Erdoğan legyőzésére hosszú idő óta most kínálkozik először valós esély, de az ellenzék győzelme alapjaiban rengetné meg Törökországot

Fordulópontot jelent Törökország számára a vasárnapi parlamenti és elnökválasztás, amelynek tétje, hogy hatalmon marad-e a hazáját több mint két évtizede irányító Recep Tayyip Erdoğan, vagy sikerül őt megbuktatnia az ellenzéknek. 

Erdoğan legyőzésére hosszú idő óta most kínálkozik először valós esély, a választások előtti felmérések a regnáló elnök szűk hátrányát mutatják.

A nagyság ígérete

Az Economist cikke szerint a török gazdaság állapotát elnézve csoda, hogy a 69 éves Erdoğan egyáltalán versenyben van. A török fizetőeszköz, a líra csak az elmúlt két évben értéke 60 százalékát veszítette el a dollárral szemben, a külföldi befektetők menekülnek. Ősszel a 86 százalékot is elérte az éves infláció, most 40 százalék körül van, törökök milliói szegényedtek el. A központi bank fenntarthatatlan módon erősíti a líra árfolyamát, a devizatartalék már negatívba fordulhatott.

Erdoğan viszont az uralma alatt elért fejlődést igyekszik hangsúlyozni. 2003-ban nehéz gazdasági helyzetben vette át a hatalmat, kormányzását kezdetben folyamatos növekedés jellemezte, amiből sok török is szépen profitált, és hű maradt Erdoğanhoz. Csak az elmúlt hónapban felavatta Törökország első – orosz tervezésű – atomerőművét, megünnepelte az országának nagyobb energiafüggetlenséget ígérő fekete-tengeri gázmező kitermelésének elkezdését, beült az első török elektromos autóba, és részt vett hazája első repülőgép-hordozójának vízre bocsátásán.

Galip Dalay elemző szerint Törökország nagyságának hangoztatása ad választ arra, hogy miért áll Erdoğan még mindig 40 százalék felett a felmérésekben. A média feletti befolyását kihasználva a választókat arról igyekszik meggyőzni, hogy a gazdasági nehézségek külső összeesküvésnek köszönhetők, nem a kormány hibás politikájának. Korai gazdaságpolitikájából nagyrészt vidéki, konzervatív középosztálybeliek profitáltak, akik régóta azt érezték, hogy a szekuláris városi elit nem törődik velük. Erdoğan arról győzködi őket, hogy az uralma alatt elnyert jogaik – például a fejkendő viselésének joga a közintézményekben és az egyetemeken – az ő hatalmon maradásától függenek: a hívő, nacionalista törökökkel whiskyt szürcsölő istentelenek, kurd szeparatisták, deviánsok állnak szemben.

Ezzel azonban egyre kevésbé tudja elfedni azt, hogy gyakorlatilag szabotálja a gazdaságot, amikor kamatcsökkentéssel akarja visszafogni az inflációt. A központi bankot olyan emberekkel töltötte fel, akik nem mondanak neki ellent, ez pedig súlyos pénzromláshoz vezetett. Erdoğan ezt a választások előtt minimálbér-emeléssel, nyugdíjemeléssel, a köztisztviselők bérének emelésével próbálja ellensúlyozni, ami az állam és a gazdaság számára komoly kiadásokat jelent, de negatív hatásai már az új elnöki ciklus alatt jelentkeznek majd.

A hat pártból álló ellenzéki szövetség visszatérést ígér a gazdasági ortodoxiához. Elnökjelöltjük, a 74 éves Kemal Kılıçdaroğlu szöges ellentéte a grandiózus átadásokon mutatkozó Erdoğannak: arról ismert, hogy kampányvideóit saját szerény konyhájában veszi fel.

Kılıçdaroğlu a központi bank függetlenségének helyreállítását ígéri, ami nyilván kamatemeléshez vezet majd, lassítva a növekedést, vagy akár recessziót kiváltva. Eközben a pénzromlás visszafogása eltarthat egy darabig: az ellenzék kénytelen volt egyről két évre kitolni azt az időkeretet, amelyben vállalni tudja, hogy egy számjegyűre csökkenti az inflációt. A fájdalmat részben szociális kiadásokkal enyhítenék, és azzal is számolnak, hogy az új gazdaságirányítás alatt a külföldi tőke visszatér az országba.

