„Nem tartom kizártnak, hogy Le Penből is elnök lehet” – interjú a rendezővel, aki megmutatta Jacques Chirac csupasz fenekét

A film középpontjában Bernadette Chirac áll, a francia elnök felesége, aki nem hajlandó Jacques Chirac árnyékában maradni, noha az asszony új keletű ambíciói egyre jobban irritálják az elnököt. Ez a kitörési kísérlet volt a kulcs Bernadette alakjához?

Tudja, fiatalabb koromban egyáltalán semmi vonzót nem találtam Bernadette Chirac alakjában. 

Csupán egy szigorú, ódivatú, konzervatív katolikus asszonyt láttam. 

Apám, Nicolas Domenach politikai újságíró, aki rengeteget írt Chiracról, de érthető módon főleg a férjről, nem a feleségről. Később elém került egy dokumentumfilm, amiben az akkor már 80 éves Bernadette meglehetősen szabadon beszél sok mindenről. Ekkor jöttem rá arra is, hogy ennek a nőnek van humora. Egy számomra addig ismeretlen kép kezdett kirajzolódni az elnök feleségéről: egy olyan nőé, aki a maga módján bosszút állt a férjén. Meg is lepődtem, hogy nekem, a fiatal balos feministának mennyire rokonszenves ez a kép. Azt gondoltam, ha engem ez ennyire foglalkoztat, akkor talán a hozzám hasonlókat is érdekelheti.

Gyakran készülnek játékfilmek a világpolitikát alakító államférfiakról, de ritka az olyan, amelyben a kérdéses politikus meztelen fenékkel szerepel. Jacques Chirac ülepe, illetve az őt alaktó színészé nem tűnt szentségtörésnek az egykori elnök híveinek a szemében?

Az elsődleges célom az volt, hogy megmutassam Chirac szellemi leépülésének kezdetét, egy romló memóriájú férfit. 

A meztelenséggel a sérülékenységére is utalni akartam, meg persze az ismert mondásra, miszerint a király meztelen. 

Ezek már azok az idők voltak, amikor még ő volt az elnök, de már kezdett kicsúszni a kezéből a hatalom. Egyébként nem volt felháborodás a meztelen jelenetből, épp ellenkezőleg. Úgy láttam, a közönség vette a lapot.

És a Chirac-família?

Titokban tartottuk a forgatást, semmilyen módon nem avattuk be őket. Sem a forgatás előtt, sem a forgatás közben nem vettük fel velük a kapcsolatot. Azért sem, mert teljes szabadságot akartam és ezt csak ily' módon kaphattam meg. Mire befejeztük a forgatást Bernadette Chirac nem volt olyan egészségi állapotban, hogy a nyilvánosság elé álljon, de a lánya, Claude (aki Jacques Chirac tanácsadójaként dolgozott) látta a filmet, még a bemutató előtt levetítettük neki. Nem mondott semmit és később is csak nagyon szűkszavúan nyilatkozott. Miután bemutatták a filmet, annyit mondott csupán, hogy fájdalmasan érintette az élmény, az apját és a nővérét a vásznon látni. Ezt leszámítva azonban nem mondott mást.

Elsimított korrupció

Chirac 2005-ben sztrókot kapott, kitöltötte még a második elnöki ciklusát, de 2007-ben nem indult újra, a helyére Nicolas Sarkozy lépett, aki szintén szerepel a filmben. Bár Sarkozyt Chirac árulónak tekintette, Bernadette végül egyezséget kötött vele. A filmben szerepel is, hogy a még hatalmon lévő elnök felesége találkozik a jövendő elnökkel, és kiegyeznek: Bernadett támogatni fogja az „árulót”, ha az elnézi a korrupciós ügyeiket. 

Eredetileg azt terveztem, hogy a filmben szereplő kórus a legvégén már Sarkozy korrupciós ügyeit sorolja dalolva, de végül megálljt parancsoltam magamnak és ezt az ötletet elvetettem. Ami a Chirac-korszakot illeti, a korrupció elképesztő méreteket öltött az ő idején is, és valóban, Sarkozy sokat tett azért, hogy hatalomra kerülve elsimítsa ezeket az ügyeket.

Bernadette is érintve volt egyes ügyekben?

Ő is felelős volt, igen, de a volt elnököt el is ítélték (Jacques Chirac-ot 2011-ben két év felfüggesztett börtönre ítélték a főpolgármesteri időszakára eső korrupciós ügyek miatt).

