Molnár Áron: Erős vagyok, mint a bivaly

Kokó a szuperdöntő előtti napokban azt nyilatkozta, azért vagy veszélyes ellenfél, mert nagyon erősen hiszed, hogy te fogsz nyerni. Mit láttál Jenőn, amikor a ringben szembe kerültetek egymással?

Én sokkal elszántabbnak és felkészültebbnek éreztem magam. Ahogy belenéztem a szemébe, azt éreztem, hogy én ezt most jobban akarom. De ebből még igazából semmit nem lehet megsaccolni.

Amikor a ringben a gongszó előtt felálltatok egymással szemben, azt is láthattuk, hogy grimaszoltál Jenőre. A felfokozott állapot miatt, vagy ez a lelki hadviselés része?

A grimaszolásnak más oka van. A mérkőzés előtt nagyon fontos, hogy az izommemóriánk felkészüljön arra, hogy ütést fog kapni. Ezért be kell mozgatni az állkapcsot, szét kell húzni az arcot. Sőt be kell ütni az állkapcsot, az orrot és a hasat is a kesztyűvel. A grimaszolás pedig valójában egy arctorna, az a lényege, hogy az izommemória kezdjen el felébredni, hogy most stressz hatása alatt lesz és ütést fog kapni.   

Meglepett az, hogy ennyire hamar jött az első rászámolás?  

Igen, meglepett. Azt hittem, hogy négyszer két percet megyünk, vagy legalábbis háromszor kettőt. Kiütésre mentem, de Zsiga Melinda is azt mondta, ha pontozással nyerünk, akkor pontozással nyerünk. A KSI-s kiképzőim, Törteli Ferenc és Treuer Gábor mondták, hogy ha úgy érzem, akkor menjek kiütésre. A stratégiánk az volt, hogy ugyanúgy megyek előre, ahogy a korábbi meccseken is. Ha Jenő is agresszívan jön rám, akkor megállítom a hátsó kézzel, ha beleáll a bunyóba, akkor közelharcot vívunk, ha pedig inkább védekezőre fogja, akkor megállás nélkül presszionálnom kell, folyamatosan benne lenni az aurájában.

A cél az volt, hogy leszedegessem először az ütéseit, ne is üssek feltétlenül, inkább csak legyek benne az arcában, legyek kellemetlen. De az történt, hogy láttam: nincs védve a teste. Az első nagyobb ütésnél észleltem, hogy megfogtam, és ezt kihasználtam.

Iszonyú izgalmas volt, hogy miután a sarokba mentem az első leütést követően, volt annyi lélekjelenlétem, hogy oldalra tudtam nézni az edzőimre, és a Feri azt mondta: megütöd a testet hátsó kézzel, ahogy megütötted, le fogja engedni a kezét és húzod fel az első kezedet horogra. Bólintottam, megcsináltam, és azt éreztem, hogy milyen büszkék lesznek rám a kiképzőim! Ez betalált, aztán érkeztek a bal csapottak, majd a fedezéket is átütöttem, aztán egy gyomorszájast akartam adni, de felcsúszott mellkasra, viszont az is leütés erejű volt. Utána már repült a törölköző. Ezt a meccset mentálisan nyertem meg, nem csak fizikálisan. Egyszerűen jobban akartam.

A döntőig Jenőn is az látszott, hogy mindenre elszántan nyerni akar, magabiztosan lépett be a ringbe és úgy is bunyózott. Mivel tudtad mégis megfogni? 

Erős vagyok, mint a bivaly. Ebben a helyzetben kardinális, hogyan lépsz föl egy ilyen szuperdöntőben. Ha nem úgy megyek oda, hogy el akarom hozni az övet, hanem úgy, hogy indiszponált vagyok, akkor engem is meg lehetett volna verni. A 18 évvel ezelőtti Sztárboxokhoz képest teljesen más volt a mostani, akkor egy meccset bokszoltak és rögtön meg is nyerte valaki az övet. Én az első meccs után már lélekben treníroztam magam a következőre, de még nem tudtam, hogy ki lesz az ellenfelem. Mindenre fel kellett készülni. A hihetetlen kaland mellett, amit a Sztárbox adott, kicsit mentálisan is megviselt ez a nyolc hónap mindannyiunkat. Nagyon kemény ez, hiszen az ellenféllel kelek, az ellenféllel fekszem. A technikákkal kelek, a technikákkal fekszem, ha megyek kesztyűzni szerdán, már kedd este van egy kis gyomorgörcs bennem, mert nincs ringrutinom.

Nem fogok kamuzni, ez életem egyik legjobb időszaka volt, de stresszes időszak is volt. Vegyes érzések vannak bennem. Boldog vagyok, hogy ennek a történetnek vége van, de közben meg nagyon mennék újra a Sztárbox ringjébe. Ez egy nagyon tanulságos, varázslatos, de félelmetes nyolc hónap volt. 

Rajtad ez egyáltalán nem látszott, hogy ennyire megviselt. Inkább az jutott eszembe rólad, hogy nem találkoznék veled egy sötét sikátorban. 

Ha egy sötét sikátorban találkoznánk, megvédenélek.

Jenőn mit láttál, mikor először rászámoltak? Megzavarta őt, ami történt?

