Égbekiáltó igazságtalanságra döbben rá Anglia: több száz dolgozója életét tette tönkre a brit posta

1999 és 2015 között több mint hétszáz postavezetőt ítéltek el az Egyesült Királyságban olyan bűncselekményekért, amiket nem követtek el. A hamis vádakra a legtöbbeknek ráment az életük, elvesztették megélhetésüket, elfordult tőlük a környezetük, megroppant az egészségük, többen öngyilkosok lettek.

A hivatalvezetők meghurcolásának csak az egyik oka, hogy súlyos hibák voltak a posta által használt könyvelési szoftverben, a Horizonban. A nagyobb gond az, hogy a vállalat, a Post Office teljesen magára hagyta dolgozóit, miután a szoftver jelentős hiányt mutatott ki az általuk vezetett postahivatal könyvelésében, sőt még azt is letagadta előttük, hogy tömeges problémáról lenne szó – inkább ártatlanul bíróság elé állította őket, többen a börtönt is megjárták.

Tönkrement az életünk. Elveszítettük a házunkat. Elbuktuk a vállalkozásunkat

– mondta a BBC-nek Amanda Barber, aki Warringtonban vezetett egy postahivatalt, ahol alkalmanként a férje is dolgozott kisegítőként. Egy reggel váratlanul felbukkant náluk két könyvvizsgáló, és megkérdezték, tudnak-e arról, hogy hiányuk van. „Tudtuk, mert rendszeresen telefonáltunk a postavállalatnak, és jeleztük a hiányt az elmúlt két évben” – mondta a nő. A saját vagyonukból majdnem 90 millió forintnyi összeget fordítottak arra, hogy pótolják a hiányt, aminek eredetéről semmit nem tudtak.

A könyvvizsgálók Barbert már a munkahelyére sem engedték be, felhívatták a nőt a területi vezetővel, aki felfüggesztette. Azt mondták nekik, hogy mással nem fordult elő ilyen. Végül bűnösnek vallották magukat.

Közmunkát kellett végeznünk. Egész életünkben nem szegtük meg a törvényt, erre egy buszon találtuk magunkat, amin vittek a főút mellé szemetet szedni

– idézte fel Norman Barber. Több rokonuk szóba sem állt velük, miután elítélték őket. Mindenüket elveszítették, most egy lakókocsiban élnek. „Csak négy évvel ezelőtt láttam a tévében, hogy vannak más érintettek is”, mondta Amanda Barber. 2021-ben felmentették őket, de még mindig napról napra élnek. „Vissza akarunk térni oda, ahol 15 éve voltunk, hogy legyen házunk és normális életünk” – közölte a nő.

Fontosabb volt a posta hírneve, mint az áldozatok megvédése

A New York Times cikkében és számos más tudósításban is a brit igazságszolgáltatás történetének egyik legnagyobb baklövéseként számoltak be az ügyről, amely ugyan évek óta ismert volt, de az érintettek és az oknyomozó újságírók erőfeszítéseinek ellenére a közvélemény nagy része átsiklott felette, és 

a több mint 700 elítélt postavezetőből eddig csak 93-at mentettek fel.

A történet azonban felkeltette az egyik nagy brit tévécsatorna, az ITV érdeklődését, és drámasorozatot forgattak belőle Mr. Bates a Post Office ellen címmel, amelynek középpontjában az egyik hivatalvezető küzdelme áll. Az első részt január elsején vetítették, a bemutató előtt Patrick Spence producer azt mondta kollégáinak, hogy ne csüggedjenek, ha szerény lesz a nézettség, mert erős konkurencia mellett kerül adásba. Azt hitte, rosszul hall, amikor másnap azt mondták neki, hogy három és fél millióan nézték meg, azóta pedig már több mint kilencmillióan látták.

A sorozat azt is bebizonyította, hogy a tévécsatornák még ma is képesek olyan műsorokat vetíteni, amikről másnap beszélgetnek az emberek. Ebben az esetben olyannyira, hogy a meghurcolt postások ügye a legmagasabb szintig jutott: a botrány hatására Rishi Sunak miniszterelnök azt ígérte, hogy jogszabállyal fogják az áldozatokat felmenteni és kompenzálni, a rendőrség pedig a Post Office korábbi vezetőinek felelősségét kezdte vizsgálni. Egyikük, Paula Vennells azóta a királynőtől 2019-ben kapott kitüntetését is visszaadta, miután több mint egymillióan írtak alá egy petíciót azt követelve, hogy fosszák meg tőle.

Az ITV sorozata egy hét alatt több eredményt ért el, mint az oknyomozó újságírók évek alatt – ez a Mr. Bates a Post Office ellen forgatókönyvírója, Gwyneth Hughes szerint azért lehet, mert az újságírás a gondolatainkra, az eszünkre hat, míg a sorozat az érzéseinket, a szívünket veszi célba.

Másoké mellett a sorozatban megmutatják Lee Castleton megpróbáltatásait is, aki elmondta: az általa vezetett postahivatal egyenlege egyik pillanatról a másikra fordult át nyereségből veszteségbe, és több mint kilencvenszer hívta emiatt a Post Office-t, hiába. Szerinte a postavállalat „kezét-lábát törte” azért, hogy ne kelljen segíteni neki. Miután a környezete értesült az állítólagos sikkasztásáról, 

őt és családtagjait az utcán vonták kérdőre emberek, lányát az iskolában zaklatták, ami miatt evészavarai lettek. Castleton csak az otthonától távol talált munkát, így az autójában kellett aludnia.

