Leírás

„Egy anya szeretete nem észszerűségen alapul.”

Olga a lakótelep szíve. A kis presszó tulajdonosa, ahol mindig ég a lámpa, mindig van egy kávé, egy kis banánkenyér, egy jó szó, vagy egy váll, amin ki lehet sírni minden bánatot. Mindenkit ismer a környéken: tudja, ki kivel veszekszik, ki kinek udvarol, ki milyen gondot cipel. Szinte minden idejét a presszóban tölti, itt érzi magát hasznosnak. Ha valaki bajban van, Olga máris intézkedik: tanácsot ad, közvetít, békít, vigasztal. A környéken sokan úgy tekintenek rá, mint egyfajta helyi „mamma”-ra.  

A látszat mögött azonban Olga egy nagyon magányos nő. Az állandó társaság, a jövés-menés, a problémák megoldása valójában menekülés: Olga így próbálja elterelni a figyelmét arról a hiányról, amit egyetlen lánya – Mira – eltűnése hagyott az életében.