Újra boldognak tűnik, és Párizs központi figurája lehet az előző olimpia tragikus hőse

Simone Biles, aki NFL-játékos férjét, Jonathan Owenst köszöntötte fel, fontos alakja volt az előző olimpiának (szomorú szempontból) és az lehet most is (remélhetőleg sokkal pozitívabb értelemben).

Ha valakinél egy olimpia előtt nagyon is hírértékű, hogy rendben van a lelkivilága, az Simone Biles. Mert mi hangzik el például a róla szóló Netflix-doku friss és ropogós trailerében?

Nagyjából ötszázezer alkalommal akartam kiszállni.

Egyébként valahol nagyon szomorú, hogy a tornasport ennyire eltűnik az olimpiai sportágak forgatagában. 

Simone Bilest nyugodtan odasorolhatjuk minden idők legnagyobb tornászai közé. Hét olimpiai érme van, abból négy arany. És mégis, sokkal inkább a tokiói kálváriája kelt világ körüli útra.

Az előző olimpián ugyanis Biles egy rontást követően visszalépett a női tornász csapat összetett döntőjétől, aztán a női egyéni összetett finálétól is, mondván, nem bír el a rá nehezedő nyomással.

Egy átlagnéző számára a tornászok rontásainak a többsége szinte észrevehetetlen. Azok az apró problémák pláne azok lettek volna (ha közvetítik a tévében), amikkel még a (Covid miatt 2020-ról 2021-re halasztott) tokiói olimpia előtt, edzéseken küzdött meg Biles. A csapattársai ugyanakkor ezek miatt (Jordan Chiles megfogalmazását használva) napjában többször hordtak ki lábon infarktust.

Aztán jött az olimpia, és végül

Biles a visszalépésével ütötte át az ingerküszöböt. 

Ekkor indult el egy nagyon fontos diskurzus arról, hogy micsoda elképesztő mentális tehernek vannak kitéve a sportolók. Főleg egy olyan kaliberű, mint Biles, akinek ráadásul ezerfelé kell szakadnia, hiszen már akkor is sokkal több volt „egyszerű sportolónál”. Online vállalkozást indított, a Black Lives Matter-kampányból is kivette a részét, rengeteg felkérésnek tett eleget, szerepelt például a Vogue címlapján. 

És volt itt még valami…

Ki kellett volna szállnom már jóval Tokió előtt, hiszen két évig Larry Nassarról szóltak a hírek a médiában.

Így értékelt utólag Biles, utalva az elhíresült (szexuális) zaklatási ügyre, aminek több csapattársához hasonlóan ő is kárvallottja volt. (Larry Nassar sportorvost végül 60 éves börtönbüntetésre ítélték.) 

Egyszóval bőven volt előzménye annak, hogy a csodatornász egyszer csak azt érezte: nem megy. És ezek után nagyon sokan biztosították a támogatásukról – a „legmagasabb szintekről”!

Michael Phelps, az amerikaiak másik sportlegendája, aki megküzdött a depresszióval, például ezt nyilatkozta a Biles-ügyben: „Óriási teher van a vállunkon. Hatalmas kihívás, amikor minden fény rád szegeződik, és a világ minden elvárását ránk zúdítják. 

Teljesen oké, ha nem vagy oké. Teljesen oké, hogy vannak fentek és lentek, mindannyiunknak szükségünk van segítségre, amikor nehézségeken megyünk keresztül.

Nekem is nehéz volt eljutnom oda, hogy segítséget kérjek. De én is azt éreztem, hogy nem bírok a rám pakolt terhekkel. Remélem, Simone esete sokak szemét felnyitja.”

Biles aztán a végén még visszatért, és gerendán bronzérmes lett a tokiói ötkarikás játékokon.

Az olimpia után több mint két évet hagyott ki. 

732 nappal az után kezdett ismét versenyezni, hogy Tokióban váratlanul visszalépett a küzdelmektől. 

Azóta aranyat nyert a világbajnokságon, és az amerikai bajnokságon is „agyonnyerte” magát. És nem kérdés, hogy a párizsi olimpia alatt ő lesz az egyik központi figura.

Nyitókép: Matt Krohn/USA TODAY Sports/Reuters