Pánik miatti öldöklés, plafonról csöpögő viasz és pestisjárvány – becsúszott néhány „baki” korábban az angol királyok koronázási szertartásába

Félelem és reszketés a Westminsterben

Hódító Vilmost 1066-ban egy rendkívül feszült időszakban, alig néhány hónappal a hastingsi csata után koronázták meg. A karácsonyi koronázást Canterbury érseke helyett Aldred, York érseke végezte a Westminster apátságban. Ő mutatta be az új királyt a népnek angolul, Geoffrey coutances-i püspök pedig franciául ismételte utána a mondatokat. Amikor a francia nyelvű normannok és az angol nyelvű szászok üdvrivalgásban törtek ki, az apátság körül álló normann katonák a benti zajt meghallva felkelést sejtettek.

„Az épületen kívül álló normann katonák, akik nem ismerték a szertartást, megijedtek, amikor ezt a sok éljenzést és kiabálást meghallották bentről” – mondta Charles Farris, a Historic Royal Palaces történésze a Guardian-nek. 

Kicsit pánikba estek. Nem voltak biztosak benne, hogy lázadásról van szó, de elkezdtek rátámadni az emberekre és felgyújtani az apátság körüli épületeket

– magyarázta a történész. A füst betöltötte a templomot, a gyülekezet elmenekült, és zavargások törtek ki. Odabent Vilmos és a hivatalban lévő papság a káosz ellenére is befejezte a szertartást, ám úgy tudni, Anglia frissen megkoronázott királya „tetőtől talpig reszketett”.

Csöpögő viasz

IV. György 1821-es koronázása a történelem legpazarabb ceremóniája volt. A vendégek tátott szájjal nézték, ahogy a király „szaténba, tollakba és gyémántokba burkolózva, mint valami keleti madár” bevonult az apátságba. De nemcsak a romantika, hanem még a gyertyák is bekavartak. 1795-ben a parlament arra kényszerítette az akkor még trónörökös Györgyöt, hogy adósságainak törlesztéséért cserébe feleségül vegye német unokatestvérét, Brunswicki Karolinát. Korábban már feleségül vett egy másik nőt, Maria Fitzherbertet, de azt a frigyet törvénytelennek ítélték, mivel nem volt meg György apjának a beleegyezése – idézi fel a CNN.

György állítólag részegen érkezett az esküvőjére, miközben a pár alig ismerte egymást, mindössze két éjszakát töltöttek együtt, ezalatt az idő alatt pedig örökösük fogant. A férfi nem volt hajlandó vele egy helyen élni, és a pár hamar elhidegült egymástól. A koronázása előtti években György megpróbált válást kicsikarni, de a törekvései rendre meghiúsultak. A viszony olyannyira elmérgesedett, hogy György 1821-es koronázásakor utasította a Westminster apátság bejáratát őrzőket, hogy ha Karolina megérkezne, ne engedjék be.

A nő hiába próbálkozott az apátság minden bejáratánál, nem tudott bejutni, és távoznia kellett. Egy hónapon belül meghalt. 

György a koronázásán ügyet sem vetett feleségére, ugyanis annyira szerette volna, hogy a nép megcsodálhassa pompás királyi öltözékét, hogy folyton a fölötte lévő baldachint tartani hivatott bárók előtt haladt, így azoknak állandóan utána kellett futniuk. Az igazi buli azonban a koronázás utáni banketten volt, ahol a Guardiannek nyilatkozó történész szerint több mint 2000 vendég zsúfolódott össze a Westminster Hallban. 

A többszintes lelátókon olyan nyomasztó hőség volt, hogy az emberek sorra ájultak el. 

Farris arról is beszélt, hogy a termet több ezer gyertyával világították meg, csakhogy a gyertyák alatt csepptálak nem voltak elég nagyok, így egy ponton a mennyezetről zuhogni kezdett az olvadt viasz – egyenesen az aranyszálakkal televarrt finom selyem-és szaténruhákra.

