kondor

Reptében talán szépnek tűnhet a kaliforniai kondor, ám közelebbről megnézve leginkább egy furcsa betegségben szenvedő herezacskóra emlékeztet a veszélyeztetett madárfaj egyedeinek fizimiskája. A kaliforniai kondor ronda feje ellenére több okból is jelentős faj: egyrészt ez a legnagyobb, szárazföld felett repülő madár, másrészt pedig a világ egyik legveszélyeztetettebb faja: a huszadik század egy pontján mindössze nyolc példány létezett belőle, míg mára számos szaporítóprogramnak köszönhetően kétszázra nőtt a számuk.

2. Keleti disznóorrú sikló

A zoológusok nem tettek különösebben sok energiát a szokatlan külsejű állatfaj elnevezésébe, de talán így is van ez jól. A disznóorrú sikló viszonylag ártalmatlan faj – egyáltalán nem mérgező – viszont elképesztően hisztis. Ezenfelül minél hisztisebb, annál rondább.

Méregfoga nem lévén, kreatív módszerekkel próbál védekezni a rá támadók ellen. Általában azzal kezdi, hogy nagyobbra fújja a testét – ezzel még rondábbá téve magát – majd kobrát imitálva felszegi a fejét, és éktelen hangerővel sziszegni kezd. Viszont semmiképp sem harap.

Ha ezzel nem sikerül elriasztania ellenfelét, egy klasszikus módszerrel folytatódik a hiszti: a sikló a földre vágja magát, és dramatikusan eljátssza a saját halálát: remeg, dobálja magát, aztán nyelvét kilógatva elterül. És ha a támadó erre sem veszíti el az érdeklődését?

Erre az esetre ennek a nehéz sorsú állatnak már nincs újabb terve.

1. Tölcsérhálós pók

Egy randaállatos lista sem lehet teljes valamiféle extrémen félelmetes pókfajta nélkül. A pókokat mindenki ízlés szerint utálja vagy szereti, de sokaknak alapból megvan a legkevésbé kedvenc alfaja. Mi most az egyik legnépszerűtlenebbet, a tölcsérhálós pókot említjük, ami 

amellett, hogy minden porcikájában mintha az arachnofóbiások felhergelésére lett volna tervezve, még elképesztően veszélyes is.

A tölcsérhálós pók mérge általában nem halálos, viszont elég komoly tüneteket okoz: erős helyi fájdalom, erős verejtékezés, émelygés, hányás, mi több, légzési nehézségek.

Mentsük meg a ronda állatokat!
A fenti listában megfogalmaztunk pár kéretlen gondolatot az általunk legcsúnyábbnak vélt állatok kinézetével kapcsolatban. Azonban szeretnénk megjegyezni, hogy az említett fajok közül több enyhén vagy súlyosan veszélyeztetett. Lesújtó leírásaink tehát szigorúan az esztétikájuknak, és nem maguknak az élőlényeknek szólnak (kivéve a disznóorrú sikló esetében, amely nem veszélyeztetett, maximum kihaltnak tudná tettetni magát).

Nyitókép: Wikimedia Commons / Queensland Museum