Vissza a parlamenthez

A Török Köztársaság száz éve, 1923-ban parlamentáris demokráciaként alakult meg, Erdoğan azonban eltökélt volt, hogy ezt megváltoztassa, és elérte az alkotmány megváltoztatását. A 2018-as választásokkal új rendszer lépett életbe, ahol az elnököt közvetlenül választják, és kormányfői tisztséget is betölt. Saját hatáskörben nevezhet ki minisztereket és magas rangú tisztviselőket, rendeleteket adhat ki. Eltörölték az államfő pártatlanságának követelményét is, így Erdoğan elnökként is vezetheti pártját – sorolja a Deutsche Welle összefoglalója. Bár az elnöki rendszer bevezetésével 550-ről 600-ra emelték tagjainak számát, Erdoğan eljelentéktelenítette a török parlamentet, ahol ugyan továbbra is vitáznak és szavaznak törvényekről, de a kormánytöbbség minden ellenzéki kezdeményezést blokkol.

Az elnök megsértése négy évig terjedő börtönnel sújtható, Erdoğan hivatali ideje alatt mintegy 200 ezer nyomozás indult ilyen ügyekben. 

Miután egykori szövetségesét, Fethullah Gülent vádolták meg a 2016-os puccskísérlet szervezésével, a hitszónok több tízezer követőjét bocsátották el hivatali állásukból, vagy börtönözték be nevetséges vádakkal.

Kılıçdaroğlu a bíróságok függetlenségének helyreállítását, a parlament hatalmának visszaadását, az elnök megsértéséről szóló törvény eltörlését, a puccskísérlet után kirúgottak kompenzálását ígéri. Eljárásokat indítana a korrupt hivatalnokok ellen is, akik manipulálták az inflációs adatokat, vagy a haveri köröknek adtak jövedelmező megbízásokat.

Törökország lakosságának mintegy ötödét teszi ki a kurd kisebbség, akikkel Erdoğan pártja egyre ellenségesebbé vált azóta, hogy 2015-ben megszakadtak a béketárgyalások a török elnyomás ellen fegyveresen harcoló Kurdisztáni Munkáspárttal, amire az Európai Unió és az Egyesült Államok is terrorszervezetként tekint. A kurdok érdekeit a törökországi politikában képviselő Népi Demokratikus Pártot Erdoğan a Kurdisztáni Munkáspárt politikai szárnyának állítja be, Kılıçdaroğlu viszont elítéli, hogy a hatalmon lévő elnök szélsőségesnek láttat minden kurdot. A kurdok életét a jogállamiság helyreállítása már magában megkönnyítené, a Népi Demokratikus Párt így saját jelöltet sem indít az elnökválasztáson, ehelyett Kılıçdaroğlut támogatja.

Ukrajna feltétel nélküli támogatását illetően a török ellenzék majdnem annyira szkeptikus, mint Erdoğan, és a tárgyalásos megoldást szorgalmazza. Ám az Economist szerint Kılıçdaroğlu egy tanácsadója úgy nyilatkozott, hogy ha megnyerik a választást, Svédország egy hónapon belül csatlakozhat a NATO-hoz. Egy ellenzéki győzelem esetén Törökország bizonyára továbbra is tiszteletet érdemlő regionális hatalomként tekintene magára, de valószínűleg kevésbé lenne harcias és csípőből tüzelő, mint Erdoğan alatt.

A választás befolyásolása

Mint a Foreign Policy-n megjelent cikkükben Nate Schenkkan és Aykut Garipoğlu, a Freedom House munkatársai írják, Erdoğan és pártja többször is beavatkozott választásokba, ha nem is mindig sikeresen. 

2014-ben, amikor úgy tűnt, hogy elveszítik az ankarai polgármesterválasztást, váratlanul több órára leállították a szavazatszámlálást, majd amikor újrakezdték, már a kormánypárti jelölt vezetett. Az ellenzék panaszát az alkotmánybíróság elutasította.

2017-ben, amikor népszavazáson döntöttek arról, hogy a parlamentáris rendszert elnöki váltsa fel, a referendumot felügyelő bírák eldöntötték, hogy azokat a szavazatokat is megszámolják, amelyekről hiányzik a hivatalos pecsét. Máig sem tudni, hány pecsét nélküli voks kellett ahhoz, hogy a szavazatok alig több mint 51 százalékával átmenjen Erdoğan akarata.

2019-ben, amikor Erdoğan pártja elveszítette az isztambuli polgármesterválasztást, a szavazóhelyiségekben történt szabálytalanságokra hivatkozva semmisítették meg a bírák az eredményt – hogy aztán az újra kiírt választáson még nagyobb arányban győzzön az ellenzék.

