Figo, Dzsudzsák, Maradona – ezek voltak a legnagyobb vihart kavart futballigazolások

Luís Figo

Luís Figo a mai napig az egyik legmegosztóbb személyiség Spanyolországban, köszönhetően a világméretű botrányt kiváltó klubváltásának. A portugál világsztár ugyanis elkövette azt a szentségsértést, hogy a Barcelonából a Real Madridba igazolt.

Figo 1995-ben már annyira kapós játékosnak számított, hogy válogathatott az ajánlatok közül. A Sportingtól végül az FC Barcelonához szerződött, ahol 5 év alatt KEK-et és kétszer egymás után spanyol bajnoki címet is nyert. A kezdeti sikerek ellenére Figo utolsó barcelonai idénye tele volt belső konfliktusokkal. Az akkori tréner, Louis Van Gaal elárasztotta a csapatot holland játékosokkal, ez pedig törést eredményezett az öltözőben. Ruud Hesp, Michael Reiziger, Frank és Ronald de Boer, Phillip Cocu, Bolo Zenden, Winston Bogarde és Patrick Kluivert is a holland tréner első 12 hónapja alatt érkeztek. Emellett a Barcának nem akaródzott összejönni a hőn áhított Bajnokok Ligája-győzelem sem.

2000-ben pedig megtörtént az addig elképzelhetetlen. A Real Madrid élére egy új, ambiciózus elnök, bizonyos Florentino Perez érkezett, aki elhatározta, hogy a galaxis legjobb játékosait szerződteti le a fővárosi klubhoz. Ennek a tervnek pedig Figo sem tudott ellenállni. A portugál támadó középpályás akkor rekordnak számító, 65 millió euróért lett egyik napról a másikra gránátvörös-kékből blanco.

A Barcelona szurkolók sosem bocsátották meg Figonak ezt a tettet és az El Classicók alkalmával mindig „különleges bánásmódban” részesítették. Dobálták például olyan bankjegyekkel, amelyek az arcképét viselték, de egy alkalommal egy disznófej is repült felé a pályán. A szurkolóknak nemcsak magával az ősi riválishoz való távozással volt problémájuk, hanem azzal is, hogy ezzel Figo a függetlenségpárti katalánok helyett a centralizált, egységes Spanyolországot választotta. 

Figo a legforongóbb első Realban töltött szezonjában megkapta az aranylabdát, két évvel később pedig teljesült nagy álma, és Bajnokok Ligáját nyert a csapattal.

Neymar

A brazil támadó nevéhez köthető minden idők legdrágább átigazolása. 2017-ben a Paris Saint-Germain vezetősége a fejébe vette, hogy a világ legjobb játékosait vásárolják meg. Abban az évben rekordösszeget, 222 millió eurót fizettek a Barcelonának Neymarért, aki öt évre írt alá a francia klubhoz.

Neymar 112 meccsen 82 gólt szerzett a francia alakulatnál. Nyert három bajnoki címet és két francia kupát, de a klubvezetés nagy álma, a BL-cím a brazil támadóval sem jött össze.

Henni Géza

Közel ötven magyar játékos mondhatja el magáról, hogy a szíve volt zöld-fehér és lila-fehér is, vagyis játszott a Ferencvárosban és az Újpestben is. Henni Géza is egyike ezeknek a focistáknak. A kapus a Ferencvárosban kezdte a pályafutását, ahol 1949-ben bajnoki címet nyert. Henni talán karrierje végéig maradt is volna az FTC-nél, csakhogy 1950-ben, lényegében zsarolásnak engedve, az Újpesti Dózsába kellett szerződnie. Az átigazolásával ugyanis meg tudta váltani politikai fogolyként raboskodó testvére szabadságát.

1956-ig védett Újpesten, viszont ebben az időszakban már a válogatottnál nem került szóba a neve, a forradalom leverése után pedig az Egyesült Államokba távozott. Itt élt haláláig, de a labdarúgástól nem szakadt el, a hatvanas években például az USA szövetségi kapitányaként dolgozott.

