Két évszázad után derült ki, ki nyugszik Budapest legrejtélyesebb sírfelirata alatt

Budapest történetének talán legrejtélyesebb sírfelirata a FUIT – a latin szó jelentése egyszerűen „volt”. Nagyon sokáig nem lehetett tudni, hogy mit jelent, mint ahogy azt sem, hogy ki nyugszik a Városligetben állított rejtélyes sírkő alatt. A mindössze négybetűs felirat látszólag semmilyen módon nem utal arra, hogy kinek az emlékét őrzi.

A felirat rövidsége ellenére a sír története kimondottan bonyolult és titokzatos. A különös sírkövet a Városligetben, az Olvasó lányok szobor és a volt Közlekedési múzeum közötti területen állították fel. 

A Köztérkép blog bejegyzése szerint sokáig azt pletykálták, hogy egy olyan embert temettek el ott, aki öngyilkos lett, de terjedtek olyan történetek is, miszerint a Városliget egy részének adományozója nyugszik a sírban, vagy hogy egy magyar főúr és egy csodaszép grófkisasszony vonzalmának kettészakadását jelzi a felirat.

Buza Péter várostörténész kutatta a FUIT rejtélyét, eredményeit pedig egy FUIT, egy sír regénye című könyvében foglalta össze. Buza a levéltárakat járva kikutatta, hogy a sírban Horváth Jakab, Grassalkovich herceg jogi igazgatója, 1806-ban elhunyt ügyvéd nyugszik, aki 

végrendeletében 700 forintot hagyott Pest városának azzal a kikötéssel, hogy a Városliget akkor Ökördűlő, később Batthyány-erdő néven ismert területén temessék el, és sírhelyét „Fuit” feliratú sírkővel jelöljék meg.

 A sírhelyet Zitterbach Mátyás falazta ki téglával, a sírkövet pedig Okenfusz János készítette  – teszi hozzá történész.

Horváth Jakab, a jakobinusok különc védője

Az ügyvéd 1738-ban a mai Szlovákia területén található Toporcban született. A kis település az Eperjesi kerületben, a Késmárki járásban található, a terület a Görgeyk ősi birtoka volt közel 700 éven keresztül. Horváthból ügyvéd lett, jómódban élt, irodájában 30 joggyakornok dolgozott. Annak ellenére, hogy remek körülményeket, stabil egzisztenciát teremtett maga köré, az ügyvéd meglehetősen különc módon élt: megvetette a földi örömöket, nem nősült meg, állandóan a könyvtárában időzött, vallásos sem volt. Viszont jakobinus volt, és a Martinovics-féle perben vállalta az áldozatok jogi védelmét. Horváth Jakab minden vagyonát a végrendelete szerint jótékony célra ajánlotta fel.

Az sír körül először nem volt kőkeret, azt csak 1928-ban állították, amikor a sírt is felújították. A sírhely körül az évek során lassan átalakult a környezet, a kezdetben mocsaras területből alakult ki a ma ismert Városliget. 1955-ban derült ki, hogy a sírkőhöz sírbolt is tartozik, ezt a liget gondozói fedezték fel, miközben cserjéket ültettek.

A sírkövet másodjára 1995-ben újították fel, akkor Antal Sándor kőfaragó mester hozta helyre. Azt is elhatározták, hogy ha lehet, a megújult sírkövet a sírboltra teszik vissza. A sír pontos helyét is Buza Péternek köszönhetően sikerült meghatározni 1995 augusztusában.

Az elhunyt kettős koporsóban feküdt korabeli ruházatban. A sírhely tetejét vasalt betonréteggel lezárták, és föléje az eredeti sírkő mintájára faragott sírkövet helyeztek. A sírhely köré kovácsolt vas kerítés került – írja Neszták Béla, a Köztérkép blog szerzője. 

A sírkő és a rajta álló felirat a Városliget nevezetességévé vált, minden év húsvétvasárnapján koszorúzással nyitják a ligeti szezont, de a sírról maga Arany János is megemlékezett az 1877-es Ének a pesti Ligetrőlcímű költeményében, amit a költészet napja alkalmából idézünk is.

El is megyek tán nem sokára,
Hírnév, dicsőség nem maraszt,
Tudom, mit ér fagyos sugára,
Itt is megtanultam azt.
Nyerd bár világi életedben
Ég és föld minden koszorúit:
Neved csak az, mit e ligetben
Egy sírkő rád olvas: Fuit.

Nyitókép: Kovács-Angel Marianna / rtl.hu