2002-ben nagy megdöbbenést keltett, hogy a szélsőjobboldali Nemzeti Front, amit akkor Jean-Marie Le Pen vezetett, bejutott az elnökválasztás második fordulójába, ahol aztán kikapott a második ciklusára készülő Chiractól. Ma már korántsem okoz ekkora meglepetést, ha a szélsőjobb bejut a második fordulóba.

Bár politikusokról szól a filmem, én egy alapvetően apolitikus filmet akartam készíteni. Az egyetlen hangsúlyos politikai momentum a filmben a Nemzeti Fronthoz kötődik. 

Amikor 2002-ben bejutottak a második fordulóba, az hatalmas sokk volt egész Franciaország számára. Félelmetes pillanat volt, ám ami 2002-ben még ijesztőnek hatott, vagyis a szélsőjobb felemelkedése, az ma már senkit nem ér váratlanul. 

A 2002-es eredményt nagy demonstrációk követték, de ma már én sem érzem a késztetést, hogy kimenjek az utcára. Ami szintén riasztó fejlemény. Azt az egyet mindenképpen meg akartam mutatni, hogy 2002-ben még micsoda felháborodás követte, hogy a Nemzeti Front jól szerepelt a választáson. Ha úgy tetszik, ez egy kis emlékeztető, figyelmeztetésféle a részemről. Bernadette előre látta Le Penék megerősödését, de a férje és a környezetében lévők nem vették komolyan. Később Chirac a maga módján beismerte, hogy a feleségének igaza volt.

Chirac idejében még Jean-Marie Le Pen vezette a Nemzeti Frontot, azóta a lánya, Marine Le Pen az átnevezett szélsőjobboldali párt vezére. El tudja képzelni, hogy egyszer ő lesz Franciaország elnöke?

Nem szeretném elképzelni. Ugyanakkor bármennyire is szomorú, de nem tartom kizártnak, hogy egyszer Marine Le Penből is elnök lehet.

A film azt követi nyomon, hogyan vált Bernadette Chirac a férje által megcsalt és kissé lenézett biodíszletből önjáró és népszerű politikai tényező. Mekkora volt a népszerűsége?

A népszerűségét közvélemény-kutatások is bizonyítják. A sikerei csúcsán a maga hetven százalékos támogatottságával ő volt a legnépszerűbb francia politikus.

Nem csak népszerű, de dörzsölt politikus is volt, aki a lánya (a 2006-ban meghalt Laurence Chirac) anorexiáját is felhasználta a népszerűsége növelése érdekében.

Ennél azért összetettebb a helyzet. Igen, a politikai érdekei vezérelték, de a segítségnyújtás vágya is. Bernadett Chirac alapította meg a Maison de Solenn nevű intézetet, ami az étkezési zavarokkal, mentális problémákkal küzdő fiatalokat segíti. Korábban nem létezett ilyen intézmény Franciaországban. És ez neki köszönhető. Igen, volt ebben önös érdek, politikai haszon is, de egy jó ügyet is segített. Bernadette előtt nem nagyon beszéltek az anorexiáról Franciaországban.

Bernadette-t Catherine Deneuve alakítja. Egy igazi legenda, de egy olyan legenda, akivel nem mindig egyszerű együtt dolgozni. Mi történik, ha Deneuve épp rossz kedvében van?

Nagy szerencsém volt, hogy vígjátékot készítettem, mert Catherine Deneuve igazán kedveli a humort. Ha meg tudod nevettetni, már félig nyert ügyed van. A humor volt a legfőbb stratégiám vele szemben, ami persze még nem lett volna elég, mert Catherine állandóan résen van. Minden egyes döntésemre rákérdezett és ha valamit nem talált kellőképpen logikusnak, részletes magyarázatba kellett fognom, hogy meggyőzzem az igazamról. De végül is ez a dolga egy rendezőnek. Ő kérdezett, én magyaráztam, ez volt a leosztás. És ha kielégítő volt a válaszom, igazat adott nekem. A nap végén mindig visszanézte az aznap forgatott jeleneteket, és ha tetszett, amit látott, nem volt gond. És rendszerint tetszett neki, amit látott.

A Bernadette – A főnökasszony című filmet március 14-én mutatják be.

Nyitókép: Catherine Deneuve és a rendező, Léa Domenach Fotó: Marc Piasecki/Getty Images