Meghalt Benedek Miklós, aki a legnagyobb nevettetők között nőtt fel, de életét tragédiák övezték

Méltósággal viselt betegség után, életének 78. évében kedden reggel elhunyt Benedek Miklós, a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, színházi rendező, érdemes és kiváló művész – tájékoztatta a család az MTI-t. A Halhatatlanok Társulatának örökös tagja élete végéig színpadon állt – írták a közleményben.

Benedek Miklós évek óta küzdött a COPD nevű súlyos tüdőbetegséggel. Tavaly ősszel a nemzet színészei közé választották, és közel egy év kihagyás után újra játszott. Az RTL Híradónak októberben azt mondta, nincs olyan nap, hogy ne gondolna fiára, Benedek Tiborra. Beszélt az elmúlt időszak megpróbáltatásairól, betegségéről és készülő önéletrajzi könyvéről is. 

Benedek tavaly októberben az Orlai Produkció Hárman a padon című telt házas előadásával lépett újra közönség elé Egri Mártával és Gálvölgyi Jánossal. Azt mondta, már tavasszal vissza szeretett volna térni, de nem volt még olyan állapotban.

A kabarétól a tragédiáig

Benedek Miklós családja révén a nagy kabaristák között nőtt fel, meghatározó gyerekkori emlékei pedig egészen haláláig kísérték. Édesapja, Benedek Tibor a Vidám Színpad oszlopos tagja volt, a kis Miklós pedig ötéves kora óta tudta, hogy színész akar lenni. Hetente többször is nézte apját a kulisszák mögül, a vasárnapot pedig – mivel szülei elváltak, és ezt a napot ítélték nekik – mindig együtt töltötték. „Az összes vasárnap délután, ebéd után, taxival mentünk a Negróig, ami ott volt az Andrássy úton. Az egy presszó volt, a Vidám Színpad összes színésze ott itta a kávét a délutáni előadás előtt. Utána bementem a színházba, az egyik sarokban ultizott a Herczeg és a Komlós, a másik sarokban sakkoztak, a harmadikban hülyéskedtek” – mesélte korábban a Fókusznak.

Ott volt mindenki, aki akkor számított mint kabarészínész

– mondta el, milyen emlékeket gyűjtött édesapja társaságáról.

Benedek Miklós több interjúban is beszélt arról, hogy akkoriban még a Lévai utcától egészen az Operaházig sorban álltak a jegyekért, hogy lássák a pesti kabaré legendáit. „Nagy felárért lehetett kapni jegyet a portástól, Ede bácsitól előadás előtt. Különösen a külföldi magyarok jöttek, amerikás magyarok. Sokat kereshetett rajta Ede bácsi, ő azért eltett egy pár jegyet... Hát ezekre mind emlékszem. Emlékszem a nagy sikerekre és a sikertelenségre is, meg emlékszem azokra az előadásokra, amikben apám nem volt benne, akkor is belógtam” – fogalmazott a színész, aki szerint ezek az emlékek meghatározók voltak a pályaválasztásában.

„Az illata benne van az orromban. Vidám Színpad, függöny fel, és akkor bejön a Kazal nagy elánnal egy borkóstolóra. Minden pici apróságra emlékszem. Igen, a súgóra is emlékszem, az ügyelőre is, szóval minden-minden itt van az orromban.” Az édesapja azonban nem volt elégedett azzal, hogy a kabaréban ő volt a sztár: fia úgy véli, valószínűleg drámai színész szeretett volna lenni, és Lucifert játszani.

Benedek Tibor alig 52 éves volt, amikor öngyilkos lett.

„Nem tudom, gyerek voltam, amikor ő meghalt. Nem tudom elképzelni, hogy lehet eljutni egy embernek odáig… egy sikeres embernek. Ő a sikerei csúcsán lett öngyilkos. Úgy, hogy az utcán minden egyes ember megszólította. Valószínűleg ő sem értette meg ezt, hogy mennyire fontos az, hogy ő akkor mit csinál. És mást akart. De lehet, hogy ez egészen másképp volt” – idézte vissza a színész a XXI. század 2015-ös adásában, amelyben fiaival együtt szerepelt.

Benedek Tibor fia, majd Benedek Tibor apja

Benedek a főiskolán Szinetár Miklós osztályába került, ahol a helyén érezte magát. Még úgy is, hogy ha vizsgaelőadást játszott vagy vendégszerepelt, mindig azt írták róla az újságok: Benedek Miklós (Benedek Tibor fia). 1965-ben egyik osztálytársával, Vallai Péterrel megnyerték a Ki mit tud? paródiakategóriáját, a főiskola után pedig a Nemzeti Színházhoz szerződött. 