Elméretezett gyűrű

Mivel Viktória királynő 1838-as ceremóniáját nem próbálták el előtte sokszor, ezért az esemény totális káoszba fulladt. A királynőt kísérő lányok egyfolytában megbotlottak, a szertartást vezető papok meg állandóan elvesztették a fonalat. Ráadásul a koronázási gyűrűt rossz méretben készítették el. Farris történész szerint valami elveszett a fordításban, amikor leadták a rendelést az aranyművesnek, ugyanis a gyűrűsujjra szánták az ékszert, de a kisujjra készült.

A történész elmondta, hogy amikor a canterburyi érsek megpróbálta Viktória ujjára húzni a gyűrűt, rájött, hogy nem megy fel rá. Mivel azonban követni akarta a protokollt, ráerőltette. A királynő később azt írta a naplójában, hogy nagyon fájdalmas volt, és jegelnie kellett az ujját, hogy le tudja róla venni a gyűrűt. Amikor Viktória már azt hitte, hogy vége a megpróbáltatásoknak, elindult kifelé az apátságból, de aztán vissza kellett mennie, ugyanis Bath és Wells püspöke véletlenül kihagyta a szertartás azon részét, amelyben hivatalosan is királynővé vált. Később, amikor a lordokat bemutatták neki, az idős Lord Rolle megbotlott és leesett a lépcsőn – írja a GHK.

Viktória fiának, Edvárdnak 1902-es koronázása sem volt éppen zökkenőmentes. A ceremóniát már egyszer el kellett halasztani, ám a koronázást végül a 80-as éveiben járó Frederick Temple canterburyi érsek vezényelte. Miután letérdelt, hogy hódoljon a királynak, nem tudott felállni, és püspöktársak siettek a segítségére, hogy fel tudjon kelni a padlóról.

Pestis miatt lemondott körmenet

Ian Lloyd nemrég megjelent The Throne című kötetéből idézi a Guardian azt a történetet is, amikor II. Edvárd 1307-es koronázásán olyan sok néző volt, hogy az apátság főoltára mögötti falszakasz leomlott, és egy lovag meghalt. Közben a pestisjárvány kitörése több ünnepséget is megzavart. VI. és I. Jakab a fertőzéstől való félelem miatt rövidített szertartást tartott, míg I. Károly 1626-ban a pestis miatt inkább lemondta az egész körmenetet.

A szöveten veszekedő bárók szintén nem váltak a nemesség szimbólumává: II. Károly 1661-es koronázásakor méltatlan civakodás alakult ki néhány báró és néhány királyi inas között, akiket a király feje fölötti selyembaldachin cipelésével bíztak meg. A munka azért volt számukra érdekes, mert a szertartás végén feldarabolhatták az aranyszövetből, tehát drága anyagból készült lobogót, és mindegyikük megtarthatott egy-egy darabot. A bárók végül legyőzték az inasokat, de mivel ennyire lefoglalta őket a selyemvadászat, utólag nem kaptak szerepet a koronázási banketten.

VIII. Henrik második felesége, Boleyn Anna 1533 júniusában, koronázásakor megpróbálta új alattvalóit engedelmességre bírni, de végül nevetség tárgyává vált. A menet útvonalán mindenütt büszkén mutatták Henrik és Anna egymásba fonódó monogramját. Ezeket látva a gúnyolódó tömeg „HA HA” kiáltással fogadta az új királynőt.

III. György és hitvese, Sarolta királynő 1761-ben szintén eltekintett a körmenettől és gyaloghintón vitték őket az apátságba. György életrajzírója szerint úgy néztek ki, mint a „közönséges polgárok, akik színházba mennek”. Ennél is viccesebb, hogy mivel senki nem találta a Nagy Állami Kardot, az udvar improvizált és kölcsönvették a főpolgármester gyöngykardját. Az egész szertartás csúszásban volt, olyannyira, hogy mire az érsek megérkezett elmondani a prédikációt, az éhes vendégek már javában falatoztak és iszogattak.

A CNN megjegyzi, hogy bár hibák még mindig előfordulnak, a modern királyi szertartások már jóval kifinomultabbak, mint a régiek: mivel a próbák már javában zajlanak Londonban, a szervezők pedig éjjel-nappal dolgoznak, nem valószínű, hogy Károly koronázásán komoly baklövés történne – de azért nem árt, ha valaki még péntek este megnézi, megvan-e az a bizonyos kard.

Nyitókép: AP Photo/Alberto Pezzali