Tabajdi Ádám a Notre-Dame orgonistája volt
2024. december 6. 11:18
Tabajdi Ádám, orgonaművész a Notre-Dame egykori orgonistája Papp Gergőnek és Peller Mariannak mesélte el, milyen szerepet játszott zenei pályafutásában a katedrálisban betöltött pozíció.
Ádám 14 éves korában kezdett el orgonálni, előtte ő is zongoristaként kezdte, ahogy nagyon sok orgonista. Először a Debreceni Kodály Szakközépiskolában tanult, majd felvételt nyert a Zeneakadémiára, ahol alap- és mesterfokon is lediplomázott. Ezután nagyon szeretett volna külföldön tanulni, és akkori tanára, Fassang László azt javasolta neki, hogy felvételizzék a Párizsi Conservatoire orgonaszakára. Ez elsőre elég nagy kihívásnak tűnt, hiszen hatalmas a túljelentkezés ebbe az intézménybe, amely az egyik legnagyobb múltú európai zeneoktatási intézmény. Nagy örömére felvételt nyert, és tulajdonképpen ezen keresztül kapta meg a Notre-Dame-i pozíciót is. A Conservatoire-on a Notre-Dame egyik orgonistájától, Olivier Latry-tól tanulhatott. Első éves volt Párizsban, amikor felmerült az ötlet, hogy valamilyen együttműködés jöjjön létre a Conservatoire és a Notre-Dame között. Ekkor választaniuk kellett egy orgonista gyakornokot, aki betölti ezt a pozíciót egy évre, és rá esett a választás.
A Notre-Dame önmagában is egy nagyon jelentős helyszín, amely rögtön sokak számára ismerősen cseng. Ez már önmagában lendületet adott neki. Természetesen ez egy nagyon fontos szakmai állomás volt az életében, de úgy gondolja, hogy az ezt követő egy év, amelyet Japánban töltött, igazából sokkal meghatározóbb volt a fejlődése szempontjából. Ebben az egy évben sikerült szintetizálnia mindazt, amit az elmúlt tíz év alatt tanult. Ez volt az első olyan év az életében, amikor nem volt hivatalos tanára, pontosabban ő maga volt a saját tanára. Ez az időszak rendkívül jótékony hatással volt a személyes fejlődésére.
Ádámot nagyon megérintette a 2019-ben történt tragédia. Szerencsére a katedrálist elég jól megépítették, így például a nagyorgona, amely a bejárat felett áll, tulajdonképpen sértetlenül vészelte át a tűzvészt. A karorgona, ahol ő gyakran megfordult, amikor gyakornok volt, sajnos teljes egészében megsemmisült az oltás és a leomló törmelékek miatt. Ennek ellenére is nagyon hálás, hogy a nagyorgona viszonylag épségben megúszta a katasztrófát.