Pályája elején csak kis szerepeket játszott, mígnem elege lett, és minden bátorságát összeszedve odaállt Major Tamás igazgató elé azzal, hogy felmond. Major Tamás állítólag erre azt mondta neki, hogy „soha nem mondjuk azt, hogy felmondok, hanem mondjuk azt, hogy ha ez még egyszer előfordul…”. Állítólag ennek a beszélgetésnek az eredménye lett az, hogy Major végre megkínálta két nagy szereppel az Amphitryonbanés A kényeskedőkben. E két műben nyújtott zseniális alakításaival robbant be a köztudatba – emlékeztet az MTVA sajtóarchívuma.

Feleségével, Hodgyai Évával 1971-ben kötötték össze az életüket, majd megszületett első fiuk, Tibor. A színész egyszer arról beszélt: ekkor már nem Benedek Tibor fiaként, hanem Benedek Tibor apjaként emlegették. Második fiuk, Albert, rendezőasszisztens, író 1980-ban született.

Benedek Miklós álmodta meg a legendás Budapest Orfeum című zenés előadást, amelyet 1979-ben Császár Angelával és Szacsvay Lászlóval közösen hoztak létre, és a világ több pontjára is hívták őket a darabbal. Benedek és Szacsvay egyébként az utolsó pillanatig barátok voltak, hetente beszéltek egymással, ő volt az, akivel a legféltetteb titkait is megbeszélte. 

Benedek 1983-ban a frissen alakult Katona József Színházhoz szerződött, mestereire, Zsámbéki Gáborra és Székely Gáborra később is szeretettel emlékezett vissza, és itt kezdett el rendezni is. Benedek saját elmondása szerint szerette az éjszakai életet,  és szerette a nőket.

Bármennyire is úgy látszik, hogy egy merev, szomorú ember vagyok, szó sincs róla. Nagy gazember voltam

– mesélte a fiaival közösen adott interjújában. A 2020-ban elhunyt háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó fia, Tibor úgy emlékezett vissza, hogy „a két köhintés volt a jel”, hogy az apjuk hazajött az előadás után.

Gyerekkoromban feküdtem az ágyban, és emlékszem, hogy az volt a biztonság, hogy bejövetel, két köhintés. Tudtam, hogy megjött, akkor most már nyugodtan aludhatok.

Benedek Miklós finom játékának és különleges orgánumának köszönhetően a képernyőn is visszatérő vendég volt: több mint 60 filmben és 36 játékfilmben szerepelt. Volt többek között Sipos úr az Illatszertárban és Mr. P. Smith a Pogány Madonnában. Az ő hangján szólalt meg a Vukban Sut róka, és a Macskafogó Fritz Teufelje, a legendásan jól szinkronizált Csengetett, Mylord?-ban pedig Teddy Meldrum karakterének adott a hangjával további árnyalatokat. 

Apropó, köhögés: a színész fiai egyszer felidézték, hogy amikor apjuk dohányzott, mindennel próbálkoztak, hogy a kedvét szegjék: egyszer még egy köhögő hamutálat is kapott, amibe ha belehamuzott, ocsmány módon elkezdett krákogni. Benedek Tibor pedig néhányszor egyszerűen nem volt hajlandó bemenni a lakásba.

Ebben nőttem fel, hogy dohányzott a mamám is, a papám is. Ő pedig ült a nagyszobában, be volt zárva az ajtó, bent tanult, és amikor bementem elköszönni, akkor helyet kellett csinálnom a füstben

– mesélte nevetve a 2015-ös beszélgetésben. 

Szakmai elhidegülések

Benedek végül otthagyta a Katona József Színházat. „Nagyon bíztak bennem, nagyon szerettem, sokat tanultam, szerettem a kollegákat, egyszer csak, úgy ahogy, mint bármiben, kezdett a dolog hidegülni, megszokott lett, részükről is. Abban az időben az volt, hogy a főnökség mindig beleszeretett valakibe. Voltak korszakok. Hol a Sinkó volt, hol én voltam, hol a Cserhalmi, hol a Haumann. Nekem is volt egy időszakom, amelyet a Mirandolina, a Catullus és a Menekülés fémjelez, de végül elhidegültünk. Sokat gondolkodtam, mielőtt úgy döntöttem, hogy távozom” – nyilatkozta egyszer.

