Petőfi és a zsidó háttérhatalom titkairól értekező magyar író meghívása borzolja a kedélyeket Erdélyben

Orwellia és a magyarság címmel szerveznek beszélgetést április 29-én a Kolozsvári Állami Magyar Színház stúdiótermében dr. Drábik János jogász, közíró és Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetség elnökének részvételével – szúrta ki a napokban a Transtelex. Az erdélyi portál szerzője véleménycikkben vezette le, miért kelthet aggodalmat, hogy a város legfontosabb magyar nyelvű, állami kulturális intézménye meghívta „az egyik legismertebb konteósnak számító figurát, hogy elmondja a szabadkőműves-talmudista konspirációk legújabb fejleményeit”.

A magyarországi Drábik János közíró, jogász, újságíró jelenleg a Magyar Trianon Társaság elnöke, a Magyarok Világszövetségének elnökségi tagja, idén februárban pedig belépett a Mi Hazánk Mozgalomba, amit Toroczkai László nagy megtiszteltetésként értelmezett.

Drábik több mint húsz könyvet írt a „szervezett magánhatalmakról”. A kolozsvári beszélgetés címére emlékeztető írása, az Orwellie: A pénzhatalom globális magánbirodalma 2007-ben jelent meg – ebben a látható államok nemzetközi rendszerében rejtőzködő pénzhatalom magánbirodalmáról, háttérhatalomról és globális diktatúráról elmélkedik.

Emellett megjelent könyvei közé tartozik többek között az Egyvilágrend – Európa és Amerika iszlamizálása – A keresztény civilizáció végnapjai; Önvédelem a migránsok és az EU-kalifátus ellen. Mit kell tennie Európa becsapott népeinek? és a Kié a magyar állam? A magyar nemzeté vagy a szervezett magánhatalomé?.

A közösségi médiában – Facebook-oldala itt, YouTube-csatornája itt – is népszerű Drábik elméletei a Transtelexen megjelent írás szerint abból indulnak ki, hogy a világot egy „retrográd szabadkőműves-zsidó-bilderbergi hatalom” uralja, és szinte minden, ami az elmúlt kétszáz évben történt, erre vezethető vissza – különösen a magyarokat ért tragédiák.

Egyik elmélete például arról szól, hogy Petőfi Sándor szabadkőműves volt, és gróf Széchenyi István fia, csak ezt megpróbálják eltitkolni. Azt is gondolja, hogy a költő nem halt meg Segesváron, hanem Barguzinba került, ahol magyar verseket írt, de ezt is titkolják. Emellett Putyin orosz elnök magyaroknak írt, elveszett leveléről is értekezik, és mint kifejti: ha meg akarják tartani identitásukat, „kellene egy nagy nemzeti temetést csinálni a magyar Puskinnak”. 

Drábik Jánosnak Trianonról is vannak gondolatai, a Transtelex szerint Százéves Trianon című könyvében a szerző a teljes magyar történelem újraértelmezésére vállalkozik, kijelentései ellen pedig Ablonczy Balázs történész, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa a valaszonline.hu-n megjelent írásában emelt kifogást.

„A bármiféle kronológiai rendet, illetve logikát csak nagyon lazán követő műben találunk pénzkérő levelet Thomas Peterffy amerikai–magyar milliárdoshoz, harmincoldalas betétet Izrael atomprogramjáról, valamint lángoló szózatot a Kárpát Konföderáció létrehozásáról. Továbbá szó esik a Putyin–Trump viszonyról, az amerikai elnökválasztás újraszámlálási esélyeiről (két év késéssel), a szkíta–dák–magyar kontinuitásról és még egy csomó mindenről” – írta egyebek mellett.

Hogy kerül Drábik János Kolozsvárra?

A Transtelex szerzője arra jut: nem véletlen, hogy Drábik Jánost meghívták a kolozsvári színházba, ugyanis a szerző szerint az igazgató Tompa Gábornak voltak a múltban olyan megnyilvánulásai, amelyek akár Drábiktól is származhattak volna. 

Például egy 2020-ban adott interjúban Tompa arról beszélt, hogy már nem akar az amerikai liberálisok táborába tartozni, mert „létrejött egyfajta fundamentalista liberalizmus, aminek a klasszikus liberalizmushoz semmi köze nincs, és ehhez a radikalizálódáshoz hozzájárultak a mindenféle aktivizmusok, a különböző médiaplatformokon létrejövő rögtönítélő bíróságok”.

A Népszavának 2022 végén adott interjújában a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos gondolatait osztotta meg, például azt, hogy az elmúlt két évben Romániában, de nemzetközi szinten is csak a világjárvánnyal kapcsolatos számokról volt szó, mintha más betegségek nem is léteznének, azt pedig, hogy valójában hány áldozatot szedett a pandémia, „nehéz ellenőrizni”. A Transtelex azt is kiemeli, hogy a színházigazgató feltűnt már a szélsőjobboldali Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) oltásellenes rendezvényén is. 

A 15 évig az Egyesült Államokban élt rendező a média függetlensége kapcsán az interjúban arról is beszélt, hogy a nem kívánt narratívák kikerülnek a sodrásból, és Amerikában például nem lehet arról beszélni, hogy a 

Black Lives Matter antirasszista mozgalomra milliárdokat költöttek, és a vezetője, aki több villát vásárolt Kaliforniában, le is mondott.

György Péter esztéta is a Transtelexen megjelent véleménycikkben reagált, többek között azt írva, Drábik majdani előadásának „annyi köze lehet a valósághoz, mint az összeesküvéselméleti könyveinek a történelemhez”. 

