Az egyenlőség szimbólumaként indult, később propagandaeszköz, majd milliárdos üzlet lett belőle

Bár nagyon sok forrás az első nemzetközi nőnapot az 1917-es első, nagy, Európa-szerte megrendezett rendezvényhez köti, valójában a nőnap gyökerei, eszmeisége régebbre, egészen a 19. század közepéig nyúlik vissza. 1857. március 8-án New Yorkban több tízezer munkásnő vonult az utcára, a demonstráción egyenlő bérezést, jobb munkakörülményeket, rövidebb munkaidőt és egyenjogúságot követeltek.

Mintegy fél évszázaddal később, szintén New Yorkban ismét nagy tüntetést tartottak a korábbi megmozdulás emlékére, és a résztvevők az elődeikhez hasonló célokért tüntettek.

A Második Internacionálé Koppenhágában ülésező nemzetközi kongresszusán Clara Zetkin német szocialista politikus kezdeményezésére vált nemzetközivé a dolgozó nők napja. A követek jelentős része egyetértett Zetkin felvetésével, így 1911-ben egy napot nemzetközi nőnappá nyilvánítottak. Az ünnep első és eredeti célja a nők választójogáért és egyenlőségéért való kampányolás volt.

1911-ben még március 19-ében jelölték meg az első nemzetközileg is ünnepelt nőnapot. A rendezvénysorozatban részt vett többek között Németország, Ausztria, Dánia, az Egyesült Államok, de még Svájc is. Az Újkor vonatkozó cikke megemlíti, hogy a március 19-ei dátumot eredetileg a németek jelölték ki, 1848-ban Frigyes Vilmos porosz király ugyanis ezen a napon ígért választójogot a nőknek. Pár év múlva viszont már mindenhol a korai tüntetések által fémjelzett március 8-ai dátummal rendezték meg a nőnapot, amihez az évek során egyre több ország csatlakozott. 

A világ talán legemlékezetesebb nőnapja 1917-ben zajlott le Szentpéterváron, ahol a nők „kenyeret és békét” jelszavakat skandálva vonultak fel az utcákon. Később a szovjet Oroszországban ezt a napot hivatalos nemzeti ünneppé kiáltották ki.

Az azt követő években a nemzetközi nőnapokon javarészt a nők egyenjogúságáért tüntettek vagy vonultak fel, de sokszor aktuális politikai kérdésekben is véleményt nyilvánítottak, a spanyol polgárháború idején például a fasizmus ellen demonstráltak a nőnapon Lengyelországban, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában és Norvégiában is.

A nőnap Magyarországon

Magyarország 1913-ban csatlakozott a kezdeményezéshez, az Országos Nőszervező Bizottság más európai országokhoz hasonlóan népszerűsítő kiadványt jelentetett meg Nők Napja címmel. Hazánkban a nőnapnak eleinte szintén munkásmozgalmi jellege volt, Pécsett az első nőnapi rendezvényen 1914-ben mintegy 4-500 munkásnő jelent meg a Munkás Kaszinó nagytermében megtartott gyűlésen, hogy részt vegyen a nemzetközi eseményen. A nőnap kapcsán itthon már az első években felvetődött, hogy a hatalom kezében politikai eszköz lesz az esemény.

A Nő című feminista folyóiratban Bédy-Schwimmer Rózsa szerkesztő elítélte a szocialista pártot, amiért olyan eszmét vall magáénak, amelynek alapötlete egy párton kívüli mozgalom hatására született. Bédy-Schwimmer szerint a vezetés szemfényvesztő módon elhiteti pártba lépő nőkkel, hogy a női választójogért harcolnak, miközben a szociáldemokrata pártok sehol a világon nem tettek egyetlen lépést sem a nők választójogának ügyében. 

Akárhogy is, 1914-ben már országszerte ünnepelték a nőnapot, Budapesten például mintegy nyolcszázan vettek részt a vonuláson, amelyen Buchinger Manóné Ladányi Szeréna, a szociáldemokrata Nőszervező Bizottság elnöke, a Nőmunkás szerkesztője, valamint Bokányi Dezső, a Szociáldemokrata Párt egyik vezető politikusa tartott beszédet.

Ladányi a női összefogás szükségességét hangsúlyozta a politika mellett a művelődés területén is elérendő közös célok érdekében. Bokányi pedig a sürgette a nők közreműködését, hogy vegyenek részt abban a harcban, amelynek a végén megkaphatják a férfiakat illető, titkos és egyenlő választójogot.