A 2002-ben megnyílt új Nemzeti Színházba Schwajda György hívta meg, A vihar Prosperóját játszotta. Egy év múlva társulati tag lett, 2009-ben azonban, Alföldi Róbert igazgatósága alatt megszűnt a szerződése és szabadúszó művész lett. A távozás fájó pont lett Benedek számára. Beszámolója szerint Alföldi Róbert azt mondta a szerződtetési tárgyaláson, hogy „nem kellesz a rendezőknek, nem akarnak veled dolgozni, nekem pedig nincs arra időm, hogy megtanítsalak, milyen rendező vagyok”. Benedek szerint Alföldi valószínűleg arra gondolhatott, hogy nem érti az ő művészi elképzeléseit, és meg kell neki magyarázni, mit miért csinál.

„Idővel rájöttem, hogy mi történhetett. A büfében volt egy asztalunk a kollegáimmal, ahol Hollósi Fricivel, Stohl Andrissal, Blaskó Péterrel, Murányi Tündével, Major Melindával, Vida Petivel, Garas Dezsővel, Törőcsik Marival ültünk gyakran együtt. Én ott olyanokat mondhattam, ami feltehetőleg Alföldi fülébe került. Valószínűleg többször a nemtetszésemet fejeztem ki, és sok kérdést fogalmaztam meg. Mi színészek pontosan tudjuk, mi a jó, és mi a rossz. Nincs olyan rossz ízlésünk, hogy ne tudjuk. (…) Az első év pedig nem volt sikeres a Robinál. De utána jöttek a sikerek, csak akkor én már nem voltam ott. Tudniillik ő egy nagyon tehetséges színházi ember” – mondta erről később Benedek, aki vendégként az ország szinte minden színházában megfordult színészként vagy rendezőként.

Tizenöt évig tanított a Színház-és Filmművészeti Egyetemen, ám később – arra hivatkozva, hogy amit ő tud, arra jelen pillanatban nincs szüksége a fiataloknak – elküldték. „Ez így is van. Ezt egy nagyon okos ember mondta nekem. Azt nem mondom meg, ki. Ezt mondta, ami úgy néz ki, mintha nagyon sértő lenne, pedig nem az. Igaza volt” – mondta a Szavakon túl című műsor egy tavalyelőtti adásában, noha arra a kérdésre, hogy ezt akkor is így gondolta-e, Benedek gyorsan rávágta:

Nem, dehogyis. (…) Bántó volt.

Benedek Miklós a kilencvenes években a Magyar Színészkamara ügyvivőjeként is tevékenykedett, 2017 óta az Orlai Produkciós Iroda társulatának tagja. A Játékszínben eljátszotta a Hyppolit, a lakájt, a Vígszínházban szerepelt a Csókos asszony, a Nóra és a Játék a kastélyban című darabokban, a Vígszínház és Játékszín mellett az Orlai Produkció több darabjában (Aranytó, A nagy négyes) vállalt szerepet. Rendezőként több Heltai- és Molnár-darabot, számos komédiát, zenés játékot vitt színre.

Visszavonulás és visszatérés

Nagyobbik fia, Benedek Tibor, a magyar férfi vízilabdaválogatott egykori szövetségi kapitánya és kiemelkedő klasszisa 2020-ban hunyt el. Az interjúkban rendre megkérdezték tőle, hogyan érez a fia elvesztésével kapcsolatban, de mindig leszögezte: erről nem akar beszélni. Egyszer, egy műsorban azonban mégis betekintést engedett abba, hogy érzi magát a hétköznapokban.

Egy házban lakunk, lemegyek a kertbe, és felnézek a székre, amiben a Tibor ült, akkor egész nap rémes állapotba kerülök. Nem tudom elmondani a színdarabban a mondatomat, mert látom magam előtt, hogy ott ül, olvas, mosolyog vagy röhög, és majdnem hogy belebetegszem.

A fia elvesztése egybeesett a koronavírus-járvány időszakával, ekkoriban a színész a pályafutása befejezését fontolgatta, ám Az imposztor című előadásban újra visszatért a József Attila Színház színpadán. A színész a ráragadt állandó jelzőket – „az elegáns, fanyar humorú Benedek Miklós” – soha nem szerette. „Az eleganciám soha nem volt direkt” – mondta, de egyébként nem foglalkoztatta, hogy mások mit mondtak róla. Tavaly márciusban jött a hír, hogy a színész ismét kórházba került, akkor azt mondta, szeptemberben már szeretne színpadra állni. Így is történt.

Benedek Miklóst 1981-ben Jászai Mari-díjjal, 1989-ben érdemes művész címmel jutalmazták. 1998-ban vehette át a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést, 2012-ben kiváló művész címmel ismerték el. 2016-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. 2020 óta volt a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2023-ban lett a nemzet színésze.

Nyitókép: MTI Fotó: Czimbal Gyula