Brutális kínzások várnak az Észak-Koreába visszatoloncolt nőkre, de Pekinget ez nem érdekli

Észak-Korea a nyáron elkezdte a covidjárvány miatt bevezetett teljes határzár visszavonását, ami nagyon rossz hír volt az észak-koreaiak egy csoportjának. Azoknak, akik Kínába szöktek át a világ legzártabb országából.

Jogvédő szervezetek már hónapokkal a határnyitás előtt arra hívták fel a figyelmet, hogy Peking megkezdheti annak a több ezer észak-koreainak a visszadeportálását szülőhazájukba, akiket a határ közelében lévő táborokban helyeztek el. Elizabeth Salmón, az ENSZ észak-koreai emberi jogi különmegbízottja márciusban kijelentette az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága előtt, hogy a visszatoloncolt embereket politikai börtöntáborokba küldhetik, ahol jogvédő szervezetek szerint rendszeres kínzásoknak vannak kitéve a rabok.

Az ENSZ, valamint jogvédő szervezetek arra kérték a kínai kormányt, hogy a határnyitás után ne kezdje el tömegesen deportálni a Kínában lévő észak-koreai menekülteket, de Peking nem tett eleget a kérésnek. A Yonhap dél-koreai hírügynökség október elején arról számolt be, hogy már augusztusban megkezdték a visszatoloncolásokat, és október elejére már több mint kétezer embert deportáltak vissza Észak-Koreába.

Ahogy arról december elején az rtl.hu is beszámolt,

a nagyjából hatszáz deportáltról, akiknek a nagy többsége nő, azóta sem lehet tudni semmit.

Az egyik ilyen visszatoloncolt nő Kim Cseolok, aki 14 évesen menekült át Kínába, ahol sok másik észak-koreai nőhöz hasonlóan egy embercsempész eladta egy kínai férfinak, feleségnek – írta a DW. Cseolok 25 éven át élt Kínában, a házasságából egy lánya is született, de az állampolgárságot soha nem kapta meg.

A deportálástól azonban még az sem mentette meg, hogy már negyed évszázada Kínában lakott. Áprilisban letartóztatták, feltehetően akkor, amikor megpróbálta elhagyni az országot. Október 9-én még fel tudta hívni a családját azzal, hogy bármikor deportálhatják, majd még aznap, több száz másik emberrel együtt az akarata ellenére visszatoloncolták Észak-Koreába.

„Nem követett el semmit. Az egyetlen bűne az volt, hogy Észak-Koreában született” – jelentette ki a DW-nek Cseolok nővére, aki másik testvérével együtt Londonban él disszidensként. Kim Kjuli hozzátette, biztos benne, hogy húgát fogolytáborba zárták, ahol veréseknek van kitéve, és éhezik. Attól tartanak, olyan sors vár rá, mint fiútestvérükre, aki egy észak-koreai börtönben halt meg:

Halálra verték, belegyömöszölték egy rizseszsákba, majd kidobták.

A DW beszélt egy észak-koreaival, akit szintén visszatoloncoltak szülőhazájába, mielőtt végleg sikerült megszöknie. Az 50 éves nő elmondta, hogy kihallgatása alatt rendszeresen verték. „Ha egy pillanatra hezitáltam a válasszal, már emelték is a gumibotot. Az egész testemen ütöttek, a fejemen és az arcomon is.”

Jogvédő szervezetek, valamint az ENSZ jelentései szerint a visszatoloncolt emberek –  akiknek nagy többsége nő – rendszeres kínzásokat szenvednek el, miután visszaérkezésük után rutinszerűen mindannyiukat őrizetbe veszik, majd börtönbe zárják, vagy kivégzik.

A fogolytáborokban rendkívül mostoha körülmények között élnek, túlzsúfolt helyiségekben, megfelelő higiénia és élelem nélkül. A legtöbben az éhezés és az alultápláltság miatt halnak meg: a beszámolók szerint a táborokban alig vannak patkányok, mert a foglyok mindegyiket elfogják, hogy valami táplálékhoz jussanak.

A nőket rendszeresen megerőszakolják. A terhes nőket addig verik, amíg el nem vetélnek, a táborokban született gyerekeket pedig azonnal megölik: szemtanúk beszámolója szerint az őrök az anyják karjaiból szakítják el az újszülötteket.

Peking nem tud kínzásokról

A kínai kormány többször is hangoztatott álláspontja szerint a Kínába érkező észak-koreaiak egyike sem menekült, így nyugodtan vissza lehet őket küldeni szülőhazájukba, és ezzel Peking nem sért meg semmilyen jogszabályt. Ezt hangoztatta december elején a kínai külügyminisztérium szóvivője egy sajtótájékoztatón. Vang Venpin egy kérdésre válaszolva kijelentette, hogy Kínában nincsenek „úgynevezett disszidensek”, és az ott lévő észak-koreaiak csak gazdasági okokból, illegálisan lépték át a határt, velük szemben mindössze a jogszabályoknak megfelelően és „felelősségteljesen” járnak el.

Jogvédők ezzel kapcsolatban arra hívták fel a figyelmet, hogy menekültnek kellene elismerni minden Észak-Koreából elszökő embert, függetlenül attól, hogy milyen okokból távoztak az országból, mert oda visszatérve börtön és kínzás fenyegeti őket. Ráadásul a Kína által is elismert nemzetközi jogszabályok szerint nem lehet visszaküldeni embereket olyan országokba, ahol kínzás és börtön várhatja őket, függetlenül attól, hogy menekültstátuszért folyamodtak-e, vagy sem.

Az ENSZ Emberi Jogi Főbiztos Hivatalának (OHCHR) szóvivője korábban az AP amerikai hírügynökségnek kijelentette, hogy rendkívül aggódnak a Kínából és máshonnan visszaküldött észak-koreaiakért, akikre „önkényes bebörtönzés, kínzás és nemi erőszak” várhat Észak-Koreában. Az OHCHR tisztségviselői a DW cikke szerint idén arra kérte a kínai kormányt, hogy hagyják abba a gyakorlatot a visszaküldött emberekre leselkedő veszélyek miatt, amelyek között még a kivégzés is szerepel.

A kínai kormány szerint azonban nincsen semmilyen bizonyíték kínzásokra Észak-Koreában. 

Peking az OHCHR-nek küldött levelében tagadta, hogy Észak-Koreában rendszerszinten megsértenék az emberi jogokat, közölve, hogy a visszaküldött emberek közül senki sem ellenkezett arra hivatkozva, hogy ott kínzásnak lennének kitéve.

Jogvédők felháborodva reagáltak Peking állításra, emlékeztetve arra, hogy tanúvallomások sokasága bizonyítja évtizedek óta, hogy börtönbe zárják és megkínozzák az észak-koreai gyerekeket, nőket és férfiakat, miután visszaküldték őket szülőhazájukba. 

Az észak-koreai menekülteket segítő civil szervezetek szerint 

Peking előbb visszatoloncolja  az embereket, akiknek aztán nincsen semmilyen lehetősége bizonyítékokat gyűjteni az ellenük elkövetett embertelen bánásmódra, majd azt állítja: nincs bizonyíték arra, hogy rosszul bánnának velük.

Nyitókép:Linh Pham/Getty Images