„Őrültség lenne a nyolcvanéves Martin Scorsese-től elvárni, hogy Marvel-filmekre rohangáljon” – exkluzív interjú A Hangya 3. alkotóival

Gyakran a túlzott udvariasság jellemzi a kerekasztal-interjúkat (ezt hívják junketnek), hát még ha féltucatnyi újságíró egy-egy Zoom-ablakba beszorítva, a szervezők által megszabott sorrendben kérdezheti a folyamatos interjúadásban sokszor már megfáradt interjúalanyokat (ezt hívják virtuális junketnek).

Ám ezúttal másként volt.

Egy kicsit mindenképpen. 

Peyton Reed, mindhárom Hangya film rendezője már azzal megtörte a jeget, hogy rólunk, Zoom-ablakos alakokról megjegyezte: itt a Brady Bunch!  A hajdan népszerű amerikai családsorozat főcímére gondolhatott.

Talán a Brady Brunch-ozás miatt is, Peyton Reed – aki egy Jim Carrey-vígjáték (Igenember) és egy romantikus Jennifer Aniston-komédia (Szakíts, ha bírsz) után vette kezelésbe a Hangya franchise-t, miután Edgar Wright kreatív nézeteltérések miatt lelépett – szóval Peyton Reed pont olyan alaknak tűnt, aki elbír egy kis kritikával. 

Nem a Brady Bunchba tartozó újságírók kritikáival, hanem Martin Scorsese sokat emlegetett beszólásával, miszerint a Marvel-filmek nem igazi filmek, és ha valamihez hasonlítania kellene őket, akkor az egy vidámpark lenne.

Az rtl.hu kérdésére, hogy mit is gondol „a legnagyobb élő amerikai filmrendező” sokat idézett és legalább ennyit támadott megjegyzéséről; esetleg a szerzői filmesek haragját látja-e emögött, Mr. Reed szenvedélyes válaszba kezdett:

Őrültség lenne a nyolcvanéves Martin Scorsese-től elvárni, hogy Marvel-filmekre rohangáljon. Mégis, ki feltételezne ilyesmit? Bolond gondolat 

– kezdte a rendező, majd hangot adott krónikus Scorsese-imádatának.

„Imádom Martin Scorsese-t, az összes filmjét, rajtuk nőttem fel. De vagyok annyira józan, hogy tudjam, Martin Scorsese nem fog sorba állni, hogy három havonta megnézze a legújabb Marvel-filmet. Senki nem is vár ilyet tőle” – tette hozzá.

Majd meglehetősen váratlanul a szerzői filmek meghatározása és a francia filmkritikusok történelmi felfedezése felé kanyarodott a beszélgetés.

„Ami az auteur, a szerzői filmes fogalmát illeti, Scorsese generációja nagyon is határozott jelentéssel ruházta fel ezt a kifejezést. Hitchcock, Howard Hawks és a társaik, vagyis a hollywoodi rendszeren belül dolgozó rendezők munkásságában a francia filmkritikusok, a Cahiers du Cinéma köre fedezte fel az egyes filmeket összekapcsoló közös vonásokat. Eredetileg ezért nevezték ezeket a rendezőket auteurnek, azóta azonban már mindenfélét értettek ez alatt, minden generáció hozzátette a magáét, ma már azt is auteurnek hívják, aki folyton whip pant (rántott svenk) használ, vagy úgy mozgatja a kamerát minden filmjében, mintha videójátékban lennénk. 

Ezzel szemben Martin Scorsese valóban szerzői filmes. Igaz, nem ő írja a filmjeit, de ugyanazok a témák foglalkoztatják: az olasz gengszterek és a vallás, a katolicizmus természetét boncolgatja megszállottan. Igen, ő egy igazi auteur. De engem, akit iparosnak szokás nevezni, zavar ez a különbségtétel, hiszen ha a filmkritikusok beleássák magukat, a Marvel-filmekben is találhatnak visszatérő témákat és vizuális elemeket" – magyarázta a filmtörténetben jártas rendező.

Ezek után már csak azt firtattuk, lát-e igazságot abban, hogy a kritikusok a Marvel-univerzum Star Warsaként emlegetik az új Hangya-filmet.

Azt hiszem, van egy kis Star Wars benne, csak úgy, mint Flash Gordon, Alien, Galaxis útikalauz stopposoknak is. És a hetvenes-nyolcvanas évek Heavy Metal magazinjainak világa, meg Moebius munkássága. És olyasmik, amik George Lucasra is hatottak, amikor nekiállt a Star Warsnak: Buck Rogers vagy Kuroszava klasszikusai, A hét szamuráj, a Rejtett erőd.