Felidézte: a Kolozsvári Állami Magyar Színházban megfordult és fellépett már Esterházy Péter, Tolnai Ottó, Dragomán György, Szabó T. Anna, Balla Zsófia, Markó Béla és Bodor Ádám is. 

Ha nem tévedek, akkor a színháznak nem kötelessége, hanem kivételes lehetősége, hogy komolyan vegye az egykori igazgató, Tamás Gáspár emlékét, amellyel Drábik János tevékenysége és világképe egyszerűen nem fér meg 

– összegzett az egyetemi tanár.

Így reagált a színházigazgató

A Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója – aki az Európai Színházi Unió elnöke is, és a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen tavaly ősszel rendezőosztályt indított Szabó K. István rendezővel együtt – a színház Facebook-oldalán reagált a Transtelex írására, miután – állítása szerint – a szöveget előbb elküldte azt az erdélyi szerkesztőségnek, de nem érkezett rá válasz, és nem is közölték.

A „Nyugtalankodik a Mainstrem…” című posztban Tompa Gábor arról ír, hogy az erdélyi portál szerzője tényszerű bizonyítékok nélkül állítja be Drábikot az „összeesküvés-elméletek bajnokának” és „konteódoktornak”.

„Aztán következik azoknak a szerző által sérelmezett és »helytelen« véleményeknek és állásfoglalásoknak a felsorolása, amit személy szerint már többször és több helyen elmondtam azokról a jelenségekről, amelyeket személyesen tapasztaltam, nemcsak amerikai tanároskodásom idején, hanem a színház- és személyem elleni mainstream támadások kapcsán is” – fogalmazott.

„Félti a Transtelex a közönséget attól, hogy esetleg nem ugyanazt a verziót hallja majd történelemről, világgazdaságról, pénzuralomról, gender-ideológiáról, a kulturális emlékezet teljes eltörléséről, woke-ról, média-manipuláltságról, háborúról, fegyver- és gyógyszerüzletről, amivel a jól fizetett mainstream árasztja el, a kötelező és egyetlen érvényes változat imperatívuszával nézőit és olvasóit?” – folytatta.

Kiemelte: nem tartja magát egyetlen ideológia vagy pártpolitika elkötelezettjének sem, és fenntartja a színház azon jogát, hogy eldöntsék, kiket hívnak meg az intézménybe. Miután a Transtelex rákérdezett a színház művészeti tanácsánál, hogy ők tudtak-e a meghívásról, kiderült, hogy a színházigazgató nem konzultált velük.

Színésznőt bántalmazó rendezőt jelöltek rangos díjra

De nem ez az egyedüli botrány, ami mostanában foglalkoztatja a romániai és az erdélyi kulturális életet. Nemrég hozták nyilvánosságra ugyanis az ország legrangosabb színházi díjára jelöltek listáját. A Román Színházi Szövetség UNITER-díjra jelölte többek között azt az Andrij Zsoldak ukrán rendezőt, aki 2017-ben verbálisan és fizikailag bántalmazta az egyik kolozsvári magyar színésznőt a bemutató előadás szünetében.

Az incidens után a sértett egyik kollégája értesítette a rendőrséget, de mire a rendőrök kiérkeztek a helyszínre, a színésznő már ismét a színpadon játszott a második felvonásban. Tompa Gábor akkor azt mondta, hogy „valószínűleg összeszólalkoztak és maximum megrázta a színésznőt”, és bár kemény jelenet volt, szerinte bántalmazás nem történt. Az ukrán rendezőt túlságosan indulatosnak jellemezte, olvasható a Krónika cikkében.

Az erdélyi sajtó akkoriban arról is írt, hogy a rendező az egész próbafolyamat alatt megalázó, autoriter, diktatórikus módon bánhatott a színészekkel, és volt, aki menet közben mondta fel a vele való együttműködést. Végül az ügy lezárásaként a színház Zsoldak megbírságolásáról döntött: a rendező nem kapta meg honoráriuma öt százalékát. Az ügyben egyébként senki nem tett feljelentést.

Zsoldak UNITER-jelölése kapcsán most petíciót indítottak azok, akik a hat évvel ezelőtt történtek fényében nem szívesen látták az ország legrangosabb színházi díjára jelöltek között az ukrán rendezőt. Már több mint kétezren, köztük a romániai kulturális élet jelentős szereplői, írták alá a jelölés visszavonását követelő petíciót, de Román Színházi Szövetség nem vonta vissza a jelölést. Arra hivatkoztak, hogy a jelöléskor egyetlen szempontot tartottak szem előtt, méghozzá a művészi alkotómunka értékét.

Tompa Gábor is kiállt Andrij Zsoldak mellett az UNITER honlapján közzétett közleményben. Arról írt: elfogathatatlannak tartja, hogy felmerül a jelölés visszavonása egy ideológiai alapon szervezett petíció nyomán, ami egy hazug és eltúlzott narratívára épült, amit a romániai sajtó felfújt. 

Neobolsevik aktivizmusnak tartja a kezdeményezést, ami a „woke” és a „cancel culture” hatásait viseli magán. 

Tiltakozom minden olyan kezdeményezés ellen, ami összemossa a szélsőséges ideológiákat a művészi alkotások megítélésével

– hangsúlyozta.

Ugyanakkor annak az Alexandru Repannak  isszavonták a jelölését, akiről kiderült, hogy összedolgozott a kommunizmusban a román titkosrendőrséggel.

Az idei UNITER-jelölések kapcsán többen azt is sérelmezik, hogy a legfontosabb kategóriákból hiányoznak a nők és a fiatal alkotók. Emiatt az egyik legnevesebb román rendező, Silviu Purcărete kérte is, hogy mégse jelöljék a díjra. 

Nyitókép: Drábik János / Forrás: Drábik János Facebook-oldala