Erdoğannak az sem okoz gondot, hogy választott tisztségviselőket távolítson el tisztségükből. Selahattin Demirtaşt a kurdbarát Népi Demokratikus Párt társelnökeként börtönözték be 2016-ban, egyebek mellett terrorista propaganda terjesztésének vádjával. A párt más politikusait és polgármestereit is bebörtönözték, vagy eltiltották hivataluk viselésétől. Jelenleg is bírósági eljárás folyik a Népi Demokratikus Párt ellen, ami a Kurdisztáni Munkáspárttal való kapcsolatának vizsgálatára irányul. Hiába kérték, hogy az ezzel kapcsolatos döntést a választás utánra halasszák, ezért egy esetleges betiltás megkerülése érdekében a Zöld Baloldal listáján indítják képviselőjelöltjeiket.

A hatalom zsebében lévő igazságszolgáltatás az ellenzéki szövetség elnökjelöltjének kiválasztását is befolyásolta. Kılıçdaroğlu személyében azután állapodtak meg a pártok, hogy a Köztársasági Néppárt népszerű politikusát, Isztambul polgármesterét, Ekrem İmamoğlut bűnösnek találták azoknak a bíráknak a megsértésében, akiket nyilvánosan kritizált azért, mert megsemmisítették az isztambuli polgármesterválasztás első eredményét 2019-ben. Ha elítélik, két és fél év börtönt kaphat, a közügyektől való eltiltás mellett.

Korai leírni

A BBC a februári földrengésektől lerombolt dél-törökországi Antakyából közölt riportot. A tragédiához hozzájárult, hogy a hatalom többször is amnesztiát adott az illegális építkezéseknek, az ingatlanfejlesztők pedig pénzbírsággal megúszták a veszélyes épületek felhúzását. Kétféle vélemény van a városban: az egyik szerint Erdoğan és a kormány magukra hagyta őket, még a romok alól is nekik kellett kihúzni szeretteiket – élve vagy holtan. A másik vélemény szerint a tragédiát nem szabad átpolitizálni, a földrengést nem az elnök okozta, hanem Isten akarata volt, ami történt.

Can Selçuki politikai elemző szerint mindez nem befolyásolja Erdoğan szereplését, a vasárnapi választás ugyanis nem a teljesítményről, hanem az identitásról szól. Akik Erdoğant akarják, azokat semmi nem tántorítja el.

Antakya polgármestere, Lütfü Savaş Kılıçdaroğlu pártjának tagja, de ő is óva intett attól, hogy leírják Erdoğant, aki 21 éve van hatalomban, amivel leköröz mindenkit, még a köztársaság atyját, Kemal Atatürköt is. Savaş szerint Erdoğan a gazdasági és társadalmi kihívások közepette is tudja, hogyan használja fel az állam eszközeit a győzelemért.

A török média is a kormányzati irányvonalat követi. A TRT, az állami tévé és rádió, valamint az Anadolu hírügynökség Erdoğan és szövetségesei minden lépését követi. 

Az ellenzék számításai szerint az elmúlt négy hétben a kormánypártok 3600 perc műsoridőt kaptak, az ellenzék csak 42-t, és abban is negatív színben tüntették fel őket.

Minden hiányosságuk ellenére az internetes közösségi platformok létfontosságúak az ellenzék számára, hogy üzeneteiket eljuttassák a választókhoz. Tavaly azonban a kormánykoalíció egy képlékenyen megfogalmazott törvényt fogadott el, ami büntethetővé teszi a „dezinformáció” internetes terjesztését, és a közösségi platformok felé is számos követelményt támaszt ez ügyben. A hatóságok egyre gyakrabban vonnak felelősségre hétköznapi felhasználókat becsületsértés vagy terrorizmussal kapcsolatos vádak miatt, és az új törvényt is bizonyosan felhasználják arra, hogy elnyomják az ellenzéket és az ellenvéleményeket.

Az elnökválasztáson a győzelemhez egy jelöltnek a szavazatok legalább 50 százalékát kell megszereznie, ennek hiányában két héttel később második fordulót írnak ki, ahol a két legtöbb szavazatot kapott jelölt között dől el a verseny. Bizonyára szükség lesz második fordulóra, Erdoğan és Kılıçdaroğlu ugyanis fej fej mellett áll, de más jelöltek is indulnak, és a végkifejlet azon múlhat, hogy az ő szavazóik a második fordulóban melyik erős jelöltre szavaznak át.

Nyitókép: Burak Kara/Getty Images