Akik dacolnak a lehetetlennel – a futball nagy tizenegyesölői

Ha nagy tizenegyesöléseket keresünk, nincs könnyű dolgunk, hiszen megannyi sorozatban megannyi tizenegyespárbajt rendeztek már a labdarúgás történetében. Gondoljunk csak bele: minden országnak van országos kupája (nem egyszer akár kettő is, lásd: angol Ligakupa és FA-kupa), statisztikus legyen a talpán, aki ezeket mind monitorozni tudja évtizedekre visszamenőleg.

A World Soccer szerint például Leonid Dvorkin, a Vidus kapusa nyolc lövésből hatot kivédett 1994-ben, egy lett kupamérkőzésen.

Két olyan esetet viszonylag könnyű felfedezni, amikor egy kapus NÉGY tizenegyest védett ki egy (komolyabban jegyzett) tizenegyespárbajban.

A németek szerencsére remekül archiválják a maguk futballtörténetét, innen tudjuk (sőt, mozgókép is van róla), hogy 

Uwe Kamps 1992. április 7-én a Mönchengladbach kapusaként négyszer hárított a Leverkusen elleni, Német Kupa-elődöntőbeli tizenegyespárbajban.

(Ilyenkor ugye alapfeltétel, hogy a parádézó kapus csapata is hibázzon, máskülönben az történik, ami Diogo Costával: a harmadik pár után 3-0-val eldől a párbaj, és a kapus megáll három védett 11-esnél. Ami persze így is óriási bravúr.)

Kamps történetéből ugyanakkor hiányzik a hepiend. A finálét már a másodosztályú Hannover nyerte meg – tizenegyesek után. „Bárcsak egy hárítást sikerült volna a döntőre tartalékolnom a négy közül” – szomorkodott a német kapus évekkel később.

Egyelőre Diogo Costánál sem tudjuk, mi lesz a vége, hiszen ez még csak a nyolcaddöntő volt.

Európa-bajnokságon tehát még nem volt rá példa, hogy valaki három tizenegyest védjen egy szétlövésben. Világbajnokságon annál inkább. És éppen egy portugál az első, aki eszünkbe juthat. Ricardo 2004-ben az Európa-bajnokságon még nem remekelt Anglia ellen a tizenegyespárbajban, de a vége így is emlékezetes lett, mert miután teljesen valószerűtlen módon levette a kapuskesztyűjét, kivédte Darius Vassell lövését, majd ő maga rúgta be a továbbjutást érő gólt.

Aztán a 2006-os világbajnokságon már összejött neki a Diogo Costa-i bravúr, akkor ugyanis három angol lövést (Lampard, Gerrard, Carragher) hárított.

Rajta kívül két horvátnak, Danijel Subasicnak (2018, Dánia) és Dominik Livakovicnak (2022, Japán) sikerült kivédenie három-három lövést egy világbajnoki szétlövésben.

De visszatérve a mesternégyesekre: aki már futballra fogékony életkorban volt 1986-ban, pontosan tudja, ki az a Helmuth Duckadam.

A Steaua Bucuresti kapusa, aki a Barcelona elleni Bajnokcsapatok Európa Kupája-döntőben (ez volt a BL elődje) az ellenfél mind a négy lövését kivédte.

„Az első volt a legnehezebb, ott kellett eltalálnom az irányt. Jobbra mentem, és Alexanko is odarúgta” – idézte fel a legendás jelentsort Duckadam. „Aztán megpróbáltam Pedraza fejével gondolkodni. Azon gondolkodhatott, hogy ha már egyszer sikerrel jártam a jobbra vetődéssel, akkor legközelebb a másik sarok felé mozdulok. És valóban, jobbra lőtt, de mivel erre számítottam, ismét védeni tudtam. A harmadik tizenegyes, Pichi Alonsóé egyszerűbb volt. 

Nincs az a kapus, aki kétszer jobbra vetődött, harmadszorra is így tesz. Ennek megfelelően megpróbált túljárni az eszemen, és ő is a jobb kezemhez rúgta a labdát, de megint arra vetődtem, és ezúttal is hárítottam. 

A negyedik lövéssel már gondjaim voltak. Hosszasan töprengtem, vajon Marcos mihez kezd majd. Végül úgy döntöttem, oldalt váltok, és balra megyek. Marcos is azt az oldalt választotta…”

A román kapus történelmi teljesítménye ellenére senkinek nem kívánjuk az ő sorsát, így Diogo Costának sem.

Duckadam egyik reggel horgászni indult. Megcsúszott a nedves füvön, és amikor földre érkezett, nagy fájdalmat érzett a jobb vállánál. A kiérkező orvos nem tudta, mitévő legyen. Az aradi kórházban rosszat sejtettek. Végül értesítették a román hadsereget, és a legjobb szív- és érsebészt riasztották a szabadságáról. Ő azonnal megműtötte Duckadamot, akinek – mint kiderült – egy vérrög került a jobb kulcscsontja alatti verőerébe. Többórás, komplikált operáció volt, amellyel megmentették a kapus jobb karját és – talán – az életét.  

Egyértelmű volt, hogy ezek után komolyabb szinten már nem futballozhat. Három év kihagyás után a másodosztályú Aradban még szerepelt, de a labdarúgás nagyszínpadáról egy fellépés után örökre távozott.

A nyitóképen Diogo Costa. Fotó: Reuters/Wolfgang Rattay