„A rekord előbbre való volt” – hegymászók hagytak meghalni egy pakisztáni teherhordót, aki a K2-n zuhant a mélybe
2023. augusztus 10. 11:45
Július 27-én a norvég Kristin Harilának sikerült a rekord: szűk három hónap alatt a világ összes nyolcezer méter feletti hegycsúcsát megmászta. Az elképesztő teljesítményt azonban tragédia árnyékolta be: egy pakisztáni teherhordó a mélybe zuhant, később pedig meghalt. A kötélen lógó férfi mellett legalább ötvenen mentek el segítségnyújtás nélkül. Wilhelm Steindl hegymászó szerint szégyen, ami a K2-n történt.
Július 27-én mintegy 200 hegymászó indult el megmászni a világ második legmagasabb hegycsúcsát, a 8611 méter magas K2-t. Aznap a norvég Kristin Harila világrekordot állított fel: 92 nap alatt a Föld mind a 14 nyolcezres hegycsúcsát megmászta, ezzel megdöntötte a korábbi csúcstartó, Nirmal Purdzsa 2019-es rekordját – utóbbi több mint kétszer annyi idő, 189 nap alatt vitte végbe az elképesztő teljesítményt. Róla a Netflix dokumentumfilmet is készített.
Harila bravúrját azonban egy szomorú tragédia árnyékolta be.
Legalább ötvenen másztak el mellette, senki sem segített
Bár a halálzónában sosem kedvezőek a körülmények, aznap különösen mostoha időjárás uralkodott a hegyen, két lavina is lezúdult a magasból. Hajnali fél 3-kor egy pakisztáni magashegyi teherhordó, Mohammad Hassan a K2 legveszélyesebb szakaszán, a hírhedt Palacknyak szinte függőleges terepén métereket zuhant a mélybe. A férfi fejjel lefelé lógott egy olyan rögzített kötélen, amelyet korábban még ő erősített oda a kollégáival, hogy segítse a csúcsra igyekvő és ezért több ezer dollárt fizető mászókat.
A helyszínen volt Philip Flämig operatőr, aki drónnal filmezte a hegymászást. Amikor visszatért az alaptáborba, és megnézte a felvételeit, akkor vette észre a kötélen lógó Hassant és valakit, aki épp a férfi mellkasát masszírozta, minden bizonnyal azért, hogy Hassant öntudatánál tartsa. Flämig így számolt be az osztrák Der Standard című lapnak a megrázó esetről:
Szemtanúk beszámolói szerint legalább ötvenen másztak el a kötélen lógó férfi mellett, aki akkor még biztosan életben volt. Azt az egy embert leszámítva, aki Hassan mellkasát masszírozta, a többiek mind a csúcs felé igyekeztek.
„Nem indult szervezett mentőakció a megmentéséért, noha serpák és tapasztalt hegyi vezetők is voltak a közelben. Pedig a hegyen senki sem vehette biztosra, hogy a férfin már nem lehet segíteni. Egyes beszámolók szerint Hassan még akkor is életben lehetett, amikor a mászók már lefelé tartottak a csúcsról.”
A helyen, ahol Hassan lezuhant, egy újabb kötelet rögzítettek, hogy a mászók folytatni tudják az útjukat felfelé, a szerencsétlenül járt férfinak azonban senki se segített. Szemtanúk szerint legalább háromnegyed óra telt el, mire a férfit egyáltalán felhúzták a mélyből, arra pedig senki sem vállalkozott, hogy levigye a völgybe.
Aznap ott volt a K2-n Wilhelm Steindl osztrák hegymászó is, a férfi azonban a rendkívül veszélyes időjárási körülmények miatt idő előtt visszafordult. Ő úgy fogalmazott:
Hassan nyomorúságosan halt meg, pedig csupán 3-4 emberre lett volna szükség, hogy lehozzák onnan.
Őrült roham a csúcsra
Aznap nem csak Kristin Harila akart rekordot felállítani. Rajta kívül még két másik mászó is őrült tempóban igyekezett feljutni a csúcsra. Az időablak ráadásul kicsi volt, mindenki tudta, aki aznap nem jut fel a csúcsra, a következő szezonig várnia kell. Flämig szerint ez lehetett az egyik oka annak, hogy annyian mentek el a segítségnyújtás nélkül a férfi mellett: a dicsőség előnyt élvezett.
Steindl szerint, ami
odafen történt, szégyen. Hátrhagytak egy bajbajutottat, mert a világrekord előbbre való volt.
A drónozó operatőr szerint a balesetet szenvedett teherhordó tapasztalan volt. Korábban csak alaptáborban dolgozott, ez volt az első szezonja magashegyi expedícióknál, ehhez azonban nem volt megfelelően kiképezve. Flämig szerint a súlyos pénzeket fizető hegymászóktól erősen függő nepáli serpák és a pakisztáni segítők között egyre nő a feszültség, szerinte ez is szerepet játszhatott abban, hogy a serpák nem segítettek Hassanon.
A pakisztáni teherhordók nem csak tapasztalatlanságuk miatt állnak a nepáli serpák alatt a hierarchiában. Az életkörülményeik is sokkal rosszabbak. A nepáliak azonban látják, hogy a pakisztániak egyre ügyesebben mozognak a hegyen, ez pedig az ő megélhetésüket is veszélyezteti
– állítja.
Steindl és Flämig a tragédia után elmentek Hassan családjához, és 2500 dollárt adtak nekik. A férfit cukorbeteg felesége és három gyermeke gyászolja, a család az apa halálával kilátástalan anyagi helyzetbe került, se gyógyszerre, se ételre nincs pénzük. A teherhordó munkaadója ráadásul vonakodik kifizetni a családnak Hassan fizetését, mivel a férfi nem teljesítette a munkáját.
Mohammad Hassan volt a K2-re indult expedíciók 96. halálos áldozata.
Hozzászólna?
Borítókép: A K2 8611 méteres csúcsa, fotó: Getty Images / Art Wolfe