A következő években a liberális feministák és a szocialista nőmozgalom képviselői egymásnak feszültek minden egyes fórumon, voltak olyan vidéki rendezvények, amelyeket emiatt le is kellett mondani. Több törvénymódosítás után a nők végül először az 1920. januári nemzetgyűlési választáson járulhattak először az urnákhoz Magyarországon.

Az első világháború után Magyarországon is átalakult a nőnap funkciója, 

a megfogyatkozott népesség miatt a nőket leginkább anyai szerepben képzelte el a hatalom, a nők legfontosabb feladata pedig a népesség „újratermelése” lett. Így indult el 1928-ban a Magyar Anyák Nemzeti Ünnepe.

A második világháború után pedig a nemzetközi nőnap a szovjet érdekszférához tartozó országokban a szocialista propaganda eszközévé vált.

A Rákosi-korszakban rögzült végleg szovjet mintára a március 8-i dátum. A nemzetközi nőnapokon a nők nemzeteken átívelő barátságát hangsúlyozták, a tömegtájékoztatásban és az óriásplakátokon egyaránt. A nők egyenjogúságának a kérdése fokozatosan háttérbe szorult, a propaganda az új nő- és családeszmény népszerűsítésére használta fel az ünnepet. A szocializmusban minden március 8-án elárasztották az országot a mezőgazdasági- és ipari szektorban dolgozó nők képei és történetei.

A szocializmustól napjainkig

Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) 1977-ben a női jogok és a nemzetközi béke világnapjává nyilvánította március 8-át. A világon többé-kevésbé mindenhol ezen a napon ünneplik a nőket, érdekes módon pont az Egyesült Államokban nem, ahonnan lényegében elindult a mozgalom. Amerikában 1981 óta a nők hetét ünneplik, amelynek része a 8-ai dátum is, 1987 óta pedig az egész márciust a női történelem hónapjaként tartják számon. A nemzetközi nőnapot a világ sok táján teljesen eltérően ünneplik: Berlinben például munkaszüneti nap jár ilyenkor a nőknek

Talán az oroszok nőnapja hasonlít a legjobban a miénkre: gyakran családlátogatással, közös étkezéssel és pezsgővel ünneplik, a férfiak virágokkal, képeslapokkal, csokoládéval, kisebb ajándékokkal lepik meg női ismerőseiket, családtagjaikat.

• Szaúd-Arábiában mindössze 2017 óta ünneplik a nőnapot, igaz, náluk három napig tart az esemény, február 1-től 3-ig. A hivatalos álláspont szerint ezekben a napokban a nők helyzetéről és jogairól elmélkednek mind a szaúdi uralkodócsalád tagjai, mind az egyszerű polgárok. Az igazsághoz ugyanakkor hozzátartozik, hogy az ország a nők jogait tekintve a sereghajtók közé tartozik, a Világgazdasági Fórum 2015-ös felmérése szerint a nemek egyenlőségét tekintve Szaúd-Arábia a 145-ös lista 134. helyén állt.
• Kínában a nemzetközi nőnapot úgy ünneplik, hogy a nőknek a szeretet és a megbecsülés jegyében csak a nap felét kell ledolgozniuk. A férfiak különleges meglepetésekkel, ajándékokkal, képeslapokkal és virágokkal kedveskednek a nőknek. Kínában március 7-én ünneplik a lányok napját, amely kifejezetten az oktatásban részt vevő fiatal nőkről szól.
• Az Egyesült Királyságban pedig érdekes módon nem igazán alakult ki tradíciója a nőnapnak, nem történik ajándékozás vagy ünneplés, de sokszor tartanak ezen a napon nőjogi aktivisták tüntetéseket vagy kerekasztal-beszélgetéseket a nemek közötti egyenlőség témájában.

Bár összességében elmondható, hogy a 19. és a 20. század mozgalmai elérték, hogy a nőknek is járjon a szavazati jog, ez korántsem azt jelenti, hogy a nőjogi szervezeteknek ne maradt volna dolguk. Az ő feladatuk maradt, hogy felhívják a figyelmet az egyéb politikai, társadalmi és szociális egyenlőtlenségekre, és küzdjenek azok felszámolásáért.

A hányatott sorsú nőnap mára beállt az úgynevezett üzleti alapon működő ünnepek sorába, ezen a napon tovább nyitva tartanak a virág- és ajándékboltok, a középpontba a vásárlás került. Pedig ennek a napnak fontos üzenete van, elég csak visszatekintenünk a történetére. 

Nyitókép: Rákóczi út 58., a felvétel az ÁMTI (Állami Mélyépítéstudományi Tervező Intézet) irodaházában készült. UVATERV / Fortepan