A két lábon járó katasztrófa – az ünnepelt feltaláló, aki mérhetetlen kárt okozott az emberiségnek

Száz évvel ezelőtt, 1921 decemberében egy mérnök nagyhatású felfedezést tett a General Motors amerikai autógyártó cég egyik ohiói laboratóriumában. Thomas Midgley rájött, hogyan lehet megszüntetni a belső égésű motorok kopogását. A probléma régóta gyötörte az autógyártókat, de sehogy sem tudtak rájönni, mi okozhatja a zavaró hangot, ami rossz hatással volt a teljesítményre, és akár meg is rongálhatta az autók motorját.

Midgley 27 éves volt, amikor 1916-ban elkezdett dolgozni a probléma megoldásán. A gépészmérnökként végzett feltaláló (első találmányát, ami a baseball-labdák csavardobását segítette, még középiskolásként alkotta meg) az elektromos gyújtást kidolgozó Charles Kettering irányítása alatt látott neki a feladatnak, és 143 adalékanyag kipróbálása után jutott el a megoldáshoz. Ez volt az ólom-tetraetil.  

Száz év mérgezés

A legkézenfekvőbb megoldás az etilalkohol lett volna, ami tökéletesen alkalmas volt a motorkopogás megszüntetésére, de volt vele egy nagy gond: nem lehetett rajta pénzt keresni, hiszen nem lehetett szabadalmaztatni. Az Ethyl néven forgalmazni és népszerűsíteni kezdett üzemanyagadalék azonban már szabadalmi védelem alatt állt és rengeteg pénzt hozott a General Motorsnak, ami a DuPont, majd a Standard Oil New Jersey (a későbbi Exxon) vállalatokkal együttműködve kezdte el gyártani a súlyosan egészségkárosító anyagot.

A jövedelmezőséggel Midgley is tisztában volt, egy telefonbeszélgetés során azzal biztatta Ketteringet, hogy rengeteg pénzt, 200 millió dollárt vagy annál is többet fognak keresni az ólomadalékkal.

Midgley 1923-ban alelnöke lett GM és a Standard Oil által létrehozott, ólomadalékot gyártó Ethyl Corporation nevű vállalatnak, és annak ellenére népszerűsítette az állítása szerint teljesen biztonságos adalékot, hogy tisztában volt azzal, mennyire mérgező az ólom, ráadásul a saját bőrén is megtapasztalta, ugyanis ólommérgezés miatt egy időre abba kellett hagynia a munkát.

Az adalék veszélyességét jól mutatta, hogy 1924 októberében gyors egymásutánban öt munkás is ólommérgezés miatt halt meg Standard Oil egyik New Jersey államban található üzemében, ahol az adalékanyagot gyártották, 35 másik dolgozó pedig rémisztő hallucinációkat élt át és idegrendszeri tünetekkel kerültek kórházba. Az üzemben mindössze 49-en dolgoztak.

A nagy sajtóvisszhangot kapott eset után Midgley egy vállalati sajtótájékoztatón azzal próbálta bizonyítani a termék ártalmatlanságát, hogy megmosta benne a kezét, és egy percen át lélegezte be a gőzét. Ennek ellenére több államban is betiltották az ólmozott benzin használatát, de a cégek ekkor ellentámadásba lendültek: az adalék biztonságosságát mutató „tudományos kutatásokat” pénzeltek, miközben a veszélyeire figyelmeztető kutatókat és tudósokat ellehetetlenítették. Végül elérték a céljukat, és kormányzati engedélyt kaptak ólmot tartalmazó adalék árusítására.

Az Egyesült Államokban végül csak fél évszázaddal később, a hetvenes évek végén kezdték el fokozatosan megtiltani az ólmozott benzin használatát, de akkor sem csak a rákot és szívbetegségeket okozó, egészségkárosító hatásai miatt, hanem főleg azért, mert tönkretette az akkor terjedőben lévő katalizátorokat.

Addigra azonban már több millió gyermek idegrendszeri fejlődését károsította az egész világon az autók kipufogóiból a levegőbe került ólom, ami csökkentette az IQ-jukat, hiperaktivitást, viselkedési problémákat és tanulási gondokat okozott. Emellett még a bűnözésre hatással volt: kutatók kimutatták, hogy az erőszakos bűncselekmény száma jelentősen csökkent ott, ahol betiltották az ólmozott benzint.

