A rúdugró Duplantis kiváló idővel verte a 400-as futó Warholmot 100 méteren

Nem újkeletű dolog, hogy egy gála keretein belül nem a saját számában méri össze a tudását két sportoló. 1997-ben a 200 és a 400 méteres síkfutás akkori legnagyobb alakja, az amerikai Michael Johnson 150 méteren állt ki a 100 méter regnáló olimpiai bajnoka, a kanadai Donovan Bailey ellen. A harmincezres torontói közönség akkor csalódottan ment haza, hiszen Johnson 110 méternél húzódás miatt feladta a hét hónapig szervezett versenyt. 

A szerda esti, zürichi gálára is rendesen felkészültek, egy év szervezőmunka eredménye, hogy az atlétika két korszakos klasszisa odaállhasson a rajtvonalra, egy nappal a Gyémánt Liga verseny előtt - melyen természetesen mindkét atléta a saját számában indul majd. Az ötletgazda egyébként Armand Duplantis volt, aki tavaly Monacóban jegyezte meg a norvég futónak, hogy szerinte sprintben legyőzné őt. Duplantis legutóbb a gimnáziumi évek alatt versenyzett százon, és Warholm is már több mint hat éve nem futott ezen a távon, legalábbis versenykörülmények között. 

Duplantisnak már a rajtja is jobban sikerült, végig vezetve,10.37 századmásodperces ideje egy tizeddel volt jobb, mint Warholmé. A rúdugrás világcsúcsát augusztus 25. óta immár 626 centiméterrel tartó svéd szupersztárnak még arra is volt energiája, hogy a cél előtt - amolyan Usain Boltos sítlusban - jobbra forduljon, és megnézze, hol jön a riválisa.

A nagyobb versenyek 100 méteres döntőjében most már általában többen is 10 másodperc alatt futják a távot, tehát Duplantis ideje nagy nemzetközi eredményekhez nem lenne elég, úgy viszont egészen kivételes, hogy alapvetően teljesen más sportágban versenyez. E sorok írója a 2023-as, budapesti világbajnokságon megkérdezte Duplantist, hogy - tekintve a gyorsaságát és hogy távolugrásban is jó eredményekre képes - nem gondolt-e arra, hogy tízpróbában is kipróbálja magát. A meglepett svéd nevetve annyit mondott, hogy esze ágában sincs, úgy érzi, hogy a rúdugrás az, ami a legnagyobb örömöt nyújtja a számára, és még mindig érzi a kihívást, úgy is, hogy - szó szerint - magasan veri az egész mezőnyt.

„El kell ismernem, ez a verseny Mondóé volt. Már a rajt után előttem volt, megérdemelten és tisztán győzött” - nyilatkozta a zürichi futás után Karsten Warholm, aki 400 gáton a tokiói olimpián érte el a 45.94-es világcsúcsát, míg 400-on 44.87 a legjobb ideje.

Nyitókép: Reuters/Denis Balibouse