Sol Campbell

Az angol bajnokságban is voltak páran, akik 11-re lapot mertek húzni és rivális csapatokhoz szerződtek. Ilyen volt Ashley Cole, aki az Arsenálból ment a Chelsea-be, vagy Robin van Persie, aki szintén az Arsenalt hagyta el a Manchester United kedvéért, de egyikükre sem zúdult akkora népgyűlölet, mint Sol Campbellre.

A hátvéd 1992-től kilenc évig volt a Tottenham Hotspur játékosa. 2001 nyarán viszont a szerződése lejárt a csapatnál. A Tottenham újabb szerződést ajánlott neki, aminek aláírásával ő lehetett volna a klub legjobban kereső játékosa, azonban pár hónap tárgyalás után Campbell óriási döbbenetre azt nyilatkozta, hogy el szeretné hagyni a csapatot, hogy egy Bajnokok Ligája-esélyes csapatban játszhasson.

Miután több nagy európai klub is megkereste, végül az Arsenalhoz igazolt. 26 év után ő volt az első játékos, aki az egyik londoni csapatot a másikra cserélte. Az ágyúsokkal nyert bajnokságot és FA-kupát is. A Spurs szurkolói viszont azóta Júdás néven emlegetik.

Dzsudzsák Balázs

Ha létezne a legvitatottabb magyar átigazolás díja, azt minden bizonnyal Dzsudzsák Balázs nyerné. A támadó szárnyalt a PSV Eindhovennél, amellyel holland bajnok és holland szuperkupa-győztes lett. 2011 nyarán várható volt, hogy az akkor 25 éves támadó csapatot fog váltani.

Korábban arról lehetett hallani, hogy Dzsudzsák iránt érdeklődik a Juventus, a Liverpool és a Lille is. A itthoni szurkolók pedig már arra készültek, hogy új magyar világsztár születhet egy igazi topcsapatban. Ez azonban álom maradt. Dzsudzsák Oroszország felé vette az irányt és 14 millió eurós vételárért az Anzsi Mahacskala játékosa lett. A középpályás mindössze egy szezont töltött az Anzsinál és nyolc mérkőzésen lépett pályára, majd továbbállt a Dinamo Moszkvához. Dzsudzsák 2016-ban az NB1.hu-nak adott interjújában rossz döntésnek nevezte az igazolást.

Sajnos be kell látnom, hogy a karrierem szempontjából nagyon rossz döntést hoztam a PSV utáni Oroszországba igazolásommal. Ez az oka főként, hogy nem lettem később egy igazán nagy klub játékosa

– nyilatkozta a 109-szeres magyar válogatott középpályás.

Julien Faubert

A Real Madrid a grandiózus igazolásairól híres, Julien Faubert személyében azonban nagyon rossz lóra tett a királyi gárda. A francia szélsőnek Cannes-ból Bordeaux-n át a West Ham felé vezetett az útja, majd a világ tátott szájjal figyelte, amikor a Real Madrid 2009. januárjában az átigazolási időszak utolsó pillanataiban bejelentkezett érte egy 1,5 millió eurós kölcsönszerződéssel.

Faubert kétszer lépett pályára a madridiaknál, összesen 54 percet játszott. A Racing Santander elleni bajnokin csereként 30 percet, az Athletic Bilbaóval játszott La Liga-mérkőzésen pedig szintén a padról beállva jutott neki 24 perc. Szemfüles fotósok párszor azon kapták a játékost, hogy alszik a kispadon. Nagyon drága 54 perc volt ez a Real Madridnak.

David Beckham

Amellett, hogy Beckham rendkívül sikeres futballista volt – nyert angol és spanyol bajnokságot, valamint BL-t is – ő volt az első olyan szupersztár focista, akiért nemcsak a sportrajongók voltak oda, hanem gyakorlatilag mindenki. A Real Madridnál töltött négy éve alatt több mint 600 millió dollárral ugrottak meg a merchandise-bevételek – elsősorban az angol válogatott csapatkapitányának köszönhetően.