Nem, azt nem mondanám. Mikor először padlóra került, azt láttam rajta, hogy fel fog állni és tovább fog jönni, nem volt annyira megütve. Biztos voltam benne, hogy megy tovább a mérkőzés, azért is néztem ki a Feriékre, hogy mi a stratégia, azért is nem ünnepeltettem magam, azt éreztem, hogy most kell észnél lenni.  

És amikor másodszor rászámoltak?

Az összes törölközőbedobás ebben a műsorban felelősségteljes döntés volt, mert minden edző szeme előtt az lebegett, hogy óvja a tanítványát. Ez a legszebb az egészben, mert mi nem profik vagyunk, egy nagyobb ütés következtében nagyobb sérülés is történhet, és a stáb erre figyelt, ezért voltak ott az egészségügyi dolgozók is. Az edzők egészen fantasztikus érzékenységgel óvták meg a saját emberüket. Dobrádi Zsolt, Jenő edzője is – aki olimpiai kerettag volt, egy nagyon komoly bokszoló – jól döntött.  

Beszéltetek Jenővel a meccs után a történtekről?

Persze, beszéltünk, mondta, hogy igazam volt, ő is azt érezte, hogy már elengedte, nem akarta a küzdelmet. Mondtam neki, hogy nagyon szívesen elmegyek vele, a feleségével és az én feleségemmel négyesben vacsorázni. Szimpatikusak voltak nekem Dórival. Az edzőjével is beszéltem. 

Különös sport ez, nekimegyünk egymásnak, a padlóra küldjük az ellenfelünket, hiszen ez a cél, de a végén összeölelkezünk mint versenytárssal. Van valami bámulatosan abszurd és gyönyörű ebben, jó megélni. 

A feleségedet, Duda Évát többször is láthattuk, a ring mellett szurkolni. Ő hogy viselte ezt a nyolc hónapot?

Éva nemcsak a ring mellett szurkolt, hanem az történt, hogy mivel ő a Duda Éva Társulat vezetője és koreográfusa, ő koreografálta a nézőtéren az én vendégeimet: megmondta, ki hova üljön, figyelt, hogy ne maradjon ki sor, ha kezdődött a meccs, mindenkit előre vezényelt, nem állt meg egy pillanatra sem. Óriási elánnal dobta be magát, hogy tényleg egy olyan csapat jöjjön össze, akik szurkolnak nekem. Ez egy színházi és művészcsapat volt, akik kicsit csendesebbek, sokkal jobban hallottam Jenő szurkolóit. Az enyémek közül a húgomat, Molnár Imolát lehetett hallani, az iszonyat jó érzés volt. Imola profi vízilabdázó volt, rajta keresztül ismertem meg, hogy mit is jelent az élsport. Ezért is dedikáltam a győzelmemet az élsportolóknak. Ha pedig a feleségem, Éva nem állt volna mellettem, akkor nem itt tartanék. Nagyon sokat röhögtünk a felkészülés alatt. Annyi érdekes emberrel találkoztunk, annyi vicces történet volt, a Sztárbox egy új történetet írt az életemben. Jó érzéssel gondolok vissza erre az időszakra, öröm volt ez az egész őrület minden fájdalmával, sérülésével, mélypontjával együtt.

Hogy Kokó ott van mellettem, gyerekkorom egyik ikonja ott áll és elmondja, hogy mire érdemes figyelni a következő mérkőzésemnél, az annyira durva érzés, hogy nem is tudom leírni.  

Nehézsúlyban is kipróbálnád magad?

Dehogyis! Bár a nehézsúlyú versenyzők közül voltak olyanok, akik azt mondták, hogy örülnek, hogy nem az ő kategóriájukban indultam.

Akkor Brasch Bencével sem mérnéd össze a tudásodat?

Eszem ágában sincs! Bunyóztam az edzéseken olyan ökölvívók ellen, akik profik, vagy évek óta bokszolnak amatőr szinten és 100 kiló fölött vannak. Én 80 kiló vagyok, a 80 és 100 közötti különbség pedig finoman szólva tapintható. Egy hétig nem tudtam rágni, miután egy 100 kilóssal bunyóztam és kaptam egyet az állkapcsomra. Kaptam olyan hasütést, hogy utána nem tudtam normálisan kiegyenesedni. A legutolsó 100 kilós elleni bunyómat követően beültem az autóba és 15 perc után jöttem rá, hogy rossz felé megyek, azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Nagyon nem játék a 100 kiló fölöttiek elleni ökölvívás úgy, hogy 20 kiló különbség van köztünk.

Lesz most időd pihenni vagy rögtön beleveted magad a munkába?

A döntő után két nappal már olvasópróbám volt. Kezdünk egy előadást, a Loupe Színházi Társulással. Ezt mi alapítottuk Lengyel Tamással, Lovas Rozival és Horváth János Antallal. A következő bemutatónk a Kezdet/Vége, amelyet Mohai Tomival és Sztarenki Dórival csinálunk és Jancsi rendezi. Ez egy cirkuszi színház jellegű előadás, amiben artistamutatványokat és zsonglőrtrükköket kell elsajátítanunk, úgyhogy a mozgás nem áll meg, csak átalakul. Viszont alig várom a következő bokszedzésemet. 

Ajánló: 
Rácz Jenő: Hálás vagyok az edzőmnek, hogy bedobta a törölközőt