– sorolta Reed.

Bill Murray épp hogy felbukkan csak a Kvantumániában, de rövid vendégszereplése elég ahhoz, hogy a rendező megerősítsen egy régóta élő Bill Murray-legendát:

Elérni Bill Murray-t, az minden volt, csak nem egyszerű. A legendák mind igazak: nincs ügynök, csak egy telefon van valahol, amin üzenetet kell hagyni. Szabtunk magunknak egy határidőt, hogy ha Bill Murray addig nem jelentkezik, mást kell keresnünk. De az utolsó este megcsörrent a mobilom 

– elevenítette fel a rendező, majd profi utánzóként Bill Murray hangjára váltott, és előadta a telefonbeszélgetést:

Hé, Bill Murray vagyok, valahogy ide keveredtem a Sunset Boulvard-ra, itt autózom a Kaliforniai Egyetem mellett. Szabad vagy vacsorára? 

Alighanem Jonathan Majors felkérése hagyományosabb módon történt, a bevett hollywoodi csatornákon. A Kvantumánia és az ötödik fázis eljövendő Marvel-filmjeinek főgonoszaként beharangozott színész, akit még az elmarasztaló kritikák is dicsérnek, egy hírneves kollégájától kért tanácsot, mielőtt Kang, a hódítóként átlépte volna a Marvel-univerzum küszöbét.

Az rtl.hu kérdésére, hogy valóban Idris Elba beszélte-e rá, hogy elfogadja Kang szerepét, a színész pontosított:

„A szerepet már megkaptam, amikor leültünk dumálni. Egy westernt, a The Harder They Fall című filmet forgattuk együtt. Már a szerződés aláírásánál jártam, amikor Idris és én elkezdtünk beszélni arról, hogy mi is vár rám. Tudni akartam, mit gondol, hiszen ő is szerepelt már a Marvel-univerzumban. Nem azt kérdeztem tőle, hogy csináljam-e, vagy sem, de kíváncsi voltam, mit gondol a lehetőségről” – osztotta meg Majors.

Baráti beszélgetés volt két kolléga között. Nem mondta, hogy vállaljam el, ahogy azt sem, hogy ne vállaljam, csupán átbeszéltük, mik is az előnyei ennek a műfajnak.

Elba nemrégiben kijelentette: „Amikor rájöttem, hogy beskatulyáz, többé nem fekete színészként hivatkoztam magamra.” A színész nyilatkozata nagy port kavart, Majors véleményére is kíváncsiak voltunk:

Mélyen átérzem, mire célzott. Tudom, honnan ered ez az érzés. Ha valamit a bőrszín felől nézel, azzal épp a lényegéből veszel el. Fekete vagyok immár 33 éve. Hol ilyen szemüvegen át ítélnek meg, hol nem, de a bőröm színének semmi köze a foglalkozásomhoz. Nagyon büszke fekete férfi vagyok

– jelentette ki a színész.

Majors elmondta korábban, mennyire lenyűgözte Heath Ledger legendás Joker-alakítása A sötét lovagban. Szóval akkor van egy kis Joker is az általa játszott főgonoszban?

Heath értelmezése fogott meg, ahogy ezt az ellentmondásos figurát a jó és a rossz fölé emelte. Milliószor láttam A sötét lovagot, és ez a frekvencia, amit Heath eltalált, ez volt az igazán inspiráló. Nagyra tartom Heath Ledger színészi örökségét

– így Kang alakítója.

És hogy miből gyúrta össze a saját képregénygonoszát? Hát, nem kispályás alakokból. 

Elmondása szerint a felkészülés során Nagy Sándor, Kleopátra és a jó öreg Dzsingisz Kán karakteréből is táplálkozott. 

A birodalomépítők, a vezérek, a társadalomalakítók, mint például Martin Luther King vagy Erzsébet királynő – sorolta további inspirációit Majors, aki korábban Spike Lee filmjében, Az öt bajtársban és a Lovecraft Country című sorozatban is emlékezeteset alakított. Szerinte színészi szempontból nincs is nagy különbség a hollywoodi szuperprodukciók és a szerényebb költségvetésű, kisebb mozik között.

A forgatókönyvet itt is, ott is papírra nyomják, a dialógusok itt is ott is mondatokból állnak

– hangsúlyozta Hollywood legfrissebb felfedezettje. Mintha csak azt üzenné a kollégáknak, akik csak most kezdenek: nyugi!

Nyitókép: Ian West/PA Images via Getty Images