Beckham négy évig játszott a spanyol bajnokságban, majd hozott egy sokak számára meglepő döntést. 2007-ben, 32 évesen úgy döntött, hogy az amerikai MLS-ben folytatja a Los Angeles Galaxy játékosaként. Ekkoriban az MLS finoman szólva nem tartozott a komolyan vehető bajnokságok közé, még akkor sem, ha sok-sok évvel korábban Pelé is játszott az amerikai ligában. Kezdetben maga Beckham is csalódott volt attól, ami LA-ben és amerikai futballközegben várta, és később rengeteget dolgozott azért, hogy kölcsönadják Európába, hogy esélye legyen bekerülni az angol válogatottba.

Az azonban vitathatatlan, hogy ezzel a transzferrel Beckham nagymértékben hozzájárult a labdarúgás tengerentúli népszerűségének növekedéséhez. Valamint más focistáknak is megnyitotta a kaput, ugyanis később olyan labdarúgók is feltűntek az MLS-ben, mint Kaká, Gareth Bale, Zlatan Ibrahimovic, két éve pedig Lionel Messi is Miamiban rúgja a bőrt – abban a csapatban, amelynek éppen Beckham a fő tulajdonosa.

Maradona

1984-ben rejtély volt, hogy a világ egyik, ha nem a legjobb játékosa hogyan igazolhat az FC Barcelonából a kiesőjelölt Napoliba. Pedig ha létezik szerelem ember és város között, akkor Maradona és Nápoly kapcsolata az égben köttetett.

Nagyon szerettek engem. Elképesztő módon szerettek. Ez egy egy őrült város, olyan őrült, mint én. A foci maga az élet volt számukra. Nagyon sok minden emlékeztetett a helyre, ahonnan származom. Az emberek a kerítésen lógtak a stadionban, csak hogy láthassanak játszani. Hogyan hagyhattam volna cserben őket?

– írta nápolyi éveiről önéletrajzi könyvében a legendás támadó.

A délolasz városnak akkoriban nem volt szinte semmije, hiány volt iskolákból, kórházakból, tömegközlekedési eszközökből, tombolt a korrupció, óriási volt a munkanélküliség, ahogy a higiéniai viszonyok sem voltak épp kielégítők. Jött azonban Maradona, a megváltó. Az argentin zsenivel a Nápoly története során először lett bajnok a 1986/87-as idényben, majd ezt a sikert az 1989/90-es szezonban megismételték. Emellett Szuperkupát és UEFA-kupát is nyertek. A támadó hét olaszországi szezonja alatt 258 mérkőzésen 115 gólt szerzett, egyszer pedig a gólkirályi címet is elnyerte.

De hogyan került Maradona Nápolyba? A 6,9 millió fontos transzfer létrejöttéhez állítólag a helyiek is szerveztek gyűjtéseket, de sok pletyka szól arról is, hogy ezt az átigazolási összeget ha nem is teljesen, de részben a nápolyi maffia állta. Köztudott, hogy a Camorra tagjai megőrülnek a fociért, és nemcsak abban működtek aktívan közre, hogy Maradona a Napoliba igazoljon, hanem abban is, hogy az argentin mindent megkapjon, amit csak akar. 

Maradona már érkezése évében a maga ritmusa szerint játszott: a meccsek után rögtön indult a több napos buli, majd a hét közepén regeneráció, a hétvégén megint meccs. Arról nem is beszélve, hogy Nápolyban ekkoriban virágzott a kokainbiznisz. A partikról azonban senki sem mert írni, mert a Camorra a sajtót is a markában tartotta. Így sok kényes történet csak később derült ki, ennek ellenére a városban a mai napig legalább akkora a Maradona-kultusz, mint Buenos Airesben.

Nyitókép: Luís Figo, Fotó: Goal.com