Inkább csődbe megy a kőgazdag egyházmegye, csak nehogy kivizsgálják a gyerekek megerőszakolását

Nem olyan régen, 2008-ban még 175 millió dollárból (mai árfolyamon 61,5 milliárd forint) épült új székesegyház – impozáns, modern, a környék irodaházai közé beillő üvegépület – a kaliforniai Oaklandben. Az oaklandi római katolikus egyházmegye azonban most mégis csődvédelmet kért – derül ki a Guardian riportjából.

Ám szó sincs arról, hogy az építkezés elvitte volna az egyházmegye pénzét, vagy ne tudnák ellátni feladataikat és a megszűnés réme fenyegetne. A háttérben az áll, hogy a kaliforniai törvényhozás 2019-ben hároméves időszakot hirdetett, mely alatt a gyerekkori szexuális zaklatás áldozatai akkor is pert indíthatnak, ha az ügyük jogilag már elévült. Mielőtt tavaly decemberben lezárult ez az időszak, több mint kétezer pert indítottak a római katolikus egyház érdekeltségei ellen az államban – csak az oaklandi egyházmegyével szemben 330-at.

A csődvédelemnek köszönhetően viszont nem kell több száz, vagy több ezer egyéni pert lefolytatni, hanem egyetlen egyezséggel lezárják az ügyeket, amelyben minden áldozatot egyenlően kezelnek és egyenlő összegű kártérítést kapnak. 

Az egyházmegye kommunikációs igazgatója, Helen Osman szerint ez a legjobb módja annak, hogy „igazságos kompenzációt” nyújtsanak minden áldozat számára, és folytathassák „szent küldetésüket, amit Krisztus és az egyház rájuk bízott”.

A San Francisco-i érsekség kommunikációs vezetője, Peter Marlow szerint az is megeshetne, hogy egy-két egyéni perben annyi kártérítést kelljen kifizetnie az egyháznak, hogy más áldozatok jogos követeléseire már nem maradna pénz. Sok áldozat azonban úgy gondolja, hogy ez megfutamodás az egyház részéről, ugyanis a csődeljárás során nem történik bizonyítás, amivel az is kiderülhetne, hogy az egyház vezetőinek milyen szerepük volt a zaklatási ügyek eltussolásában.

Egyetlen per után még 60 áldozat

Dan McNevin, aki egy papok által elkövetett zaklatás túlélőit támogató szervezet oaklandi csoportját vezeti, saját példáján keresztül magyarázta el, miért fontos az ügyek feltárása. Gyerekként a fremonti plébánián ministrált, ahol a pap molesztálta. 2003-ban, amikor Kaliforniában először nyílt lehetőség az elévülési időn túli ügyekben perindításra, beperelte az oaklandi egyházmegyét azt állítva, hogy tudtak zaklatójának bűneiről, és az áthelyezésével próbálták leplezni azokat.

Az egyházmegye kezdetben tagadta Nevin állításait, a tárgyalás során azonban olyan iratok kerültek elő az elkövetőről, James Clark atyáról, amelyek szerint már évekkel azelőtt elítélték szexuális zaklatás miatt, hogy Fremontba helyezték volna. 

Ezzel Dan McNevin ügye el is dőlt, és az előkerülő bizonyíték még hatvan másik ügyben is döntő fontosságú volt. Ezek azonban mind egyéni perek voltak. McNevin azt is mondta: önkényes döntésnek tartja, hogy a kollektív eljárásban az áldozatokat kategóriákra osztják fel, noha minden ember különböző.

Melanie Sakoda, aki a papok által elkövetett zaklatás áldozatainak nyújtott támogatás koordinálásával foglalkozik, azt mondta, az áldozatokat újból traumatizálja, hogy elmarad az esetek feltárása, amire igazából vártak azután, hogy összeszedték magukat és pert indítottak. Ez csalódás számukra és feldühíti őket.

Joseph Piscitelli az 1970-es években egy richmondi katolikus középiskolába járt, ahol 14 éves korától kezdve molesztálta az igazgatóhelyettes, egy felszentelt pap. 

Évtizedeken át rémálmai és pánikrohamai voltak, de ismer olyan embereket is, akik a zaklatás következtében a drogok és az alkohol felé fordultak, többen közülük öngyilkosok lettek.

2003-ban Piscitelli beperelte a gimnáziumot és az azt működtető szalézi rendet, és megnyerte a pert. De hiába döntött a javára a bíróság, az egyházi vezetők felelősségét nem vizsgálták. 2020-ban új keresetet adott be, ezúttal az oaklandi egyházmegye ellen. Nagy megdöbbenésére idén májusban az egyházmegye csődvédelmet kért, és határozatlan időre felfüggesztették a pert.

Az egyházmegyének nemrég még volt 200 millió dollárja székesegyházat építeni, de most nincs pénze arra, hogy fizessen az évtizedeken át erőszakolt gyerekeknek. Erkölcsi és etikai értelemben mondtak csődöt, nem pénzügyileg

– értékelte a helyzetet. Szerinte álságos arra hivatkozni, hogy az egyház nem engedheti meg magának az egyéni pereket, miközben komoly ingatlanvagyonuk van Amerika egyik legdrágább ingatlanpiacán.

Dan McNevin évekig foglalkozott az egyház ingatlanvagyonának felmérésében. A hozzáférhető nyilvántartások alapján csak az oaklandi püspökséghez több mint kétezer ingatlan tartozik. Ezek között vannak olyanok – például templomok vagy iskolák –, amelyek az egyház tevékenységével függenek össze, ezeket kizárják a csődeljárásból. 

Beletartoznak ugyanakkor üres telkek, bérbe adott ingatlanok, sőt bevásárlóközpontok is.

McNevin szerint több mint hárommilliárd dollárnyi vagyonról van szó, vagyis van miből kifizetni az áldozatokat. Az oaklandi egyházmegye nem erősítette meg, de nem is cáfolta, hogy ekkora ingatlanvagyonnal bír. Az ügy iratai szerint az egyházmegye ingatlanjainak értéke meghatározatlan, vagyonaként pedig az ingatlanokat tulajdonló és bérbeadó céget jelölték meg.

Az egyház azt is előszeretettel hangsúlyozza, hogy a hívek csökkenő létszáma és az emelkedő költségek kimerítették a tartalékaikat, plébániák összevonására, bezárására kényszerültek. Szerintük a csődvédelem a hívek érdekét is szolgálja.

Joseph Piscitelli ugyanakkor azt gondolja, nehéz nem rosszhiszeműnek látni az egyházmegye lépését.

Ez a szervezet évtizedeken át lehetővé tette és fedezte a gyerekeket megerőszakolók tevékenységét, és most azt állítják, hogy együttérző és méltányos megoldást nyújtanak a túlélőknek. Ezt egy másodpercig nem hiszem el

– mondta. Tud olyan áldozatokról, akik épp emiatt nem indítottak eljárást. Akik pedig indítottak, azok azt tervezik, hogy együtt veszik fel a harcot a döntéssel szemben, ami a csődeljárással lesöpörné az ügyeiket, mert csak így gyógyíthatják be a múltbéli sebeket.

Nyitókép: Jane Tyska/Digital First Media/East Bay Times via Getty Images