Megnyerte a Tour de France-t, nemet mondott a fasisztáknak, majd százak életét mentette meg a második világháborúban

Gino Bartali talán minden idők egyik legnagyobb országúti kerékpárosa, aki bár a szerencsétlen történelmi körülmények miatt összesen két Tour de France-t tudott megnyerni, így is a sportág egyik legjobbjaként tartják számon. Bartali Olaszországban, a Firenze agglomerációjához tartozó Ponte a Emában született 1914. július 18-án.

Már fiatalon is biciklizni szeretett a legjobban, be sem fejezte az iskolát, elkezdett kerékpárokat szerelni, majd amatőr versenyzőnek állt.

Az olasz kerékpáros legenda sokáig csak amatőrként indult helyi és országos versenyeken, amelyeken rendszerint kimagasló teljesítményt nyújtott. 1935-ben lett profi, a pályafutása első évében pedig rögtön meg is nyerte hazája legrangosabb országúti versenyének, a Giro d'Italiának a hegyi összetettét. Három évvel később, 1938-ban a Tour de France-on is diadalmaskodott, majd tíz évvel később újra ő teljesítette a leggyorsabban a világ legismertebb kerékpáros versenyének mind a 4694 kilométerét. Elismert sportemberré, igazi világsztárrá vált, de nem kizárólag a sportteljesítménye az, amivel az olasz kerékpáros halhatatlanná vált. Emberi nagysága még sportolói kiválóságát is felülmúlta.

A világ igaza

Egyesek szerint ha nem lett volna a második világháború, több Tour de France-t nyerhetett volna, mint bárki más, de Bartali életébe ennél sokkal közvetlenebb módon is beleszólt a háború: még az 1938-as Tour előtt besorozták a seregbe, de végül csak a rendőrség kötelékében kellett szolgálatot teljesítenie. Bartali addigra nemzeti hős volt abban az Olaszországban, ahol javában tombolt a fasizmus. Az állami megengedte neki, hogy a szolgálat mellett rendszeresen edzhessen.

A fasiszták azért cserébe, hogy biztosították Bartali felkészülését, azt várták, hogy a győzelmét ajánlja Benito Mussolininek. A bringás nem volt hajlandó erre, ami már önmagában nagy bátorságra vallott, de Bartali itt nem állt meg.

A háború alatt Bartali, mint egyfajta nemzeti kincs különleges helyzetben volt. Edzhetett, nem kellett harcolnia, ráadásul szabadon mozoghatott az ország területén. Az akkor már Tour-győztes kerékpáros arra használta kiváltságos státuszát, hogy olyan embereknek segítsen, akiket a rendszer üldözött. A Bartalit felügyelő tisztek ebből annyit láttak azt látták, hogy a bringás naponta több száz kilométert teker.

Papíron csak edzett, de valójában hamis iratokat és készpénzt csempészett apácáknak, akik deportálás előtt álló zsidókat igyekeztek megmenteni. Bartali az olasz ellenállásnak is segített, akiknek az üzeneteit szállította. A hamis útleveleket és személyi igazolványokat, valamint a szökésekhez szükséges pénzt sokszor a bicikli ülésében, a vázban vagy a meze alatt rejtette el. Ezeket a felszereléseket nem ellenőrízték, így lényegében bármilyen bizalmas dokumentumot mindent rá lehetett bízni Bartalira.

A történtekről senkinek nem szólt, még a családjának sem. A háború vége után egyedül a fiának árulta el, hogy hogyan segítette az ellenállást, de őt is megeskette, hogy nem adhatja azt tovább, kiváltképp a sajtónak nem.

Utólag kiderült, hogy Bartali jóval többet vállalt a futárkodásnál: a háború alatt a saját és a családja életét kockáztatva zsidó családokat bújtatott a pincéjében. A kerékpáros legenda jóindulatára és bátorságára néhány éve derült fény, amikor egy projekt keretében kutatni kezdték az örökségét. Laura Guerra újságíró a toszkánai zsidó közösség támogatásával végzett kutatás során holokauszttúlélőkkel is interjúzott, a beszámolókból pedig világosan kirajzolódott, hogy a kerékpáros miként segítette a helyi zsidókat.

Bartali tiszteletére Izraelben a jeruzsálemi Yad Vashem emlékműnél fát ültettek, valamint 2013-ban megkapta a „Világ igaza” kitüntetést, amit azoknak ítélnek oda, akik az életüket kockáztatták a második világháború alatt, hogy megmentsék a deportálástól a zsidókat.

A háború után sem állt le

Gino Bartali folytatta profi pályafutását, amely során még egy Tour de France-t és egy Giro d'Italiát is megnyert. Előbbit 1948-ban, utóbbi 1946-ban. Franciaországban három egymást követő hegyi szakaszt is megnyert, ezt a bravúrt azóta sem sikerült senkinek felülmúlnia.

Az életének egy szakaszáról 2006-ban, hat évvel halála után önéletrajzi drámát forgattak Bartali, az acélember címmel. A vásznon Pierfrancesco Favino játszotta a kerékpárost, a filmet Alberto Negrin rendezte, 

a zenét pedig a legendás Ennio Morricone szerezte.

Egyes beszámolók szerint Bartali akár nyolcszáz zsidó életét is megmenthette, akikre a biztos halál várt volna. Elképesztő sportoló volt, de talán még kiválóbb ember. Az érdemeiről nem szívesen beszélt, idős korában az alázatosságáról a következőt mondta:

Az számít jó cselekedetnek, amit véghez viszel, nem pedig az, amiről csak beszélsz. Vannak medálok, amiket a lelkedre akasztanak, nem pedig a nyakadba.

Nyitókép: ATP/ RDB / ullstein bild / Getty Images