Ingyenes gáz, állami pénzosztás, leuralt média, semennyire sem karizmatikus ellenzéki kihívó – így maradhat nyeregben a török elnök, Recep Tayyip Erdoğan

Vasárnap parlamenti és elnökválasztás tartottak Törökországban. Ahogy korábbi elemzésünkben bemutattuk, ez az első alkalom, hogy reális esély nyílt arra, hogy a hazáját több mint két évtizede irányító (előbb miniszterelnökként, majd elnökként) Recep Tayyip Erdoğant legyőzzék. A legfrissebb adatok szerint 99,88 százalékos feldolgozottság mellett Erdoğan és pártja, az Igazság és Fejlődés Pártja áll az élen, 49,5 százalékot szereztek, míg kihívója, Kemal Kiliçdaroğlu és a Köztársasági Néppárt (CHP) 44,89 százalékponton áll. Mindez azt jelenti, hogy a jelnelgi állás szerint lesz második forduló május 28-án az utóbbi idők legszorosabb törökországi politikai versenyében. 

Az RTL Híradó Egeresi Zoltánt, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos munkatársát kérdezte a választás lehetséges kimeneteléről, illetve következményeiről. 

A közvéleménykutatók többsége Kemal Kiliçdaroğlu, a hatpárti ellenzéki koalíció közös jelöltjének a győzelmét, vagy legalábbis az elért 45 százalékpontnál jobb eredményét vizionálták. Ez nem jött össze

– fogalmazott Egeresi Zoltán, aki hozzátette: a második fordulóig két hét van hátra, ebben az időszakban a legfontosabb kérdések azok lesznek, hogy 

• Erdoğan elnöknek mennyire sikerül újra mozgósítani a saját választóbázisát, 
• az ellenzék mennyire tudja újra az urnákhoz vinni az övéit, 
• ki mellé áll a harmadik, nacionalista jelölt, Sinan Ogan, akit radikális pártok támogatnak és viszonylag népszerű,
• követi-e szavazótábora Sinan Ogant: otthon maradnak, Erdoğanra vagy Kılıçdaroğlura ikszelnek?

A szakember szerint ennyire magas eredménynél – több mint 49 százalékra lehet várni Erdoğant – nagyon valószínű, hogy egy jó kampányhajrával a mostani elnök újra megnyeri a választást. Az első forduló szoros eredménye mögött Erdoğan erős hajrázását látja. „Az előző hetekben, hónapokban folyamatosan jött föl, köszönhetően alapvetően két dolognak: az egyik, hogy noha az ország gazdasági teljesítménye nem túl jó, nagyon magas az infláció – tavaly 85 százalékon tetőzött – és ezt a lakosság tényleg érzi. (…) De megindult egyfajta transzfer a lakosság irányába: megemelték a minimálbért év elején, azóta is történtek emelések a közigazgatásban is. Emellett pedig rengeteg ígéret is elhangzott a jövőre vonatkozóan, igaz ez az ellenzék részéről is. De Erdoğan megtehette azt, hogy valóban az embereknek juttat az állami költségvetésből” – magyarázta Egeresi Zoltán. 

Felidézte, hogy a februári földrengés után is lezajlott egy nagy transzfer: a bajbajutottak látványos segítséget kaptak az államtól, még ha a földrengés menedzselése hagyott is kívánni valót maga után. 

De alapvetően az emberek azt látták, hogy ha már egy ilyen sorscsapás történt, ahhoz képest az állam nem szerepel annyira rosszul és tényleg igyekszik segíteni rajtuk

– tette hozzá. Ezek alapján talán nem véletlen, hogy a 11 földrengés sújtotta régióból 8-ban Erdoğan került többségbe az elnökválasztáson. A Fókusz készített riportot a több mint 48 ezer ember életét kioltó földrengés túlélőivel:

„Ebben a hónapban például ingyenes a gáz Törökországban, mert elkezdték a Fekete-tengeri gázmezőket kitermelni. Ugyanígy átadták még április végén az első törökországi atomerőművet, amit egy orosz cég épített. Tehát ebben a helyzetben azt érezhették nagyon sokan, hogy megyünk előre még akkor is, hogyha az utóbbi időszak az alapvetően kínkeserves volt” – fogalmazott Egeresi Zoltán, aki hozzátette, hiába a rekord infláció, az állami osztogatás miatt az reálértékben nem volt annyira pusztító a lakosság számára. Ráadásul az infláció már csökkenőben van, így „azt lehetett kommunikálni, hogy ez így folytatódni fog, és ha nem is nagyon gyorsan, de belátható időn belül egyszámjegyű lesz az infláció.” 

Emellett  

a vidéki Törökországban egy nagyon határozott kormányzati, kormánypárti médiatúlsúly mellett nem nagyon jut el az ellenzék, vagy jóval kevésbé jut el. És különösen a vallásos, kevésbé képzett rétegek számára nincs más, valid alternatíva csak Erdoğan.