Európában 2000-ben tiltották be az ólmozott benzint, és az végül 2021-ben, száz évvel annak megalkotása után tűnt el teljesen a világból, miután az utolsónak kitartó Algériában is beszüntették annak használatát.

Az ózongyilkos

Midgley azonban nem csak az emberek egészségét veszélyeztette találmányaival, hanem az egész bolygó élővilágát, amikor pár nap alatt megalkotta az ózonréteget pusztító freont.

Az 1920-as években kezdtek elterjedni a hűtőgépek az Egyesült Államokban, de volt velük egy gond: embereket gyilkoltak. A korai hűtőkben ugyanis olyan mérgező, vagy robbanásveszélyes hűtőanyagokat használtak, mint a kéndioxid, az ammónia, a bután vagy a klórmetán, ezek a gázok pedig olykor szivárogni kezdtek, és rendszeresen öltek meg egész családokat.

Ekkor azonban jött Midgley, hogy megoldja a problémát a General Motors számára. Az autógyártó ugyanis a tulajdonosa volt a hűtők szinonimájává vált Frigidair hűtőgyártó cégnek, ami hűtőgépek mellett légkondikat is készített a GM-nek. Midgley mindössze három nap alatt megoldotta a problémát, és megalkotta freon-12-t, a difluor-diklórmetánt, a világ első klór-fluor-szénhidrogénjét (CFC), ami nem volt sem tűzveszélyes, sem pedig mérgező.

Amikor 1930-ban bemutatta az új anyagot az Amerikai Kémiai Társaság (ACS – American Chemical Society) éves gyűlésén, Midgley jó nagy adagot lélegzett be a gázból, majd elfújt vele egy gyertyát, így bizonyítva, hogy teljesen biztonságos. A GM a DuPont céggel együttműködve kezdte el gyártani a Freon márkanévvel forgalmazott anyagot, és az 1950-es évekre az amerikai városokban már 90 százalék felett volt a CFC-vel működő hűtőgépek aránya. A CFC-k ezen felül még megjelentek a légkondikban, a tűzoltókészülékekben és a dezodork hajtógázaként is jól használható volt.

A Freon a csúcsra juttatta Midgley-t, akit szinte nemzeti hősként ünnepeltek, megkapta az összes rangos szakmai kitüntetést, köztük az ACS legmagasabb díját, a Priestley-érmet is, majd 1944-ben megválasztották az ACS elnökének is. Úgy tekintettek rá, mint aki „csodálatos módon élvezhetőbbé tette az életet”, és biztosak voltak benne, hogy az utókor nagyra fogja értékelni „kutatásainak maradandó értékét”.

A CFC-kről azonban évtizedekkel később kiderült, hogy óriási kárt okoztak a Föld légkörében: lebontják az ózonpajzsot, ami minden élőlényt megvéd a nap káros ultraibolya sugárzásától. Az 1987-ben elfogadott montreali jegyzőkönyvvel betiltották a CFC-k gyártását és használatát. Ez nem csak a földi életét védelmező ózonpajzs pusztulását akadályozta meg, hanem egy klímakatasztrófát is, a CFC-k további használata ugyanis jelentősen növelte volna a globális felmelegedést.

Saját találmány ölte meg

Midgley azonban már nem élte meg, hogy lássa, hogyan változott meg a róla és két legnagyobb találmányról kialakult kép. 1940-ben, 51 éves korában elkapta a járványos gyermekbénulást, és mivel nem tudott segítség nélkül kikelni az ágyából, tervezett magának egy emelőcsigákból és kötelekből álló szerkezetet, amivel egyedül is át tudott ülni kerekesszékébe. Végül ez okozta a halálát 1944. november 2-án az ohiói Worthingtonban lévő otthonában, amikor belegabalyodott a kötelekbe, és találmánya megfojtotta. 

Bár halálát tragikus balesetként szokták leírni, a halottvizsgálati bizonyítványban a halál okaként öngyilkosság szerepel. 

Nyitókép: Thomas Midgley (a kép jobb oldalán) egy eredeti morse telegráffal – Fotó: AP