2026. június 17. 15:30
Az angol válogatott csapatkapitánya, Harry Kane sosem gondolta volna, hogy egyszer annyi válogatott meccs (115) lesz a neve mellett, mint amennyi David Beckhamnek jutott.
A most 32 éves Harry Kane mindössze 10 esztendős volt, amikor David Beckhammel találkozott egy kelet-londoni iskolai látogatás során 2005-ben, és gyerekkori hősével, valamint későbbi feleségével közösen állt a fényképezőgép elé.
„A hősöm volt, miközben felnőttem – mondta a Bayern München csatára. – Nagyon szurkoltam a válogatottnak, ő pedig az ország kapitányaként óriási inspirációt jelentett számomra, nemcsak a pályán végzett munkájával, hanem az azon kívüli viselkedésével is.”
Kane azt is elárulta, hogy ugyanarról a környékről származnak, ugyanabba az iskolába járnak, már csak ezért is igazi példakép volt neki Beckham.
„Személy szerint nekem még mindig nehéz teljesen felfognom, hogy eljutottam idáig. Gyerekként, különösen abban az életkorban, 10-11 évesen az embernek csak álmai és vágyai vannak, hogy futballista lehessen. Most pedig remélhetőleg elérem a 115. válogatottságomat, a hatodik nagy tornámra készülök, miközben már régóta én vagyok a kapitány – ezek a mérföldkövek mind olyasmik, amikre rendkívül büszke vagyok, de igazán értékelni csak akkor fogom tudni őket, ha egyszer visszavonulok, mert mint tudjátok, a fociban mindig csak a következő feladat, a következő pillanat számít. Jobbá válni, fejlődni – ez lesz a mentális hozzáállásom egészen addig a napig, amíg be nem fejezem a játékot.”
Anglia sosem jutott túl az elődöntőn, amikor Beckham a csapatban volt, de ennek a mostani generációnak az esélyeit növeli, hogy a soraikban tudhatják Kane-t, aki az előző szezonban valóságos gólhegyeket termelt a Bayern Münchenben, 51 mérkőzésen 61 alkalommal talált be a hálóba. A 32 éves játékos zsinórban a második Bundesliga-címéhez és a Német Kupa megnyeréséhez segítette a münchenieket, és úgy véli, a Németországban nyújtott formája miatt az emberek is komolyabban veszik őt.
„Személy szerint nekem nagyon fontos volt, hogy ez a teher lekerüljön a vállamról. Különösen ebben az évben, hogy megvannak a trófeák és a kupadöntő, ahol mesterhármast szereztem – ez volt az első nagy pillanatom egy döntőben –, úgy gondolom, ez csak segíteni fog nekem mint játékosnak. Emellett úgy vélem, a rólam kialakult kép is megváltozhatott az elmúlt néhány évben. Az a tény, hogy megnyertem ezeket a trófeákat, azt jelenti, hogy kívülről vagy a környezetemben lévő emberek, sőt, talán még a csapattársaim is egy kicsit másképp tekintenek rám, bár ebben nem vagyok teljesen biztos.”
(Az Irish News cikke nyomán.)
Nyitókép: Rich Storry/Getty Images