Ilyen történetekből áll össze a sorozat, amelyek az író szerint is annyira hihetetlenek, hogy ha fikció lenne, az emberek elkapcsolnának róla, mert életszerűtlennek tartanák. Mint más áldozatoknak, úgy a címszereplőnek, Mr. Bates-nek is azt mondta a Post Office, hogy egyedül ő panaszkodik a Horizonra. Ám ő nem hagyta annyiban: rátalált más áldozatokra, megszervezte őket, és szűkös forrásokkal, de kitartóan küzdött az ügyükért, sorozatos kudarcok után sorsdöntő győzelmet aratva a bíróságon. Paula Vennells karaktere a sorozatban a Post Office makacsságát jeleníti meg: elszántan védelmezi a vállalat hírnevét ahelyett, hogy az áldozatokkal törődne. Viselkedése különösen azért meglepő, mert felszentelt anglikán lelkész, bár 2021-ben minden jelentős egyházi szerepéről lemondott.

Hughes szerint a sorozat a készítők szándékán kívül is olyan drámává vált, ami egy nagyobb igazságot fogalmaz meg: az emberek úgy érzik, hogy nem hallgatják meg őket, és nem bízhatnak meg azokban az emberekben, akiknek mögöttük kellene állniuk.

A műsorvezető is megkönnyezte

De miért vallották bűnösnek magukat a hivatalvezetők, ha nem követték el a sikkasztást? Egyrészt elhitették velük, hogy a Horizon nem hibázhat, azt mondták nekik, hogy senki mással nem fordult elő, hogy a szoftver nem létező hiányt mutasson. Másrészt kisemberként álltak a nagyvállalattal szemben, és arról győzködték őket, hogy ha beismerik bűnösségüket, elengedik őket, ellenkező esetben börtönbe kerülnek.

A BBC reggeli műsorában együtt szerepelt kilenc érintett. A műsor díszletében a Post Office emblémája is megjelent, ami szinte traumatizálta többüket.

Egy postahivatalba se tettem be a lábam azóta, hogy elítéltek. Látni se bírom a tábláikat

– mondta Scott Darlington. Elárulta: ügyvédje semmilyen információhoz nem fért hozzá, és csak azt tudta tanácsolni, hogy vallja magát bűnösnek, hogy elkerülje a börtönt. Ezután megjelent az újságokban, hogy bűnösnek vallotta magát, és mindenki azt hitte, hogy belenyúlt a kasszába.

Tom Hedgesnek ugyanezt tanácsolta az ügyvédje. Azt mondta neki: egy esküdt sem fogja elhinni, hogy egy olyan tekintélyes intézménynek, mint a Post Office, ennyire „hulladék” a számítógépes rendszere. Az átélt megaláztatásról szólva Hedges elmondta, hogy ingatlanügynök lányának voltak olyan ügyfelei, akik – anélkül, hogy tudták volna, ki ő – arról beszéltek neki, hogy „egy szörnyű ember a postán ellopta a nyugdíjasok pénzét”.

Varchas Patel az apja, Vipin nevében nyilatkozott, aki betegsége miatt nem tudott jelen lenni. Azt mondta, miután apját ártatlanul elítélték több mint 75 ezer fontnyi hiány miatt, megszűnt a tekintélye, és el akarták őket üldözni a településről. Vadnyugati stílusú „körözési plakátok” jelentek meg az apja arcképével, postarablóként beállítva őt.

Mohammed Rasul 27 évig dolgozott a postán, mielőtt elítélték. Három hónapig nyomkövetőt kellett viselnie. „Azóta cipelem a szégyent. Nem vagyok hajlandó tovább cipelni” – mondta. Korábban élénk társadalmi életet élt, de az ítéletet követően teljesen bezárkózott. Nem tudta elmagyarázni az embereknek, hogy olyan dolog történt vele, ami rajta kívül áll.

A hiányt mindenkinek vissza kellett fizetni, amit saját megtakarításaikból, kölcsönökből fedeztek, vagy a jövedelmükből vonta le a Post Office. Jane Skinner arról beszélt, hogy három hónapra börtönbe küldték, és amikor arról kezdett beszélni, hogy otthon kellett hagynia két kamasz gyerekét, elakadt a szava.

A BBC egyik rádióadásában a 77 éves Karen Jolliffe szólalt meg, akit ugyancsak börtönbe küldtek, miután a Horizon hiányt mutatott ki az általa vezetett postahivatal könyvelésében. Fogalma sem volt, hova tűnhetett a pénz, meg se fordult a fejében, hogy a szoftver hibázhatott. A műsorvezető is megkönnyezte, amikor az idős nő arról beszélt, hogy nyolcéves unokáját zaklatták az iskolában az ügy miatt. Mellette azonban kiállt a családja és azok is, akik hozzá jártak postára, még levelet is írtak neki a börtönbe.

A botrány kirobbanása óta nyilatkozott Jason Coyne is, aki még 2003-ban kapta feladatul, hogy független szakértőként vizsgálja a Horizon működését. Azt mondta, számos problémát tárt fel, amiket jelzett a Post Office-nak is. Ám ezekkel a vállalat nemhogy nem törődött, de az informatikai szakértőt elbocsátották, és igyekeztek hitelteleníteni. A döntéshozók most abban reménykednek, hogy a kártérítések egy részét ki tudják fizettetni a Horizont fejlesztő japán Fujitsuval, amelynek jelenleg is sok milliárd font értékű szerződése van a brit kormánnyal.

Az áldozatok azonban a felelősök elszámoltatását várják. Mohammed Rasul azt is elmondta: szeretné, ha minden hivatalban, amelynek korábbi vezetőjét ártatlanul elítélték, a Post Office kihelyezne egy plakátot, amelyen kinyilvánítja ártatlanságukat, és bocsánatot kér.

Nyitókép: Carl Court/Getty Images