A vidéki területeken egyértelműen Erdoğan, iletve pártja a győztes, de a nagyvárosokban – például Ankarában, Isztanbulban – sem szerepelt olyan rosszul a jelenlegi elnök, még akkor sem, ha Kiliçdaroğlu elhozta a szavazatok 48 százalékát. A szakember kiemelte: Erdogan pár százalékkal van lemaradva, amit bőven ellensúlyoznak Törökország vidéki területei.

Identitáspolitika, vallás, vagyoni helyzet

Egeresi Zoltán úgy látja: ezekhez a folyamatokhoz szorosan felzárkózott az az identitáspolitika, ami jellemzően a törökországi társadalmi törésvonalak miatt inkább Erdoğan malmára hajtja a vizet. A török elnök szavazótábora jellemzően a jobbközép, konzervatív, vallásos tömegekből kerül ki. 

A kurdok inkább az ellenzéki jelöltet támogatják, a vallásos kurdok azonban jellemzően Erdoğanra húzzák be az ikszet. A szakember úgy látja: egy nagyon kemény, polarizált választási kampánnyal Erdoğan sikeresen mozgósította saját támogatóit, a szegényebb rétegeket és ez elég volt ahhoz, hogy pár százalékot ráverjen Kemal Kiliçdaroğlura. Utóbbit inkább „az egy fokkal jobb anyagi helyzetben lévő, urbanizáltabb lakosságnak jelentős része támogatja”, illetve a szekuláris kurdoknak egy nagyobb része, valamint – mivel ő maga is az alevi kisebbséghez tartozik – a török lakosság 10-15 százalékét kitevő vallási kisebbség szavazatait is ő szerezhette meg.

Emellett bár a közvélemény-kutatások alapján az utóbbi hónapokban és tavaly magas volt Erdoğan elutasítottsága a gazdasági problémák miatt, de Kiliçdaroğlu karizmája sem olyan jelentős, hogy ezt egyértelműen a maga malmára tudta volna hajtani. 

Sokan valószínűleg a szavazófülke magányában úgy voltak vele, hogy én nem fogok szavazni egy alevi jelöltre, hanem maradok egy szunnita vezetőnél, aki már 20 éve itt van és őt ismerem

– magyarázta az RTL Híradónak Egeresi Zoltán, aki kiemelte: a mostani eredmény a korábbi, öt évvel ezelőtti választáshoz képest mindenképpen gyengülés, visszalépés, akkor Erdoğan 52 százalékkal már az az első fordulóban, gond nélkül győzött.

Mi várható a második fordulóig?

Egeresi Zoltán szerint a második fordulóig hátralévő két hétben sok minden történhet, ha nem lesz valami váratlan fordulat, akkor a választást nagy valószínűséggel Erdoğan nyeri. Királycsináló lehet a harmadik jelölt, Sinan Ogan, aki ugyan öt százalékot kapott, de nincs mögötte összeszokott szavazótábor. Az őt támogató radikális és elsősorban menekültellenes pártok támogatottsága pár százalék körül alakul. Könnyen lehet, hogy az ötszázalékos szavazóréteg egy része otthon marad, ez egy ilyen kevésbé kiélezett helyzetben – Erdoğan 5 százalékponttal a kihívója előtt van – már elég lehet arra, hogy a török elnök győzzön. Az is előfordulhat, hogy az öt százalékból sokan átszavaznak majd Erdoğanra „mondván, hogy egy PKK, tehát egy terrorista által támogatott államfő-jelöltre ő bizony nem fogja behúzni az ikszet. Még akkor is, hogyha ez ilyen formában túlzás.” 

De a következő két hétben a kormánypártnak ezt az üzenetet célszerű sulykolnia a mozgósítás mellett. Vallásosság, család, konzervativizmusm, terrorizmus elleni harc. Míg a másik oldalon egy a szokásos plurálisabb megközelítést kell alkalmazni és amiben esetleg ezt az öt százalékos réteget meg lehetne fogni, az az Erdoğan-ellenesség, illetve maga a menekültkérdés

– magyarázta az RTL Híradónak Egeresi Zoltán.

A NKE munkatársa az ellenzék oldalán nem látott lényegi hibát a kampányban. Fegyelmezettségről beszélt és arról, a hatpárti koalíciót sokáig megosztotta, ki legyen a jelölt. „Alapvetően az ellenzéki oldalon inkább az isztambuli, vagy az ankarai főpolgármestert szerették volna látni. Ők jóval karizmatikusabb, népszerűbb politikusok, mint Kemal Kiliçdaroğlu. De részben az ellenzék nem nagyon akarta odaadni a két legfontosabb törökországi várost. (…) Viszont mind a két főpolgármester teljes mellszélességgel támogatta Kiliçdaroğlut” – magyarázta.

A török választás első fordulójáról többet is megtudhat az RTL Híradó riportjából:

Nyitókép: Recep Tayyip Erdogan török elnök, a kormányoldali pártszövetségnek, a Nép Szövetségének elnökjelöltje a feleségével, Emine Erdogannal integet pártja, az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) ankarai székházának erkélyéről a török parlamenti és elnökválasztás éjszakáján, 2023. május 15-én. – Fotó: Necati Savas / EPA / MTI