Úgy szörnyülködtek az arannyal bevont falon, mintha a népük vérével festették volna

Az amazóniai esőerdőben élő janomami nép mitológiája szerint sámánjaikra hárul a feladat, hogy a helyén tartsák az eget, és ha az utolsó sámán is meghal, az ég rászakad a földre. Szószólójuk, Davi Kopenawa a világot járja, hogy felhívja a döntéshozók figyelmét arra: ha leszakad az ég, abba a fehér emberek is bele fognak pusztulni. Tartani az eget – ez a címe a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon tavaly novemberben Budapesten is levetített belga-holland alkotásnak, ami erről a küzdelemről szól.

Davi Kopenawa szerint a brazilok lenézik a népét, azt mondják rájuk, hogy elmaradottak, nem fejlődnek, amit ők nem is igazán értenek: milyen fejlődést várnak tőlük, ha egyszer nagyon jól megvoltak addig, amíg nem bolygatta senki a lakóhelyüket? A külvilággal csak az 1960-as években alakult ki tartós kapcsolatuk, előbb misszionáriusok keresték fel őket, majd nem sokkal később kincsvadászok, akiket már nem az őslakosok, hanem az esőerdőben kitermelhető arany foglalkoztatott. Magukkal hozták a betegségeket, a szennyezést, az erőszakot, veszélybe sodorva a janomamik létezését.

Az első aranyláznak az vetett véget, hogy 1992-ben a brazil kormány védetté nyilvánított egy magyarországnyi esőerdőt, a janomamik élőhelyét. 2016-ban azonban a növekvő aranyáraknak köszönhetően újra virágzásnak indult az illegális bányászat, és a helyzet Jair Bolsonaro 2018-as választási győzelmével válságosra fordult: a szélsőjobboldali elnök leépítette a természetvédelemmel foglalkozó hatóságok létszámát és finanszírozását – írta a New York Times idén márciusban.

A Tartani az eget egyik jelenetében Davi Kopenawa fiai úgy szörnyülködnek a párizsi Luxembourg-palota falainak arany borításán, mintha a népük vérével festették volna a falakat. 

Erre rímel, amikor a film végén a motorcsónakkal érkező bányászok élvezettel nyitnak tüzet a fegyvertelen janomamikra. 

Tudták, de nem tettek ellene

A New York Times újságírója azután látogatott el az Amazonas vidékére, hogy a film véget ért, és valamivel reménykeltőbb helyzetről tudósított: Bolsonaro elbukta a választást, az új baloldali elnök, Luiz Inácio Lula da Silva pedig meghirdette a természetrombolás megállítását és a janomamik megmentését.

A természetvédelmi hatóság emberei nekiláttak az illegális bányák felszámolásának, de hosszú harc elé néznek, azokból ugyanis több száz működik. Nem pusztán az a gond, hogy kivágják az erdőket, és elűzik a vadakat: a bányák állóvizeiben szúnyogok tenyésznek, amelyek a bányászok által a városokból behurcolt maláriát terjesztik a janomamik között, az aranyat pedig higannyal nyerik ki az iszapból, emiatt 

a folyók higannyal való szennyezettsége 8600 százalékkal haladja meg az egészségügyi határértéket. A higanymérgezés pedig születési rendellenességeket és idegrendszeri károsodást okoz.

A janomamik körében a csecsemőhalandóság meghaladja a háborúval és éhínséggel sújtott országokét: tízből egy csecsemő meghal, míg Brazíliában százból egy. Sok haláleset elkerülhető lenne, de Bolsonaro az őslakosok egészségügyi ellátását is visszavágta. Miközben a bukott elnök azt állítja, hogy egyetlen kormány sem fordított annyi figyelmet és forrást az őslakos emberekre, mint az övé, 2021 végén mindössze 12 orvos jutott a 31 ezer janomamira. Kormányzása alatt 570 gyerek halt meg olyan megelőzhető okokból, mint az alultápláltság, malária, gyomor- és tüdőbetegségek, míg az előző négy évben 441 volt ez a szám. Akik megmaradnak, azoknak kilátszanak a csontjaik, az arcuk beesett, a hasuk felpuffadt, ami alultápláltságról árulkodik.

Boa Vistában, egy gyerekkórházban egy fiatal janomami nő a nyolchónapos kislányát szoptatta. A gyerek nem volt három kiló. Apja tolmács segítségével magyarázta: nincs termés, alig hajtanak a növények a faluban, és nem tudja, mi az oka. Ugyanabban a városban egymást érik az üzletek, ahol adják-veszik az aranyat, pedig Roraima államban, ahol a janomamik földjének nagy része található, mindenféle bányászat illegális.

Lula kormánya januárban szükségállapotot hirdetett, a súlyosan alultáplált embereket kórházba szállították, a területre vezető vízi úton ellenőrző pontot állítottak fel, hozzáláttak az illegális bányák megkereséséhez és lerombolásához. Ügyészi nyomozás is indult, amelyben Bolsonaro kormányát azzal vádolják, hogy tisztában voltak azzal, hogy humanitárius válság bontakozik ki, mégsem tettek semmit.

Évekbe telhet felszámolni

A New York Times riportere elkísérte a természetvédelmi hatóság embereit, amikor három helikopterrel érkeztek egy illegális bánya felszámolására. A bányászok elmenekültek, de két nagy szivattyú tovább pöfögött. Az ügynökök gázolajjal öntötték le a gépeket, hogy felgyújtsák azokat, amikor előjöttek az erdőből a janomamik, akik látták, hogy a jövevények nekik segítenek. Az ügynökök megígérték, hogy nekik adják a bányászok felszerelését.

A hatóság emberei a bányászok deszkakunyhójában hűtőt, tűzhelyet, műholdas internet-vevőegységet találtak, valamint egy bányászt, aki nem tudott elmenekülni. Edmilson Dias azt mondta: két hónapja dolgozott ott, és ezer dollárt keresett egy héten.

Megmondom az igazat, ha innen elmegyek, átmegyek egy másik bányába

– mondta, hozzátéve, hogy nem akar lemondani a pénzről. Amikor a kormány januárban elindította műveletét a bányák felszámolására, húszezren is lehettek, akik az illegális bányászatból éltek: nemcsak bányászok, hanem szakácsok, pilóták és prostituáltak is. Harminc évvel korábban évekbe telt felszámolni ugyanott az illegális bányászatot.

A hatóságok elsősorban arra összpontosítanak, hogy elpusztítsák a bányászathoz használt drága gépeket. A janomamik eközben lisztet, rizst, babot, ruhákat, párnákat, edényeket szedtek össze, amiket – egy nagy hangszóróval együtt – elvittek a saját kunyhóikba. Az ügynökök ezután a bányászok kunyhóját is felgyújtották, és felszálltak a helikoptereikkel, Diast pedig otthagyták az esőerdőben egyedül, felszerelés nélkül.

Nyitókép: DeAgostini/Getty Images